Sziasztok! :) Mostantól kezdve, csak és kizárólag itt olvashatjátok a történeteimet. A másik oldalt lezártam, de, mint ott is említettem NEM FOGOM TÖRÖLNI! Hisz a "Ne légy barom!" első 2 részét ott olvashatjátok. :) Aki még nem olvasta volna az katt erre a linkre:
www.nitamullerstories.freeblog.hu
www.nitamullerstories.freeblog.hu
Ééééés amint a bejegyzésem címe is mutatja, itt a folytatás. Jó olvasást, és remélem tetszeni fog! ;)
-
Bill... Bill... Bill... - ráztam a fejem. - Sokat kell még tanulnod
a falusi emberekről... - suttogtam, majd egy könnyed mozdulattal
letornáztam magam a fáról.
Pár pillanaton belül már Csillagnál voltam. Felültem a hátára, és a házunk felé vettem az irányt. Gréta néni épp ekkor ért haza a boltból. Legalábbis gondolom, hogy onnan, mert egy nagy kosár volt a kezében, ami tele volt pakolva élelmiszerekkel. Amint meglátott mosolyogva integetett nekem, én pedig kedvesen viszonoztam a gesztust. Nem sokkal később besiettem a konyhába, ahol Gréta néni sürgött-forgott, és kiszolgálta Billt. Mikor a srác elé helyezte a gyümölcs salátát, rám emelte a tekintetét, és egy széles mosollyal figyelte minden rezzenésemet.
- Te is kérsz? - érdeklődött.
- Nem köszönöm... - lestem rá, majd Billre. - Elment az étvágyam – fintorogtam.
Nénikém csak egy nagyot sóhajtott, majd Billre nézett.
- Én mondtam! - nézett rá ártatlanul a srác.
- Mit is? - vontam fel a szemöldököm.
- Azt, hogy te, és Ely folyton beleköttök bármit is csinál. - nézett rám szigorúan.
- Hallom rólam folyik a csevej? Mi a szitu? - lépett be nyugisan tesóm.
- Billnek sír a szája, hogy folyton basztatjuk. - támaszkodtam meg a falnál.
- Ééééén? - tágultak ki ikrem szemei. - Mit vétettem ellene?
- Azt, hogy egyik este megsétáltattad Billt ágyastól, Nita segítségével. - nézett rá fáradtan.
- De hát az csak egyszer történt! - akadt ki.
- Nem érdekel! - kiáltott rá.
- Úgy véded mintha az anyja lennél! - rivallt rá tesóm.
- Jah! Az anyja lehetne, ha szeretné az oroszlánokat! - mutogattam Bill hajára, majd elnevettem magam.
Azt hiszem ebben a pillanatban gőzölt be a legjobban mindenki agya.
- 1 óra szobafogság! - mutogatott ránk Gréta.
- Mi? - lepődött meg Bill. - Csak 1 óra?
- Még is csak olyanok, mint a lányaim. - mosolyodott el, majd a tekintete ismét ránk szegeződött. - Attól még büntetésben vagytok!
A kezeimet magam elé emelve juttattam a tudatára, hogy teljes mértékben felfogtam a mondottakat, majd tesómmal együtt felmentünk a szobámba. Természetesen én mentem elől, még is csak az én kis privát helyemről van szó. Ely szorosan mögöttem lépkedett, majd amint bejutott a szobámba durcásan bevágta maga mögött az ajtót, majd hisztisen levágódott az ágyamra, én pedig az ablakhoz álltam, és néztem a szórakozott Billt, aki épp nekem mutogatott, és tökéletesen artikulálta azt a szót, hogy „Megszívtad!”. A merengésemből tesóm zökkentett ki.
- Nem hiszem el, hogy 1 órán át össze leszek zárva veled! - háborgott, én pedig közben helyet foglaltam mellette. - Pedig rengeteg fontos dolgom lenne!
