And forgive us our debts,

as we also have forgiven our debtors.

And lead us not into temptation,

but deliver us from the evil one.

2012. október 22., hétfő

Ne légy barom! folytatás (6. rész)

Tudom elég régen voltam erre, de itt a suli, és a sok tanulni való. :S De kárpótlásként itt egy kis folytatás. ;) Remélem tetszik! :)


Vissza osontam a szobámba, majd nevetve beestem a puha párnák közé, magamra húztam a takarómat, és izgatottan mosolyogva vártam, hogy elnyomjon az álom és hamarabb érjen el a reggel.
Amilyen nehezen sikerült elaludnom, olyan könnyen tudtam felébredni. Gyorsan kipattantam az ágyamból, a fürdőbe rohantam, letusoltam, átöltöztem, majd még a hajammal bíbelődtem egy kicsit, de végül csak lazán összefogtam, és nyugodtságot színlelve mentem le a konyhába. Lent Georg, Gustav, és Tom kávézott. Nagyon kómás fejük volt szegényeknek. A basszer majdnem belefejelt az asztal lapjába, de ennek megelőzésére, olykor-olykor Tom megbökte. Viccesen néztek ki. Gustav levéve tekintetét a két jómadárról rám pillantott.
- Jó reggelt. - köszöntem mosolyogva, mire mindenki rám nézett, és kórusban köszöntek vissza.
Testvérem épp ekkor esett be a konyhába. A szó szoros értelmében, ugyan is az ajtófélfának akart támaszkodni, de nem jött össze, így azonnal a padlón találta magát.
- Reménytelen vagy. - léptem át felette, hogy én is kávéhoz juthassak.
- Én is szeretlek... - morogta az orra alatt, majd Tom kinyújtotta felé a kezét, és felsegítette.
A reggeli beszélgetés ezzel szinte le is zárult. Mindenki a koffeines italát szürcsölgette, mikor Bill becammogott a konyhába. A szemeim egyből tágra nyíltak várva, hogy megforduljon.
- Nagyon csendben vagytok. - motyogta a srác, a kávé kitöltése közben, mire mindenki ráfigyelt, de közben, élen velem a srácok az italt szürcsölték. - Mi a gáz? - fordult meg, és erőltetett magára egy 200 wattos mosolyt, mire mindenki sugárban ráköpte a kávét, és hatalmas nevetés közepette, vagy azt asztalra, vagy az alá dőlve röhögött. Egyszerűen nem kaptam levegőt a nevetéstől, és már gondolkozni kezdtem rajta, hogy mikor jutottam utoljára oxigénhez, de mikor ismét Billre pillantottam, újabb röhögőgörcs tört rám. Bill eddigi gyönyörű fehér fogsora, most metál kék színben pompázott.
- Mi van? Hé! - értetlenkedett, miközben elővett egy konyharuhát a tartóból, és elkezdte letörölni magáról a kávét.
- Nézd... - kezdett bele Tom, miközben testvérére mutatott, de nem bírta befejezni, mert egy újabb röhögőgörcs tört rá. - Tükör... Tükörbe! - vihogott, úgy hogy a könnyei patakokban folytak végig a kissé kipirult arcán.
Billnek nem kellett kétszer mondani, egyből a fürdő szobájába rohant, hogy megnézhesse mi váltotta ki ezt a reakciót. Gondosan elkezdte a tükör előtt átvizsgálni magát, de sehol semmit nem látott. Azt gondolta, hogy a többiek biztos csak szivatták ezzel, majd egy csábos mosolyt küldött magának egy kacsintás kíséretében, és akkor kiszúrt valamit. Elkerekedtek a szemei, és félve húzta nagy mosolyra a száját. Ez volt az a pont, ahol Bill idegrendszere egy pillanatra teljesen felmondta a szolgálatot, utat engedve a pánikrohamnak, és a hisztérikus hangjának.
A srác üvöltözésébe beleremegett a ház. Ennek a hangnak következtében jobbnak láttam, eltűnni a közelből, mielőtt Bill megtalálna fojtani. A kert végében levő kis tóhoz mentem, leültem a partjára, és mélyen belélegeztem a tiszta levegőt. Észre sem vettem, hogy nem vagyok egyedül. Pár pillanat múlva egy ismerős hang a nevemet mondta, mire én felpattantam a földről, és felé fordultam. Bill egy gyors mozdulattal valami spray szerű akármit fújt rám. Pontosítva az egész testemre. Rutinból a kezeimet magam elé kaptam, és próbáltam ellene védekezni, de esélyem sem volt.
- Bill! Bill! - nyögtem ki idegesen a nevét, összeszorított szemekkel, hisz nem szerettem volna, hogy az a vacak, bármi is legyen az, a szemembe kerüljön.
- Há! - mutatott rám dühösen.
- Mit há? Bill mi volt ez? - pillantottam a kezében levő flakonra. - Tartósított hegyi levegő? - viccelődtem volna, de irdatlanul elkezdett viszketni minden porcikám. - Ne! Ugye nem? - néztem rá könyörgőn, miközben össze-vissza vakarásztam magam, és idétlen mozdulatokkal lépkedtem egyik helyről a másikra.
- Viszkető spray. - nevetett. - Amiért kékre festetted a fogaimat! - mutogatott a metál kék fogsorára.
- Ez nem fair! - rinyáltam, miközben majd megbolondultam a viszketéstől.
Egy gyors ötlettől határozva kitéptem a srác kezéből a félig már üres flakon, és a tartalmának megmaradt részét ráfújtam.
