Georg Papa Lányai 2. évad 11. rész

Hali... Nos még éppen beleférek a mai napba. =) Meghoztam a Georg Papa Lányai folytatását. 

Jó olvasást!

Puszi:

Ana

Georg Papa Lányai

Fent a szobámban ébredtem, miközben Georg, Ely, és Tom élesztgetett.
- Mondjátok, hogy csak képzelődtem... - néztem rájuk kábán, mert nem sok mindent láttam
- Nita hány ujjam mutatom? - kérdezte Tom, aki 3 ujját mutatta nekem
- 6-ot... - feleltem
- Az még belefér... Gyere ülj fel... - segített Tom, hogy levegőhöz is jussak
- Nita, én annyira sajnálom... - mondta Ely
- Te sajnálod?? Nem te feküdtél le Vandával, hanem Bill! - néztem rá
- Ilyen tényleg nincs... - fogtam a fejem
- Nita... - kezdett bele Georg a mondandójába, de én közbeszóltam
- Nos én most megyek, és felakasztom magam... - próbáltam meg felállni sikertelenül
- Eszedbe ne jusson! - figyelmeztettek mind a hárman
- Már késő... - feleltem
- Ha megteszed, esküszöm, hogy még az intenzíven is felpofozlak! - fenyegetőzött a csaj
- Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?? - néztem a tesómra
- Hát... - keresgélte a szavakat Ely
- Neked olyan jó! Boldog vagy Tommal! Nem vitáztok! Nem csal meg! *ránézElykezére* Sőt még
gyűrűt is kaptál... *gondolkozik* Kaptál gyűrűt?? - döbbentem le
- Megkértem a kezét... - felelt Tom, mosolyogva
- Istenem... - tettem a szám elé a kezem
- Mi az? - nézett rám Ely mosolyogva
- Gratulálok! - öleltem meg Elyt, majd Tomot is
*este*
- Apa! - mentem be hozzá a TV szobába
- Mondd... - nézett rám
- Segítesz? - mentem oda hozzá, majd leültem mellé a kanapéra
- Persze... Miben is? - nézett rám értetlenül
- Nem akarok Billnél aludni, de a régi szobámba meg beköltözött Vanda, és Ely régi szobájába nem
merek beköltözni, aludhatok ma nálad? - hadartam el
- Hogy hol? - nézett rám tágra nyílt szemekkel
- Kérlek apa... - néztem rá kölyökkutya szemekkel
- Végülis Amanda hazament, mert Ely túl sok volt neki, úgyhogy... Oké legyen! - adta be a derekát
- Köszi! - öleltem meg
- Szívesen! - mosolygott
- Hozom a ruhám... - álltam fel, és a Billel közös szobánkhoz mentem, majd lassan benyitottam, de
mivel láttam, hogy Bill fel, és alá járkált a szobában cigivel a kezében, így inkább óvatosan
becsukva az ajtót Elyhez siettem.
Kopogtam. Tom nyitott ajtót.
- Szija! Ely? - néztem Tomra mosolyogva
- Fürdik... - felelt, miközben kintebb nyitotta az ajtót, és beengedett, majd becsukta azt
- Miben segíthetek? - nézett rám, miközben lehuppant egy fotelbe
- Kéne pár ruha, mert Georgnál alszok... - feleltem
- Mi?? - nézett rám hülyéül
- Nem akarok Billnél aludni... A régi szobámba pedig beköltözött Vanda... És mivel Bill bent van a
szobánkban, ezért oda nem mehetek át a ruháimért... - magyaráztam el, majd ekkor kilépett Ely a
fürdőből
- Hali! Mi a téma? - törölte a vizes haját
- Kéne pár ruha... - néztem rá
- Öhm... Milyen? - nézett rám hülyéül
- Valami ami nem topp... - néztem rá az én gondolkozni próbáló ikremre
- Hmmm... Van egy ötletem! - csillant fel a szeme
- O-O... Előre félek... - szólaltam fel xD
- Tom! Kéne az egyik pólód! - nézett kedvesére Ely
- Minek? - nézett Tom egy kicsit.. Na jó... Nagyon hülyéül xD
- Ez tökéletes lesz... - vigyorgott a csaj, majd kedvese pólói között kezdett el válogatni
Kiválasztott egyet, és átnyújtotta.