- Nekem pedig 1 doboz békám, amit el kell rejtsek Bill párnája alá. - mondtam tök nyugodtan, mire Ely elkerekedett szemekkel lesett rám, melyben tükröződött a rémület.
- Mi van? - kérdeztem.
- Ugye nem itt tartod őket? - csukta be félve a szemeit.
- Nyugi! A pincében vannak! - legyintettem.
A büntetés további részében a következő megbízásaimról, és a terveimről beszélgettünk. Tesóm mindig odavolt a ruhákért, amiket terveztem, így ő volt ez első, akinek elhoztam, mikor a piacra került, vagy még pár héttel előtte. Szokásunkhoz híven csupán fél órát töltöttünk a zárkában, utána megléptünk. Én kifelé vettem az irányt, míg Ely a saját szobájába ment. A lépcső aljánál találkoztam Billel, aki épp a körmét lakkozta feketére.
- Neked nem büntetésben kéne legyél? - kérdezte, mikor meglátott.
- Neked meg nem pasinak kéne legyél? - vontam fel a szemöldököm, majd faképnél hagytam.
Mikor kiléptem az ajtón 3 srácot láttam felém sétálni. Az egyik Tom volt, a másik kettőt viszont nem ismertem fel.
- Nita! - integetett az idősebbik Kaulitz.
- Tom! - öleltem meg, mikor odaért hozzám.
- Had mutassam be a zenésztársaimat. - mosolygott, majd egy hosszú barna hajú srácot húzott közelebb hozzám. - Ő itt Georg. - veregette vállba, majd kezet fogtam a sráccal, és mosolyogva köszöntöttem. - Nos ő pedig Gustav. - invitálta őt is közelebb.
- Üdv. - fogtam vele is kezet.
- Anita vagyok - mosolyogtam. - De szólítsatok Nitának.
Nem sokat beszélgettünk, mert én sütni akartam valami finomat, a srácok pedig Billt akarták látni. Mazochisták! Egész biztos azok. Gyorsan célba vettem a konyhát, és nekiláttam kipakolni az epres torta alapanyagait. Eddig minden gördülékenyen ment, de vannak különböző nehezítő tényezők. Kezdve Billel. Sosem tudhatom mikor van mögöttem, vagy hogy készül e ellenem valamire, és hát most érkeztek meg a játszótársai is. Örül a gyerek, ha játszik. A második tényező az én drágalátos iker nővérem. Folyton az epremre fáj a foga! Le sem lehet lőni mikor sütök! A sütés folyamata alatt a 2. pont bejött. Fél percenként hajtogattam a megszokott szövegemet, alias „Ely ne zabáld meg az epret!” „Ely mit mondtam?” „Ely hányszor mondjam még?”, oh és természetesen, hogy „Húzz már innen!” A szenvedéseim viszont kifizetődőek voltak, ugyanis 2 nagy tortát sikerült elkészítenem. Felszeleteltem az egyiket, majd az udvaron beszélgető srácokhoz indultam. Az óriás papagájon kívül mindenki ott volt.
- Halihó! - libegtem oda hozzájuk az orruk előtt elhúzva a sütit.
- Ugye ezt nekünk hoztad? - vigyorgott Tom, kisgyerekes bájjal.
- Ki másnak? - mosolyodtam el, miközben eléjük tartottam, hogy venni tudjanak belőle.
Épp, hogy mindenki kiszolgálta magát egy fülsértő rikácsolás törte meg az idillt.
- Ne egyetek belőle! - rikácsolta Bill.
- Mi van? Miért? - kérdezte Georg meglepve.
- Mert mikor én legutóbb Nita által hozott tortát ettem -mutatott rám, majd folytatta - akkor hajnalban a gyümölcsösben ébredtem!
- Bill... Csak hogy felvilágosítsalak, és hogy itt mindenki tökéletesen megérthessen mindent - kezdtem bele szép nyugodtan, miközben körbenéztem a srácokon, majd mélyen Bill szemébe néztem – Én csak téged akarlak likvidálni. A többiekkel nincs bajom. - vontam vállat.