- Ne Nita ezt ne! - kezdte volna letörölni, de késő volt.
- Áááh megőrülök. - vakaróztam, de ekkor megcsúszott a lábam, és Bill karját elkapva mind a ketten a tóba estünk. Az egyetlen amit hallhattak a többiek egy hatalmas sikítás volt, majd egy csobbanás.
Bill, és én egyszerre bukkantunk fel levegőt venni, majd én rutinból a számban levő vizet magam mellé köptem... Csak egy bökkenő volt, hogy épp a madárijesztő volt ott. Mikor megérezte az arcán a ráspriccelő vizet, unottan és dühösen csukta le a szemeit, majd lassan rám emelte a tekintetét.
- Ez most mire volt jó? - kérdezte lassan, miközben szaggatott mozdulatokkal letörölte az arcát.
- Nem láttam, hogy itt vagy. - mondtam ártatlanul, de legbelül egy cseppet sem bántam meg a tettem. - Oh és Bill... - kezdtem bele mosolyogva, mire egyből minden figyelmét rám összpontosította, és ekkor egy hatalmas pofont kevertem le neki.
- Héé! - kapta a kezét az arcához. - Ezt miért kaptam? - kérdezte felháborodva.
- Csak egy légy volt az arcodon. - feleltem egy bájvigyorral, majd egy újabb pofon érte immáron az arca másik oldalát.
- Ehh? - mordult rám idegesen, miközben széttárta a karjait, és tátott szájjal meredt rám.
- Visszaszállt a légy. - vontam vállat rezzenéstelen arccal, majd kiszúrtam, hogy egy rusnya és nagy fekete bogár mászik a haján.
- Nita! Meg ne próbáld! Nem veszem be azt, hogy ott van egy légy! - fenyegetőzött, miközben a mutató ujja már majdnem az arcomat súrolta.
- Rendben! - vágtam rá egy 200 wattos mosoly kíséretében, majd erőt vettem magamon, és kisiettem a vízből, ott hagyva a dühöngő srácot.
Ely az udvaron beszélgetett a fiúkkal, mikor melléjük sétáltam. Egy pillanatra mindenki rám nézett, majd hatalmas nevetésben törtek ki. A nagy jókedvet hallva Gréta néni kijött a házból, és felváltva rám, és a még mindig röhögő húgomra nézett. Nagyot sóhajtottam mielőtt feltettem volna a kérdésemet.
- Biztos túl késő, hogy egyke legyek? - pillantottam rá könyörgőn, mire ő mosolyogva bólintott.
- Igen. - adta tudtomra, majd visszament a konyhába.
Végignéztem az asztalnál ülő kis társaságon, majd erőt vettem magamon, és felmentem átöltözni. Egy egyszerű pánt nélküli vörös ruhát vettem fel, megszárítottam a hajam, és egy halvány sminket téve az arcomra visszavonszoltam magam a lentiekhez. Viccesen néztek ki, ahogy ugyan úgy ültek most, mint eddig.
- Mi van ideragadtatok? - poénkodtam, majd levágódtam tesóm mellé.
- Hogyne... Élvezzük a friss levegőt! - felelt Tom, miközben nagyot szívott a cigarettájából.
- Veszem észre... - mosolyodtam el, majd megérkezett Bill.
Frissen és üdén, talpig feketébe öltözve, belőtt hajjal, és hó fehér fogakkal. Átkoztam magam, amiért nem tettem több ételszínezőt a fogkrémjébe. Rám pillantott, majd gondolkozás nélkül lehuppant velem szembe, és szüntelenül vigyorgott. Erős késztetést éreztem arra, hogy behúzzak neki. A tekintete el sem mozdult a dekoltázsomról. A szemeimet forgatva tettem fel Billnek a nagy kérdésemet.
- Már megint mi van? A szemem fentebb van! - csesztem le.
- Csak tűnődöm... - támaszkodott az állára, majd felegyenesedett, és folytatta. - Miért hordasz melltartót? Nem nagyon van mit beletenned...
Első gondolat ami az eszembe jutott, hogy a pofám leszakad, de utána ismét előtört az ördögi énem, és kimondtam az én felvetésem is.
- Hmmm... Ez esetben, te miért hordasz alsónadrágot? - támaszkodtam meg a bal kezemen.
A körülöttünk levők ismét nevetésben törtek ki. Szerintem mostanság direkt keresik Bill, és az én társaságomat.
A csodás pillanatot Gréta néni zavarta meg.
- Kész az ebéd! - szólt ki nekünk az ablakon, majd mindenki lassan feltápászkodott a helyéről.
Elynek egyből beindult a fantáziája, mikor Bill nem messze tőlem beállt, a srácok mellé.
- Állj át a sötét oldalra Nita! - kezdett bele eltorzított hangon, miközben az énekesre mutatott.
- Minek? Hogy olyan sötét legyek, mint ő? - mutattam Billre fintorogva. - És per pillanat nem a ruhájára gondolok... - néztem rá a szemem sarkából.
Bill válasza csak annyi volt, hogy beintett. Én rögtönözve küldtem felé egy csókot, majd elnevetettem magam.
- Már nagyon elegem van belőletek! - durcázott be. - Szeressetek, vagy hagyjatok békén! - tette karba a kezét, elfordította a fejét és a szemeit is lehunyta, hogy fokozza a hatást.
Mi csak vállat vontunk és elindultunk ebédelni. Amint ezt kiszúrta a srác felháborodva kiáltott utánunk.
- Hé hova mentek? - tágultak ki a szemei, mire Tom kuncogva hátba veregette, és ők is utánunk indultak.