- Köszi! - hálálkodtam, majd két puszi kíséretében jóéjt kívántam nekik, és átmentem Georg
szobájába
Apa épp zuhanyozott, és mielőtt félreértésbe keverednék, megjegyzem, hogy az éneklésből jöttem
rá. Ráadásnak Rihannától énekelte az Umbrella című számot. xD
- Bill nem szokott rád féltékeny lenni? Nincs is olyan rossz hangod! - kérdeztem mosolyogva,
mikor kilépett a fürdőszoba ajtaján boxerben
- Hááát... A zuhanyrózsa mesélhetne róla... - felelt nevetve
- Nita! - hallatszódott be Gusti, és Zsu hangja
- Itt vagyok! - kiáltottam ki nekik, mert a Billel közös szobánk ajtaján dörömböltek xD
- Öhm... Te véletlenül nem tévedtél el? - utalt arra Gusti, hogy nem a szobámban vagyok
- Nem ma az új szerelmemnél alszok! - szívattam őket, mire mind a ketten tágra nyílt szemekkel
néztek rám, majd Georg irdatlan nagy nevetésben tört ki
- Na kicsim! Most meg min nevetsz?! - löktem meg egy picit Georgot, aki már sírt a nevetéstől
- Ez most komoly? - meredt rám még mindig ijedten Gusti
- Dehogy is! Jöjjek össze az apámmal?? - huppantam le egy fotelbe, majd kitört belőlem is a
nevetés
- Apja lánya! - szólalt meg Gusti, mire Zsu is nevetni kezdett
- Biztos nem vagytok rokonok? - kérdezte Zsu, még mindig nevetve
- Állítólag nem... - vontam vállat, majd ismét kitört belőlem a nevetés
- Úristen! Na mi megyünk, Zsu ma itt alszik nálam... - jelentette be Gusti
- Okés... Ha sikítást hallotok az csak Ely, ha veszekedést akkor Billel találkoztam, hameg valami
furcsa dörmögő hangot akkor az Georg horkolása. Jóéjt! - mondtam nevetve
Ahogy Gustiék távoztak, én bezárkóztam a fürdőbe, és lezuhanyoztam. Georg még nézte a TV-t,
de nem sokkal később elaludt, így én kikapcsoltam, majd mellé feküdtem, és én is elaludtam.
*másnap reggel*
- Mmm... Mmm... - ébredeztem, mert valaki bökdösött
- Haggyál már... - mondtam, de nem nyitottam ki a szemem
- Amanda hagyd már... Légyszives... - nézett rá könyörgőn Georg
- Keljél már te kis r*banc! - húzott le az ágyról Amanda, bár azt nem húzásnak mondanám, hanem
vonszolásnak xD
- Apa! Komolyan mondom legközelebb a konyhában fogok aludni az asztalon! - jelentettem ki,
miközben feltápászkodtam, és Amanda meggyőződött róla, hogy nem feküdtem le Georggal
- Köszönöm ezt a gyönyörű ébresztést! - néztem Amandára, majd bementem a fürdőbe,
megfésülködtem, és visszamentem Georgékhoz.
- Apa... Tudsz adni egy pólót, és valami nacit kölcsönbe? - néztem rá könyörgőn
- Persze... Szolgáld ki magad, a ruhák abban a polcban vannak! - mutatott az egyik polcra
- Kösziii! Imádlak apu! - keresgéltem pár cuccot
Felöltöztem, majd családi találkozó volt a konyhában, amit egyébként reggelinek hívnak. xD
Mindenki megjelent kivéve Billt.
- Bill merre van? - kérdezte csilingelő hangon Vanda
- Honnan rázzam ki? A kisujjamból? - nézett rá unottan Ely, mire én elmosolyodtam
Ekkor egy hatalmas zajt hallottunk a lépcső felől, ahonnan előtűnt Bill... Vagyis előszaladt...
Ugyanis úgy rohant át a konyhán, mint akit ágyúból lőttek ki.