- Hmm... Remek... - flegmázott be. - Húzz innen a sütiddel együtt! - lökött egy kicsit arrébb, majd elmosolyodott. - Falusi ribanc.
- Már is, anorexiás fasz. - vigyorogtam a képébe, majd otthagytam őket.
- Fel kell hoznom a békákat a pincéből. - morogtam az orrom alatt.
Pár pillanaton belül már Csillagnál voltam. Felültem a hátára, és a házunk felé vettem az irányt. Gréta néni épp ekkor ért haza a boltból. Legalábbis gondolom, hogy onnan, mert egy nagy kosár volt a kezében, ami tele volt pakolva élelmiszerekkel. Amint meglátott mosolyogva integetett nekem, én pedig kedvesen viszonoztam a gesztust. Nem sokkal később besiettem a konyhába, ahol Gréta néni sürgött-forgott, és kiszolgálta Billt. Mikor a srác elé helyezte a gyümölcs salátát, rám emelte a tekintetét, és egy széles mosollyal figyelte minden rezzenésemet.
- Te is kérsz? - érdeklődött.
- Nem köszönöm... - lestem rá, majd Billre. - Elment az étvágyam – fintorogtam.
Nénikém csak egy nagyot sóhajtott, majd Billre nézett.
- Én mondtam! - nézett rá ártatlanul a srác.
- Mit is? - vontam fel a szemöldököm.
- Azt, hogy te, és Ely folyton beleköttök bármit is csinál. - nézett rám szigorúan.
- Hallom rólam folyik a csevej? Mi a szitu? - lépett be nyugisan tesóm.
- Billnek sír a szája, hogy folyton basztatjuk. - támaszkodtam meg a falnál.
- Ééééén? - tágultak ki ikrem szemei. - Mit vétettem ellene?
- Azt, hogy egyik este megsétáltattad Billt ágyastól, Nita segítségével. - nézett rá fáradtan.
- De hát az csak egyszer történt! - akadt ki.
- Nem érdekel! - kiáltott rá.
- Úgy véded mintha az anyja lennél! - rivallt rá tesóm.
- Jah! Az anyja lehetne, ha szeretné az oroszlánokat! - mutogattam Bill hajára, majd elnevettem magam.
Azt hiszem ebben a pillanatban gőzölt be a legjobban mindenki agya.
- 1 óra szobafogság! - mutogatott ránk Gréta.
- Mi? - lepődött meg Bill. - Csak 1 óra?
- Még is csak olyanok, mint a lányaim. - mosolyodott el, majd a tekintete ismét ránk szegeződött. - Attól még büntetésben vagytok!
A kezeimet magam elé emelve juttattam a tudatára, hogy teljes mértékben felfogtam a mondottakat, majd tesómmal együtt felmentünk a szobámba. Természetesen én mentem elől, még is csak az én kis privát helyemről van szó. Ely szorosan mögöttem lépkedett, majd amint bejutott a szobámba durcásan bevágta maga mögött az ajtót, majd hisztisen levágódott az ágyamra, én pedig az ablakhoz álltam, és néztem a szórakozott Billt, aki épp nekem mutogatott, és tökéletesen artikulálta azt a szót, hogy „Megszívtad!”. A merengésemből tesóm zökkentett ki.
- Nem hiszem el, hogy 1 órán át össze leszek zárva veled! - háborgott, én pedig közben helyet foglaltam mellette. - Pedig rengeteg fontos dolgom lenne!
- Nekem pedig 1 doboz békám, amit el kell rejtsek Bill párnája alá. - mondtam tök nyugodtan, mire Ely elkerekedett szemekkel lesett rám, melyben tükröződött a rémület.
- Mi van? - kérdeztem.
- Ugye nem itt tartod őket? - csukta be félve a szemeit.
- Nyugi! A pincében vannak! - legyintettem.