2012. szeptember 29., szombat

DESIGN COMPETITION! =D

Hey everyone!
The write-it.gportal.hu made their first design competition. Jessie and Ena wait for everyone with love.

The registration's and submission's deadline is 15th of November
Anybody may present!
More informations about the competition here:



Hey mindenki!
A write-it.gportal.hu  megrendezi első design versenyét. Jessie és Ena sok szeretettel vár mindenkit.
A jelentkezési és egyben leadási határidő: November 15-e.
Bárki jelentkezhet!
Bővebb információk a jelentkezéssel kapcsolatban az alábbi linken:

http://write-it.gportal.hu/gindex.php?pg=35267878


Hey jeder!
Die write-it.gportal.hu ihren ersten Design-Wettbewerb. Jessie und Ena warten alle mit Liebe.

Die Anmeldung ist und Einreichung des Einsendeschluss ist der 15. November
Jeder kann präsentieren!
Weitere Informationen zum Wettbewerb hier:






2012. szeptember 2., vasárnap

Happy Birthday Bill and Tom Kaulitz! =D

I know it was yesterday, but the blogspot was wrong. Sooooooo happy birthday Bill and Tom Kaulitz! :D

Tudom tegnap volt, de a blogspot valamiért nem akart működni. Szóóóval... Boldog születésnapot Bill, és Tom Kaulitz! :D

Ich weiß, dass es gestern war, aber der Blogspot war falsch. Soooo glücklicher Geburtstag Bill und Tom Kaulitz! :D