- Nem meg mondtam már, hogy ne adjatok neki RedBull-t?? - néztem körbe a családon
- Nem adtunk neki! - felelték egy emberként, kivéve Amandát, és Vandát
- Jah! Akkor ezek csak az elvonási tünetek! - legyintettem, majd Bill visszasietett hozzánk
- Jóreggelt... - köszöntek neki mind, kivéve engem, mert én csak néztem, mint Rozi a moziban xD
- Nita! Hol voltál este?? - rontott nekem
- Georgnál. - feleltem, egy picit ijedten
- És mit kerestél nála?? Nem velem kellett volna aludnod? - ordított rám
- Bill! Neked a kedveseddel kellene aludnod, aki nemsokára megszüli a gyerekedet! Úgyhogy ne
ordibálj velem! - álltam fel az asztaltól, majd felsiettem a Billel közös szobánkba, és beugrottam az
ágyba. Keserves sírásban törtem ki.
- Bill! - nézett gyilkos szemekkel Ely, de ekkor kopogtak az ajtón
- Hjajj... Kinyitom! - állt fel Georg, és az ajtóhoz ment.
Kinyitotta de nem volt vele szemben senki, ekkor valami furcsa hangot hallott... Lentebb...
- Öhm... Tom... Azt hiszem neked jött valami! - mondta Georg elég zavartan, mire Tom lassan
odament, és tágra nyílt szemekkel bámult
- Kétlem, hogy ez nekem jött! Én már elég rég óta vagyok együtt Elyvel, így bátran kijelenthetem,
hogy "Gratulálok Georg"! - veregette vállba zenésztársát
- Mi van ott? - kérdeztem, mert lecammogtam, és a lépcsőtől néztem őket, majd Bill rám nézett, akin
tükröződött a bánat. Egy könnyed mozdulattal vállat vont, ami nekem annyit tett ki, hogy
odamentem az ajtóhoz, és akkor...
- Istenem de édes! - tettem a szám elé a kezem, mikor megláttam, hogy egy kisbaba van az ajtó
előtt, egy kosárszerűségben.
- ??? - srácok
- Mit álltok ott?! Engedjetek, hagy hozzam be! - hajoltam le érte, majd bentebb hoztam, mire
Amanda, és Vanda egy fintor kíséretében lelépett, Bill pedig mellém állt, és mosolygott. Felvettem
a kezembe, majd az éppen akkor lehulló cetlit Bill felemelte, és hangosan felolvasta.
- "Kérlek viseljétek gondját. Nem szeretném, hogy az utcán nőljön fel." - olvasta, majd
visszahelyezte az asztalra
- Szegény kicsikém! - adtam a babának egy puszit
- Jól áll a kezedben... - mondta Bill mosolyogva
- Köszi! De a te kezedben is jól fog állni, egy baba... Tessék... Gyakorolj, úgyis nemsokára apa
leszel... - adtam óvatosan a kezébe, majd felmentem a szobámba, hogy összepakoljam a
cuccaimat, utána pedig Ely régi szobáját takarítottam ki. Nagy lelkierő kellett hozzá, de
megtettem... xD Nem sokkal később hallottam, hogy sír a kisbaba, és hogy valakik nagyon
gyorsan lesietnek az emeletről, nameg hogy csapódik a bejárati ajtó.
- Istenem! - mondtam, majd átsiettem Billhez, mert onnan jött a sírás
- Jézusom Bill mit csináltál vele?! - mentem be, majd láttam, hogy Bill próbálja megnyugtatni a picit
- Hjajj add ide! - mentem oda hozzá, majd átvettem, és ringatni kezdtem
- Hihetetlen vagy! - nézett mosollyal az arcán, mert a pici abbahagyta a sírást
- Istenem Bill! - csordult ki a szememből egy könnycsepp
- Mi a baj? - jött oda, és a picivel együtt magához ölelt
- Mért kellett így történnie? Mért nem lehetünk együtt? - szipogtam
- Úgy sajnálom! - szorított magához
- Én is! - mondtam, majd mély levegőt vettem, és könnyes szemekkel néztem fel rá
- Ez az egész akkora nagy szívás! - duzzogott Bill elég hangosan
- Shhh! Megijeszted a kicsit! - néztem rá szúrósan
- Gyere csöppöm... - fektettem le az ágyra
- Cukim! - topogott be Vanda
- Öhm... - fordult az ajtó felé Bill
- Ez még mindig itt van? - mutatott undorral a kicsi felé
*kopognak lent*
- Öhm... Mindjárt jövök... Addig ha lehet ne ordítozzatok... - mondtam, majd lesiettem, és
kinyitottam az ajtót
- Szia! - köszönt egy srác... Kb. 16 éves lehetett...