A büntetés további részében a következő megbízásaimról, és a terveimről beszélgettünk. Tesóm mindig odavolt a ruhákért, amiket terveztem, így ő volt ez első, akinek elhoztam, mikor a piacra került, vagy még pár héttel előtte. Szokásunkhoz híven csupán fél órát töltöttünk a zárkában, utána megléptünk. Én kifelé vettem az irányt, míg Ely a saját szobájába ment. A lépcső aljánál találkoztam Billel, aki épp a körmét lakkozta feketére.
- Neked nem büntetésben kéne legyél? - kérdezte, mikor meglátott.
- Neked meg nem pasinak kéne legyél? - vontam fel a szemöldököm, majd faképnél hagytam.
Mikor kiléptem az ajtón 3 srácot láttam felém sétálni. Az egyik Tom volt, a másik kettőt viszont nem ismertem fel.
- Nita! - integetett az idősebbik Kaulitz.
- Tom! - öleltem meg, mikor odaért hozzám.
- Had mutassam be a zenésztársaimat. - mosolygott, majd egy hosszú barna hajú srácot húzott közelebb hozzám. - Ő itt Georg. - veregette vállba, majd kezet fogtam a sráccal, és mosolyogva köszöntöttem. - Nos ő pedig Gustav. - invitálta őt is közelebb.
- Üdv. - fogtam vele is kezet.
- Anita vagyok - mosolyogtam. - De szólítsatok Nitának.
Nem sokat beszélgettünk, mert én sütni akartam valami finomat, a srácok pedig Billt akarták látni. Mazochisták! Egész biztos azok. Gyorsan célba vettem a konyhát, és nekiláttam kipakolni az epres torta alapanyagait. Eddig minden gördülékenyen ment, de vannak különböző nehezítő tényezők. Kezdve Billel. Sosem tudhatom mikor van mögöttem, vagy hogy készül e ellenem valamire, és hát most érkeztek meg a játszótársai is. Örül a gyerek, ha játszik. A második tényező az én drágalátos iker nővérem. Folyton az epremre fáj a foga! Le sem lehet lőni mikor sütök! A sütés folyamata alatt a 2. pont bejött. Fél percenként hajtogattam a megszokott szövegemet, alias „Ely ne zabáld meg az epret!” „Ely mit mondtam?” „Ely hányszor mondjam még?”, oh és természetesen, hogy „Húzz már innen!” A szenvedéseim viszont kifizetődőek voltak, ugyanis 2 nagy tortát sikerült elkészítenem. Felszeleteltem az egyiket, majd az udvaron beszélgető srácokhoz indultam. Az óriás papagájon kívül mindenki ott volt.
- Halihó! - libegtem oda hozzájuk az orruk előtt elhúzva a sütit.
- Ugye ezt nekünk hoztad? - vigyorgott Tom, kisgyerekes bájjal.
- Ki másnak? - mosolyodtam el, miközben eléjük tartottam, hogy venni tudjanak belőle.
Épp, hogy mindenki kiszolgálta magát egy fülsértő rikácsolás törte meg az idillt.
- Ne egyetek belőle! - rikácsolta Bill.
- Mi van? Miért? - kérdezte Georg meglepve.
- Mert mikor én legutóbb Nita által hozott tortát ettem -mutatott rám, majd folytatta - akkor hajnalban a gyümölcsösben ébredtem!
- Bill... Csak hogy felvilágosítsalak, és hogy itt mindenki tökéletesen megérthessen mindent - kezdtem bele szép nyugodtan, miközben körbenéztem a srácokon, majd mélyen Bill szemébe néztem – Én csak téged akarlak likvidálni. A többiekkel nincs bajom. - vontam vállat.
- Hmm... Remek... - flegmázott be. - Húzz innen a sütiddel együtt! - lökött egy kicsit arrébb, majd elmosolyodott. - Falusi ribanc.
- Már is, anorexiás fasz. - vigyorogtam a képébe, majd otthagytam őket.
- Fel kell hoznom a békákat a pincéből. - morogtam az orrom alatt.