2012. augusztus 26., vasárnap

Újabb 11 dolog. ;)


Hey everyone! =D

Dorah_Alien
megjelölt az egyik bejegyzésében, így ismét elmondok 11 dolgot magamról, és természetesen válaszolok a kapott 11 kérdésre. VALAMINT Dorah_Alien oldalát megtaláljátok nálam a kedvencek sávban. :) Nézzetek be hozzá. Megéri. ;) 

Szabályok a többieknek:


1.: Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.
2.: A jelölő kérdéseire válaszolni kell!
3.: 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
4.: 11 embert kell megjelölni. Nincs visszajelölés/visszaadás! (nekem lehet nem fog menni ennyi xD)

Nos. Akkor 11. dolog rólam (amit még nem mondtam el):

1. Hobbi szinten rajzolok, bár nem mondhatnám, hogy igazi mesterműveket tudok összehozni, de azért álltalában kialakul valami.

2. Szeretem a Japán zenét. Ez az esetek nagyrészében meglepi az embereket, de kit érdekel? xD =D

3. Kb. Egy évig tanultam Japánul, ami szuperül ment, de mivel nem volt rá a továbbiakban időm, és abba kellett hagynom. szinte mindent elfelejtettem.

4. A kedvenc költőm Ady Endre, aki miatt anyámmal gyakram összekapunk, mert szerinte ő egy depressziós idióta volt. Hmmm... Én nem értek vele egyet.

5. Mikor felkelek első dolgom, hogy iszok egy kávét. Kivéve, ha dolgozni megyek, mert akkor vagy bent a városban iszok egyet valahol meló előtt, vagy viszek magammal egy üvegben, VAGY 3. lehetőségként egy nagy üveg energiaitalt veszek magamnak, amire egész nap rájárok. Lényeg, hogy meglegyen a napi koffein!

6. Gyűlölöm az alakomat! Útálom, hogy duci vagyok!

7. Imádom a magassarkúkat! Régebben el nem tudtam volna képzelni magamról, hogy valaha is fel fogok venni olyan cipőt, amitől még magasabb leszek, de hát ez van. Eleve 177cm vagyok + a 10-12cm-es magassarkú cipő. Képzelhetitek. :)

8. Gyerek korom óta szeretek énekelni, régebben még az iskolai kórusban is benne voltam, és ha minden jól megy nem sokára ismét csatlakozok egy énekkarhoz. :)

9. Útálom az érdekbarátokat. Épp ma szembesültem még egy ilyen emberrel. :/

10. Nagyon makacs tudok lenni, valamint megvallom egoista vagyok... Valamilyen szintig ez jó, mivel imádok a figyelem középpontjában lenni, és ahoz azért kell kurázsi. :) De mindennek van egy határa.

11. Kib*szottul lusta vagyok! xD Az esetek nagy többségében a délelőttöket teljesen át tudnám aludni.


És mooooost jöjjönek Dorah_Alien kérdései. :)


1. Egy találós kérdés: Egy cowboy ellovagol egy városba pénteken, ott marad 3 napig majd elmegy pénteken. Hogy csinálta? (ha nem tudjátok a választ kérdezzetek majd rá ;) )
- Úgy, hogy a ló neve Péntek. :)


2. Mi lenne az utolsó kívánságod mielőtt meghalsz? Miért?
- Találkozni a Tokio Hoteles srácokkal. A 2007-es koncerten nem tudtam ott lenni. :(

3. Mit vinnél magadra egy lakatlan szigetre?
- Hmmm... Egy kis életet? :) Jessie-t mindenképp, mert ha nem tudnám piszkálni kegyetlenül unatkoznék (ezért tudom, hogy még fogok kapni. xD). Egy laptopot, rengeteg zenét, és könyveket!