- Öhm szijah... Miben segíthetek? - mosolyogtam rá
- Te vagy... Elizabeth? - nézett rám, miközben gondolkozott xD
- Nem... - mosolyodtam el ismét
- Akkor Anita vagy? - mutatott rám
- Igen... Ezt most eltaláltad... Nem jössz be? - utaltam arra, hogy ne szobrozzunk már az ajtóban
- Öhm... De... - felelt egy kicsit zavartan, majd bentebb lépett, én pedig becsuktam az ajtót
Bevezettem a nappaliba, ott pedig leültünk egy fotelbe.
- Szóval te ki is vagy? - néztem rá
- Jah! Én Norbi vagyok... - felelt
- És ismernem kéne? - néztem rá egy kicsit furán
- Hát eredetileg igen, de mivel nem találkoztunk túl gyakran... Ezért nem csodálkozom, hogy nem
tudod ki vagyok... - felelt
- Akkor esetleg elmondhatnád... - vontam fel a szemöldököm
- Most ki fogsz akadni... A testvéred vagyok... - jelentette ki
- MI? - bámultam rá tátott szájjal
- Okés a sokk meg volt... - állapította meg halkan
- Ez egyre jobb, és jobb lesz! - álltam fel idegesen, majd fel és, alá járkáltam
- Ezt hogy érted? - nézett rám furcsán
- Nos! Kezdjük azzal, hogy a pasim megcsal, amit megbocsájtottam neki, majd a másik
ikertestvérem Vanda felbukkant, és bejelentette, hogy terhes a pasimtól, apa összeállt egy
ribanccal, és most még kiderül, hogy van még egy testvérem is... Szerinted ez nem elég? - ültem
le idegesen
- Azta... - bámult rám
- Egyetértek... - helyeseltem
- Halííí! - lépett be a bejárati ajtón Ely, Tom, és Georg
- Itt vagyunk! - szólaltam meg mire bejöttek a nappaliba
- Öhm ő ki? - nézett rá Ely, miközben félé mutatott
- Az öcsénk... - feleltem immár nyugodtan
- Mi?? - döbbent le
- Lehet egy kérdésem? - néztem Norbira
- Persze! - felelt
- Hányan is vagyunk testvérek? - néztem rá összeráncolt homlokkal
- Nem tudom, én csak rólatok tudtam eddig... Vandáról, vagy hogy is hívják a csajt, még nem. -
felelt
- Nagyszerű! Akkor nem csak én vagyok tudatlan a családban... - feleltem
- És végülis miért kerestél meg minket? - tettem fel a legfontosabb kérdést
- Eddig nem ide jártam suliba, de megtudtam, hogy ti is itt laktok valahol, ezért egy kicsit
kutakodtam, és hát most itt vagyok... Kéne egy idegen vezető, meg az, hogy ma itt aludhassak,
mert a nevelőapám csak holnap jön. - nézett rám kölyökkutyaszemekkel
- Ez most komoly? - nézett rám Ely
- Hát... Szerintem nem hazudik... Én már ezek után előre is hiszek neki... - vontam vállat, majd
felálltam
- Mivan? - adott ki Ely egy eszméletlenül vékony hangot
- Gyere velem... - néztem a srácra, és úgy tett ahogy kértem
- Szegény Nita... Ez nem az ő napja! - jelentette ki Georg, majd kiment a konyhába, és hozott be
pár csomagot
- Hát nem... - mondta Ely is, majd Tomot kézen fogva felmentek Billhez, ahogy Georg is
- Bill! Itt vannak amik szerintünk kellenek... - mondta Georg, mikor belépett az ajtón
- Köszi! - mosolygott
- Mi az? - nézett rá furcsán Ely
- Itt volt Nita... És tudom, hogy még mindig szeret... - adott egy puszit a baba arcára
