Vágyak 16. rész =D

Halihó! =D

Elérkeztünk az utolsó előtti részhez. =)

Holnap jön a G.P.L. folytatása, és ha minden jól megy Vasárnap elhozom nektek a Vágyak befejező részét! =)

Jó olvasást! Pusssssza! ♥

Vágyak 16. rész

- Csak? Nem elég? - feküdt vissza az ágyba Bill, majd abban a pillanatban kopogtak.

- Igen? - szólt ki Nita.

- Simone vagyok, bejöhetek? - kérdezte az ajtó másik oldaláról.

- Persze. - válaszolt Nita. - Mi a baj?

- Nem tudjátok hova mennek Tomék? - érdeklődött Simone.

- Miért mennek valahova? - ült fel Bill.

- Nem hallod? - mosolyodott el Sim.

- Jah, hogy ez az? - utalt egy másik sikításra.

- Igen. - ült le egy fotelba.

- Nita, beszélhetnék négyszemközt Billel? - kérdezte Simone.

- Persze. - felelte a lány, és kiment a nappaliba.

- Elmondtad már neki? - kérdezte a fiát.

- Nem, majd megtudja. Egy nap, azt kibírja. És Tom meg az Elbához megy Elyvel. - válaszolt a fiú.

- Rendben. - állt fel és kiment.

- Mi volt a téma? - huppant az ágyra Nita.

- Majd megtudod. - dőlt hátra az énekes.

- Naaaaa! - nyavalygott a lány.

- Holnap megtudod. - csókolta meg a lány, és pihenésre hajtotta a fejét.

- Légy szíves! - csikizte meg a barátját.

- NEM, inkább aludj velem! - fogta a lány kezét a törzséhez és pihentek egy kicsit.

* Elyéknél: *

- Tom, hova is megyünk? - kérdeztem meg sokadjára.

- Kis idő múlva megtudod! - tette a kezét a combomra.

- KÉÉÉRRRLEEEK!!! - nyavajogtam.

- Sssh. Ezt kösd fel. - adott a kezembe egy kendőt.

- Ne mááár! - ellenkeztem.

- Légyszives! - nézett egy pillanatra a szemembe.

- NEM! - dobtam a hátsó ülésre a kendőt.

- Te akartad! - állt félre, és a kendő után nyúlt.

- Nem, Tom nem. - fogtam meg a kendős kezét.

- Nem fogsz rajtam kifogni! - kötötte be valahogy a szemem.

- Most már boldog vagy? - kérdeztem.

- Igen. - puszilt szájon.

- Nagyon meg fogod ezt még bánni, remélem tisztában vagy vele. - figyelmeztettem.

- Teljes mértékben! - indította el a kocsit.

Körülbelül 10 perc múlva megálltunk.

- Levehetem? - mosolyogtam.

- Nem. Gyere. - segített ki a kocsiból.

- Fogadjunk, most akarsz megölni! - mentem arra, amerre irányított.

- Őrült vagy! - nevetett.

- Akkor nem sokára neki fogsz vezetni egy villanyoszlopnak? Tom, lebuktál, tudom, hogy ezt akarod csinálni! - mutogattam.

- Akkor minek szálltál be a kocsiba? - kérdezte.

- Mert bíztam benned. De, mint tudjuk tévedni emberi dolog... - magyaráztam.

- Akkor tévedésből leveheted a kendőt. - ölelt át hátulról.

Levettem. Tudom hol vagyunk. Régen sokat jártak ide. Az Elbánál voltunk. Még látszódott az érintetlen táj.

- Miért hoztál ide? - akartam megfordulni, de ő nem engedte.

- Tudod, mit csinálnak azok az emberek a barátnőjükkel, akik még nem érték el a felnőttkort és nagyon szeretik egymást, de még nem házasodhatnak? - puszilt a nyakamba.

- Nem, nem tudom mit csinálnak. - válaszoltam. Hisz mit csinálnak azok az emberek, de van egy gyanúm, hogy nem sokára meg fogom tudni.

- A férfi elviszi a nőt egy helyre, ahol csak ketten vannak, de előtte vesz neki ajándékot, természetesen. Majd a férfi megkérdi a nőt, letöltené-e vele az életéből egy részt. És ha a férfi ügyes volt akkor a nő igen-t felel neki. - nyitotta ki a doboz tetejét, amit a kezében tartott, és fehér arany karkötő és nyaklánc volt benne. - Boldog születésnapot, Ely!