4. Mit gondolsz a divat-rajongásról? Miért?
- Szánalmasnak tartom! Gyűlölöm, ha egy ember azzal akar kitűnni a tömegből, hogy olyannak mutatja magát, amihez igazából semmi köze. Amúgy sem bírom az egyforma embereket. Éljen az egyediség! :)

5. Pasiideál? Miért? ;)
- Uh. Nem igazán van ideálom. Ha az exeimet nézzük, akkor ők mind nagyon különbözőek voltak. Nekem az a fontos, hogy ne legyen tucatsrác. Ne legyen divat majom, hanem merje felvállalni önmagát. Szeretem, ha egyedi stílusa van, és egyszerűen viselkedik, nem dramatizál túl semmit. Persze vannak kritériumok, hogy velem vagy egy magas legyen, vagy magasabb, de ez nem olyan lényeges. :)

6. Mi az az egy szó amivel jellemznéd magad és miért?
- Szabad. Imádok teljesen új dolgokat kipróbálni, korlátok, és határok nélkül, amibe senki nem szólhat bele. :)

7. 'Pakolj és utazz' Ha valaki a kezedbe nyomna egy repülőjegyet és azt mondaná, hogy ezzel oda mész ahova akarsz akkor hova mennél legszívesebben? Miért pont oda?
- Ahogy korábban is említettem Németországba, mert negyed részig német származású vagyok, és egyszerűen vonz magához. Németországot érzem igazán az otthonomnak.

8 Mi az életcélod? Miért?
- Egybefoglalva csak annyit tudnék mondani, hogy sikeresnek lenni. Valami nagy dolgot véghezvinni amivel bebizonyítom, hogy igen is érek valamit! Rengetegen hordtak le, és aláztak porig, de hiszem, hogy egyszer megmutatom mindenkinek, hogy ha valamit igazán szeretnék azt el is tudom érni! Ez most lehet öntelten hangzik, de álmodni csak is nagyban szabad! ;)

9. Milyen nyelvet/nyelveket beszélsz a magyaron kívül? Melyik a kedvenced és melyik megy a legjobban?
- Angol, német, japán(?). A német a kedvencem, de a másik két nyelvet is szeretem. Az angol megy jobban, mert 3.-os korom óta azt tanulom. :)

10. Hova mennél el nyaralni és kiket vinnél magaddal?
- A Maldív-szigetekre, és a családomat, a barátaimat, és szerintem az Alien-eket is vinném. (TH-sok mindenek felett!) :)

11. Mi a véleményed a vegetáriánus emberekről? Miért?
- Igazán csodálom őket, én is az voltam egy ideig, de sajnos abba kellett hagynom orvosi utasításra. Szerintem nagyszerű dolog, hogy ezzel védik az állatokat, de a plázacicák vega dolgait nem kedvelem, mikor hírdetik, hogy nem esznek húst, de védett állatok bőrét, és bundáját aggatják magukra, attól elfog a hányinger.
Huh. :) Akkor hát íme a kérdéseim:

1. Fontosnak tartod a környezet-, és az állatvédelmet? Miért?
2. Van kedvenc költőd? És, ha van akkor ki?
3. Mit gondolsz az érdekbarátságról?
3. Melyik stílus áll hozzád a legközelebb? (Hip-Hop, Rock, Punk stb.)
4. Zenélsz valamilyen módon? (Ének, gitár, dob stb.)
5. Melyik a kedvenc évszakod? Miért?
6. Mit szeretsz a legjobban magadban?
7. Ha választhatnál egy hírességet, és eltölthetnél vele egy napot, akkor ki lenne az, és miért?
8. Szerinted valaha lesz világbéke?
9. Melyik filmkategóriát szereted a legjobban? (Horror, akció, vígjáték stb.)
10. Van kedvenc színészed? Ha van ki, és miért?
11.
Van kedvenc előadód, vagy együttesed? Ki, és miért?


Elérkeztünk a végéhez. Hmmm... Akiknek tovább adom. (Olyanok is kapják, akik már mástól is kaptak, de tőlem még nem.) Remélem nem gond. :)

Akik kapják nem mások, mint:


 Jessie /csak mert az ikrem vagy, és hogy ne unatkozz amég én írok. ;)/

Szép estét mindenkinek! ;) 


2012. augusztus 23., csütörtök

Ne légy barom! folytatás (5. rész) =)

Heeeey mindenki! :) Tudom rég hoztam már folytatást, DE most megérkeztem! :D Remélem tetszeni fog! ;) Jó olvasást. :)