- Azigen... Egyszóval... Nita totálisan kibukott, mikor bejött ide? Igaz? - nézett Billre az ikrem
- Honnan tudod? - nézett rá ilyedten Bill
- Onnan, hogy az ikrem... - felelt Ely xD
- Ahh... Mi ez a szag? - fintorgott Tom
- Szerintem a baba rakott ajándékcsomagot Billnek... - nevetett fel Ely
- Mi?? Neeem! Én eddig vigyáztam rá, most ti jöttök! - nyújtotta a babát Tomnak
- Ezt jól meggondoltad? - nézett öccsére, miközben arrébb állt
- Georg? - nézett Bill az említett személyre
- Nehem... Köszi, de nem kell... - mondta, majd kiment, és Elyék is követték
- Hát akkor... Hogy is kell? - vette elő a pelusos zacsit, és olvasni kezdte
- Miért én? - nézett a babára választ várva, mire a pici elmosolyodott. Valószínűleg ő is élvezte,
hogy Bill így megszívta... xD
*nálam*
- Hát még ne nagyon nézz körbe, mert nincs kész az új szobám, és nem is túl nagy, de majd
megosztozunk rajta valahogy... - mondtam, mikor beléptünk az ajtón
- Végül is csak egy nap... Majd megoldjuk... - mosolygott
Ismételten sírást hallottam Bill szobájából.
- Mi ez? Vanda megszült? - nézett rám ijedten
- Nem... Ez más... - mondtam, majd idegesen az ajtó felé indultam.
- Hova mész? - nézett rám
- Mindjárt jövök! - feleltem, majd átsiettem Billhez
- Bill! Mi az atya Úr Istent csináltál már megint?? - kérdeztem ijedten, mikor benyitottam hozzá, és
a babának jóformán csak a feje látszott ki a pelusból
- Segíts! - nézett rám könyörgőn
- Ahj! - forgattam a szemem, majd odamentem, levettem a pelust, és intézkedtem
- Mi a baj? - kérdezte, mikor nagyon érdekes arcokat vágtam
- Mi a frászért vettetek 2 mérettel nagyobb pelust?! - néztem Billre
- Georg volt! - emelte maga elé a kezét védekezés képpen
- Istenem! - szenvedtem a nagy pelussal, de sikerült megoldanom a problémát
- Adtál már a picinek enni? - néztem rá
- Öhm.. Hát... - nézett rám félve
- Istenem! - sóhajtottam fel, majd a zacsihoz mentem, amelyet Georg hozott be, és kerestem
bébikaját, mert már nem volt olyan kicsi, hogy a pürét ne enné meg xD
- Bill! Ebbe az üvegbe csinálj neki teát a leírás szerint... - nyomtam a kezébe egy külön a
kisbabáknak való granulátum teát (ilyen egyébként tényleg van xD)
- Okés! - ment ki, majd leültem az ágyra, és kibontottam a bébikaját, majd az üveghez "ragasztott"
kanalat leszedtem róla, és azt is kibontottam, mert fóliába volt csomagolva.
- Éhes vagy? - néztem rá, majd elkezdtem etetni, és ekkor belépett az ajtón Bill
- Tessék... - tartotta nekem
- Bill! - néztem rá felvont szemöldökkel
- Mivan? - ült le mellém
- Épp etetem a kicsit... Fogd csak nyugodtan... - utaltam az üvegre a kezében
- Olyan aranyosak vagytok! - mosolygott
- Ne szenvedtess kérlek! - néztem rá könyörgőn
- De ha egyszer ez van! - hajolt hozzám közel, majd adott egy szájra puszit, amiből csók
kerekedett ki
Zavartan elhajoltam tőle, és ismét a picire irányult minden figyelmem.