- Köszönöm. - öleltem meg.

* Billéknél *

- Hova mentek Elyék? - kérdezte Nita.

- Miért nem tudsz csendbe maradni? - fordult a másik oldalára az énekes.

- Hova mentek? Bill gyanús vagy! - ült fel a lány.

- Majd Ely elmondja, ok? - forgolódott a srác.

- Tudom, hogy tudod, hogy hova mentek! - mondta a lány.

- Igen Nita, tudom, hogy hova mentek, de nem mondom el. - ment ki a szobából.

- Ennyire köcsög még te sem lehetsz! - ült le mellé a kanapéra.

- Ígérem, hogy te is meg fogod tudni. - csókolta meg a lányt és visszament a szobába.

- Bill! - rohant a fiú után.

- Mit fogok megtudni?

- Soha többet nem mondok neked semmit! - feküdt vissza az ágyba.

- Nah! - ült le az ágyra.

- Aludjunk, és mindent meg tudsz, ígérem! - feküdtek be mindketten az ágyba és nyakig betakaróztak.

- Elmondani, nem tudom, hogy Tomék mit csinálnak, de inkább megmutatom. - nyújtott egy dobozt Nita elé.

- Szeretném, ha ténylegesen a barátnőm lennél, és boldog szülinapot! - vigyorgott az énekes.

- Őrült vagy. - takarta ki a dobozt és megnézte mit rejt az. Hasonlót, mint az enyém, csak máshogy néztek ki az ékszerek.

- Köszönöm. - csókolta meg.

* Nálunk *

- Tom, van valami hátsó szándékod, ugye? - kérdeztem a visszafele vezető úton.

- Nem, miért lenne? - nézte az utat.

- Ezt annyira nem lehet belőled kinézni. - magyaráztam.

- Miért? - érdeklődte.

- Mert rád nézek azt mondanám, hogy egy perverz alak vagy, és csak a szexen jár az eszed. - mondtam el őszintén, ő csak mosolygott. - Most mi van?

- Semmi. - rázta meg a fejét mosolyogva.

- Mondd már el! - nyafogtam.

- NEM! - nevetett.

- Akkor ne mondd! - fordultam az ablak felé.

- Mostmár elmondod? - kérdeztem, mikor már a kocsibejárón álltunk.

- Nem. - csókolt meg.

* Másnap *

Reggel arra ébredtem, hogy Tom mocorog.

- Tom, kérlek. - feküdtem a mellkasára, hogy ne tudjon mozogni.

- Bocs, hogy felébresztettelek. - ölelt meg.

- Talán megtudok bocsájtani. - pusziltam szájon. - Hány óra van, úgy mellesleg?

- Nyolc. Délre kész kell, hogy legyünk remélem tisztában vagy vele. - mosolygott.

- Miért nem ezzel kezdted? - ültem fel.

- Maradj már egy picit. - húzott vissza.

- Tom, készülődni kell. - néztem a szemébe.

- Van négy órád. - fogott le, és puszilgatni kezdett.

- Tom, kérlek! - próbáltam szabadulni.

- Csak pár percet szánj rám! Ígérem, nem csinálok semmit. - folytatta amit elkezdett.

- Csak néhány perc! - csókoltam vissza.

- Köszönöm. - élt az eséllyel.

- Tom. - szóltam rá, amikor a keze kezdett elkóborolni.

- Miért nem engedsz csak egy picivel többet? - nézett rám, mint egy kisgyerek.

- Már így is túl sokat engedtem. - fordítottam az eddigi helyzeten.

- Nem gondolod, hogy így csak rosszabb lesz neked? - utalt arra, hogy a derekán ültem.

- Döntsd már el, hogy mit akarsz. - csókoltam meg, miközben lefogtam a kezét.

- Nem a te erőd fog visszatartani. - mosolygott, és egy könnyebb mozdulattal kibújt a kezem alól. Megtámasztotta magát, és furán nézett rám.

- Mi az? - kérdeztem.

- Nem félsz? - ült feljebb.

- Kéne? - döntöttem vissza.

- Kéne. - dobott le maga mellé, és halálra puszilt.

- Ne! - sikítottam.