- Fel kell hoznom a békákat a pincéből. - morogtam az orrom alatt.
Amint letettem az édességet a pincébe siettem, ahol a kis ugrálós drágaságoknak kellett volna lenniük, de csalódottan vettem észre, hogy megléptek. Szomorúan lépkedtem fel a szobámba, mikor Elybe ütköztem.
- Jézusom! Jól vagy? - nézett végig rajtam.
- Nem... Elmentek... - ráztam a fejem drámaian, miközben kegyetlenül túljátszottam magam.
- Kik? Az ikrek? - kerekedtek el a szemei.
- Nem tudom, hogy ikrek voltak-e. - vettem egy mély levegőt, majd lassan testvéremre emeltem a tekintetem. - Az összes békám megszökött... - mondtam ki végül, miközben próbáltam nem mosolyogni ikrem reakcióján.
Az arcáról egyből eltűnt az aggódás, és összeszűkített szemekkel lesett rám. Volt egy sejtésem a gondolatára, és hogy jó messzire küldene most el, de csak kettő szót nyögött ki.
- Csezd meg! - tette karba a kezét.
- Oh! Jut eszembe! - néztem rá izgatottan.
- Mi van? - lesett rám gyanakodva.
- Te jössz velem L.A.-be! - vigyorogtam, majd folytattam. - Ami azzal jár, hogy magassarkút húzol, kecsesen lépkedve jössz majd mellettem, és kapsz egy gyönyörű sminket is.
- Nincs az az Isten! - mondta, majd én egy ördögi mosollyal illettem meg őt.
- Miben fogadunk? - húztam fel a szemöldököm.
Elynek, ha lehet még jobban kitágultak a szemei. Most már jobban hasonlított egy anime, vagy manga figurára, mint egy emberre.
- Mire gondolsz? - kérdezte félve.
- Mondjuk, egy kicsit leülnék Grétával beszélgetni... - vigyorogtam, és már kezdtem érezni, hogy az ördög szarvaim nyomják a fejem.
- Még is mit mondanál? - nézett rám úgy, mintha már győzött is volna.
- Hmmm... - tesómat végigmérve, lassan lépkedtem körülötte, miközben folytattam a tökéletes meggyőzős elméletem. - A múltat.. A jelent... - néztem a szemébe, miközben elé áltam. - A jövőt.
- A jövőt? - kérdezte vékony hangon, miközben totál ilyedten nézett rám. - Miféle szörnyeteg vagy te? - egy pillanatra elhallgatott, majd kihúzta magát, és fenyegetően a szemembe nézett. - Na ide figyelj drága UFO-cskám... - kezdett bele, miközben felém nyújtotta a mutató ujját, majd folytatta. - Hozd vissza Nitát, mert én vele akarok tárgyalni!
- Sajnálom, ő most nem elérhető. Nyomás le a pajtához! - intettem az említett hely felé, majd ismét tesómra szegeződött a figyelmem. Jah, és hozz magassarkút... Minimum10 centiset. - kacsintottam, mire Ely teljesen elsápadt.
40 perc múlva már a pajtánál voltunk, és nővérem próbálta az utasításaimat követni. Az első feladat szerintem egyszerű volt, hisz a magassarkújában, kecsesen kellett mennie, a padtól a pajta ajtajáig. Reménytelen eset volt. Úgy rángatta magát, mint egy rongybabát szoktak. A mozgását, nem tudtam egy élőlényhez sem hasonlítani. Ráadásnak háromszor csókolózott össze a földdel. Még Zafír is ijedten nézte mellettem, hogy a gazdája, mi a francot művel, és ha tudott volna beszélni egész biztos az lett volna az első kérdése, hogy hívjunk-e mentőt neki.
- Ely! Ráz az áram, vagy mi a francért nem tudsz normálisan menni? - fáradtam. - Ezt így kell. - álltam fel, majd szépen lassan, és ami a legfontosabb, hogy kecsesen végig mentem az általa veszettül hosszú távon. - Nos? Érzel magadban elég erőt, hogy ezt utánam csináld? - kérdeztem, de tesóm arcán már ott volt a válasz. Fintorogva, és értetlenül nézett rám. - Hjajj... Tudod mit? Inkább ne válaszolj. Még 2 kör! - adtam ki az utasítást, majd ismét helyet foglaltam a padon, és a kezemen megtámasztottam a fejem.