- Elég volt? - mosolyogtam a picire, aki elmosolyodott, majd Billre nézett
- Istenem de édes! - nézte Bill
- Nos innestől már te is tudod, hogy mit kell tenned... - adtam át a picit Billnek, majd felálltam, és
az ajtót vettem célba
- Nita! - szólt utánam
- Mit akarsz? - néztem rá
- Szeretlek... - mondta mosolyogva, mire én szemforgatva kisiettem a szobából, át a sajátomba
- Mi a baj? - kérdezte Norbi, ahogy beléptem az ajtón
- Megőrülök! - terültem el az ágyon
- NITA! - Bill üvöltésébe beleremegett a ház
- Aaaahj! - kezdtem el hisztizni, majd elindultam Bill szobája felé
Ahogy beléptem az ajtón írdatlan nagy nevetésben törtem ki.
- Veled meg mi történt? - kérdeztem nevetve
- A kicsi lehányt... - mondta fintorogva, mire ismételten kitört belőlem a nevetés, a pici pedig csak
mosolygott az ágyon
- Ne nevess már... Adj egy törölközőt, vagy vezess a fürdőbe... - mondta csukott szemmel, mire én
felálltam, és bevezettem a fürdőbe, majd megtöröltem az arcát, a többit pedig rábíztam xD
- Mit csináltál szegény gyerekkel, hogy lehányt?? - kérdeztem mosolyogva
- Sétálgattam vele, fel, és alá... Nem jött be neki... - mondta, miközben levette a pólóját
- Öhm... Én megyek... - fordítottam hátat Billnek, de elkapta a kezem, és visszahúzott
- Ne... Kérlek maradj... - ölelte át a derekam, és gyengéden magához húzott
- Nem Bill! Ezt nem lehet! - szabadítottam ki magam a karjai közül, majd kisiettem, Bill pedig
követett
- Gyere kincsem... Mindkettőnknek jobb, ha nálam alszol... - vettem fel a babát
- Héj! - szólalt meg Bill
- Mivan? Legalább a kicsi is tud aludni, és én pedig nem fogom két percenként az üvöltésed
hallgatni! - mondtam, majd a másik kezembe vettem a csomagot, amiben a babacuccok voltak, és
elindultam a szobámba
- Szia... Hova mentek? - jött velem szembe Georg
- A szobámba... Nem merem Billnél hagyni... Gondolom érthető... - mosolyogtam rá
- Ahha! Beszéltem a helyi árvaházzal, és azt mondták, hogy holnap jönnek a babáért... - mondta
mosolyogva, miközben a pici kezét megfogta
- Okés... Köszi apu! - adtam neki egy puszit, majd bementem a szobámba
Norbi épp TV-t nézett, majd egy kicsit ijedt képett vágott, ahogy meglátta az "új" szobatársat.
- Jól áll a kezedben... Ugye nem alszik itt? - meredt rám
- De... Nem merem Billnél hagyni... - feleltem, majd a picit lefektettem az ágyamra
- Az eddigi üvöltésekből ítélve megértem a döntésed... - vágott érdekes arcot a mondandójához
- Anita! - tipegett a topogójában Vanda, miközben a folyosón üvöltözött
- Mivan? - üvöltöttem ki egy szemforgatás kíséretében
- Beszélnünk kell! - nyitott be óvatosan
- Jajj nekem... - mondtam halkan, miközben nyújtózkodtam egyet
- Ki ez a srác? - nézett Norbira egy fintor kíséretében
- Az öcsénk... - néztem rá, majd Vanda karját elkapva kí húztam a szobából
- Na mit is akartál? - tettem csípőre a kezem
- Eszedbe ne jusson Bill cicum közelébe menni! Ő az egyém! Nemsokára megszülöm a
gyerekünket, és akkor neked úgyis mindegy! - fintorgott
- Nos Billel most már CSAK barátok vagyunk, és ne aggódj nem fogok keresztbe tenni nektek! -
néztem rá unottan felvont szemöldökkel, majd sarkon fordultam, és a szobámat vettem célba
- Azt nagyon ajánlom! - néztett rám egy gyilkos pillantás kíséretében, majd ő is hátat fordított, és
bement Bill szobájába