- Reménytelen eset. - mondtam Zafírnak, mire ő csak bólogatott nekem.
A második kör végére sikerült, aránylag úgy mennie, mint egy emberi lénynek, így jöhetett a nehezítés. Ely megrökönyödve nézte, hogy mi a francért viszek neki 4 vastag könyvet.
- Ha ezt be kell magolnom akkor nem érdekel, hogy beköpsz bármit is tudnál rólam mondani! - kezdett hisztizni, mire én csak a szemeim forgattam.
- Tedd a fejedre. - nyomtam a kezébe.
- Mi a fenének? Nem arra találták fel a sapkát? - lesett rám az animés szemeivel.
- A tartásod pocsék! Javítunk rajta! Gyerünk. - tapsoltam kettőt, mire morgott valamit az orra alatt, de megtette, amit kértem tőle.
Ez a feladat még érdekesebbre sikerült, mint azt vártam. A könyvek folyton le akartak esni a fejéről, ő meg csetlett-botlott minden második lépésnél.
- Zafír, lehet inkább téged viszlek el a divatbemutatóra. - néztem rá.
Szegény lónak elkerekedtek a szemei, majd ellépett mellőlem egyet.
- Most meg mi van? Amúgy is várom a hercegem... A fehér paripán... - lestem, rá, mire azonnal vissza jött mellém.- Ezt bezzeg nem kell kétszer mondani.
- Na milyen vagyok? - kérdezte Ely, majd abban a szent pillanatban meg is botlott, így elhasalt a földön, a könyvek pedig ráestek.
Én a kezemet a szemem elé tettem. Ezt nem akartam látni, mert akkor tuti olyan röhögésben törtem volna, ki, hogy még Penzbergben is hallották volna. Zafír is felemelte a patáját a szemeihez, miközben lehajtotta a fejét. Belül biztos ő is röhögött.
- Héé! - háborodott fel ikrem.
- Na jó, akkor menjünk hosszabb távra... - pillantottam Elyre. - A könyvek nélkül mielőtt maradandó agykárosodást kapsz. - Zafír hatalmasat nyerített. Le mertem volna fogadni, hogy nevet. - Tudom Zafír, hogy a gazdád fejében nincs minek megsérülnie, de ne légy gonosz. - kacsintottam rá.
- Egyszer tudjam leműteni a lábamról a magassarkút... - morgott az orra alatt, miközben gyilkos pillantásokat vetett ránk.
- Most pedig suhanunk! - lépdeltem el mellette könnyedén.
- Mi az Istent csinálunk? - nyögött fel, majd próbált utánam futni, mire megint elhasalt. Azt hiszem sok alapozóra lesz szükségünk.
- Nos. - kezdtem bele a magyarázásba, mikor utolért. - Szépen egyenletes tempóban, popsiriszálással lépkedünk egész a házig, és aztán pihenhetsz. - mutattam az épület felé mosolyogva.
- Ez a suhanás? - kérdezte megerősítésre várva.
- Igen. - feleltem, majd tesóm jó erősen a földnek vágta a lábát, lépésnek nevezve azt. - Te most toporzékolsz?
- Nem kéne beszólni! - nézett rám gyilkos szemekkel.
- Suhanj! - lépkedtem előtte úgy mint a levegőben repkedő pillangó.
- Jó jó suhanok már. Mint Batman bazd meg! - morgott.
Tesóm annyira belefeledkezett a gyakorlatba, hogy észre sem vette, mikor Bill kilépett elé.
- Hé! - szólt rá, mikor majdnem neki ment a tesóm.
- Hé! Itt suhanok nem látod! - förmedt rá, majd folytatta az útját a ház felé.
Bill felvont szemöldökkel bámult a lány után, aki már rég beért a házba, majd valaki finoman megütögette a vállát. A srác ijedten fordult hátra, majd mikor meglátta testvérét, meg könnyebbülten engedte ki a réület miatt bent tartott levegőt.
- Tom... - ejtette ki a nevét.
- Cső öcsi. Nem láttad Elyt? - mosolygott rá ragyogó barna szemekkel.
- Épp most suhant be a házba. - intett egyik kezével a ház felé.
- Hogy mi a jó eget csinált? - kerekedtek el Tom szemei, mire Bill csak a fejét rázta.