- Az őrültebe kerget ez a csaj! - mondtam, mikor beléptem a szobámba
- Ezen mért nem lepődök meg? - nézett rám mosolyogva Norbi
*Elyéknél*
- Toooooooom! - hisztizett Ely az ágyon xD
- Neeeeeeeeem! - mondta Tom, mikor kilépett a fürdőből
- Nem? Okés akkor én megyek is! - állt fel mosolyogva a lány, de ekkor Tom elkapta, és az ágyba
dobta
- Tooohom! - röhögött a csaj
- Mi az talán nem tetszik? - ült rá óvatosan kedvese
- Szálj le rólam! - mosolygott a csaj
- Nem vagyok madár, hogy száljak... - kötözködött a srác
- Ahj Istenem, mért büntetsz vele?? - nézett fel Ely
- Óóóh szóval így állunk?? - nevetett fel Tom, majd a csaj nyakát vette célba
*Billnél*
- Vanda, kérlek maradj ott! - menekült a csaj elől Bill
- De cicum! Hisz nemsokára megszületik a gyerekünk, és te így viselkedsz velem?? - vágott
ártatlan fejet Vanda
*nálam*
- Szereted? - szólalt meg hosszas hallgatás után Norbi
- Kit? - néztem rá
- Hát Billt... - ült le mellém az ágyra
- Mindennél jobban... - feleltem, majd éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe
- Akkor mért vagy még itt?? - kérdezte egy kicsit talán felháborodva
- Heh? - néztem rá értetlenül
- Menj át hozzá! Ne mondjam kétszer! - mondta mosolyogva
- Mi??? Minek menjek át?? - néztem rá döbbenten
- Érezzétek jól magatokat! Ezt gondolom nem kell kifejtenem! - felelt
- De... MI???????? - nem értettem egy kukkot sem abból, hogy mit is akart ezzel
- Na okés nem fogok magyarázkodni! - állított fel, majd az ajtó felé tolt
- Mivan??? - kérdeztem valami eszméletlenül vékony hangon
- És vissza ne gyere addig amég nem lesztek újra együtt! - zárt ki a szobámból xD
Úgy voltam vele, hogy más választásom nincs, így elindultam Bill szobája felé. Kopogtam de nem
jött válasz. Arra gondoltam biztos zuhanyozik, így benyitottam, de a látványtól elment az
életkedvem is. Bill, és Vanda nagyban smároltak. Igyekeztem gyors kimenni a szobából, de a
lábaim nem akartak mozdulni. Ekkor észre vett Bill. A tekintetében látszott, hogy fél a reakciómtól.
A szemeim megteltek könnyel, majd ahogy tudtam kisiettem a szobából, és beszaladtam a TV
szobába, ami most kivételesen üres volt. Leültem egy sarokba, és kitört belőlem a sírás.
- Hmm? - ment el az ajtó előtt Georg, majd visszalépett a sírást hallva, és benyitott
- Mi a baj? - sietett hozzám ijedten
- Bill... - nyögtem ki, majd Georg leült mellém, és átölelt
- Miért apa? Miért kell így lennie? - szorítottam magamhoz
- Ne félj minden rendbe jön... - próbált megnyugtatni
- Nem hiszem... - néztem rá
- Higgy nekem... - törölte le a könnyeimet
*Gustavnál*
- Szeretlek! Imádlak! - csókolgatta Zsut
- Én is! - felelt Zsu, miközben átkarolta kedvese nyakát
- Hmm van egy meglepim! - mondta, és mosolyogva felállt az ágyról, majd Zsu is felült
- Igen? Húha... - mosolygott a lány, miközben kedvese az asztalnál keresgélt
- Zsu... - kezdett bele, mikor visszament a lányhoz, majd letérdelt elé
- Igen? - nézett rá izgatottan
- Leszel a tényleges barátnőm? - nyújtott át egy műanyag gyűrűt
- Gusti! De hisz ez a zabpelyhes dobozból van! - nevetett fel a lány
- Igen! De tudod milyen sokat kellett megennem, hogy megtaláljam ezt a gyűrűt?? - nevetett fel a
srác is
- Istenem! Igen! Igen! - karolta át kedvese nyakát, majd megcsókolta
- Szeretlek! - nézett a lány szemébe Gusti. majd visszafeküdtek az ágyba

Folyt. Köv.