- Én meg sem próbálom megérteni a női elmét... - mondta, majd mély levegőt vett, és hatalmas nyugodtsággal fújva ki azt folytatta. - Bonyolult terület. - hagyta ott a tesóját, majd elindult a ház felé azzal a céllal, hogy koffeinhez jusson. Már majdnem este volt, de úgy vélte az nem fog ártani.
Épp nővéremmel beszélgettem, mikor a srác belépett az ajtón, se szó, se beszéd a kávéfőzőhöz lépett, töltött magának egy adag kávét, majd leült az asztalhoz, és érdeklődve figyelt minket. Próbáltam róla nem tudomást venni, de meg kell hagyni nagyon idegesítő volt, ahogy szó nélkül majdnem levetkőztetett a szemeivel.
- A bugyim, és a melltartóm marad. - néztem rá unottan, miközben helyet foglaltam vele szemben.
- Már késő. - vigyorgott kajánul, mire én fintorogva beintettem neki.
Ő csak kacsintott egyet. Próbáltam nem felvenni az idétlenségét, ezért tesómra pillantottam, aki épp egy nagy tányér sütivel ült le az asztalhoz.
- Ely! Teszed azt el! - parancsoltam rá.
- Ne is álmodj róla! - nézett rám fenyegetően.
- Ely ne kelljen még egyszer mondanom! - néztem rá szigorúan. - Ha így folytatod a nassolást, akkor nem fogsz beleférni a ruhába mit hoztam neked!
- De ne már! - könyörgően pillantott rám reménykedve, hogy meggyőz, de nem volt szerencséje. - Jól van! - lökte arrébb a tányért. - Remélem most boldog vagy fakír edző! - állt fel durcásan ott hagyva Billel, aki vigyorogva méregetett engem.
- Most meg mit bámulsz? - fáradtan könyököltem az asztalra.
- Fantáziálok. - nyalta meg az alsó ajkait, én pedig próbáltan nem észrevenni, hogy mennyire dögösen csinálta.
- Bill... Olyan van, hogy egy emberből elő jön az állat... - álltam meg egy pillanatra, majd egy sóhajtás kíséretében folytattam. - De olyan van, hogy belőled néha előjön az ember? - ráncoltam a homlokom.
- Szeretlek... - villantotta rám vakítóan fehér fogsorát.
- Én meg utállak. - vontam vállat.
- Pocsékul hazudsz. - rázta a fejét.
- Te meg pocsékul énekelsz. - vágtam rá, majd felpattantam a székről, és az emelet felé indultam. Mikor hátra pillantottam annyit láttam, hogy Georg veszi át a helyem. Észere sem vettem mikor jött be, vagy azt hogy elmentem volna mellette. Csalódott voltam a pocsék megfigyelő képességem miatt.
- Nem szeret! - mondta Bill idegesen. Hisz még is csak az EGO-jába gázoltam. - De előbb, vagy utóbb akkor is az enyém lesz!
- Bill. Ha egy nő azt mondja, hogy utál az nem azt jelenti, hogy nem szeret, hanem azt, hogy egy seggfej vagy! - magyarázta neki a gitáros. Válaszként csak egy sóhaj érkezett az énekestől.
Mikor felértem a szobámba, azonnal a táskámhoz vittek a lábaim. Egy ideig nem is tudtam mit keresek, majd az ételszínezékes dobozom akadt a kezembe, amit elfelejtettem Gréta néninek odaadni. Valami érdekes tortát akart belőle sütni, nekem viszont egy sokkalta jobb ötletem támadt. Felkaptam egy kék színezőt, majd előkaptam az ágyam alatti elsősegély dobozt, amiből kivettem egy vékony hegyű fecskendőt, és halkan átosontam Bill szobájához. Bekopogtam, de mivel nem jött válasz, lassan benyitottam, és a fürdő felé vettem az irányt. Amint beértem elkezdtem a fogkrémes tubus után kutatni.
- Fogkrém fogkrém fogkrém. - ismételgettem, miközben elmerültem a kutatásban. - Ha én fogkrém lennék, hová bújnék? - kérdeztem magamtól, majd megtaláltam a keresett tárgyat, letekertem a kupakját, és a fecskendővel belenyomtam a kék folyadékot. Amint végeztem, minden úgy tettem vissza, ahogy volt, ne hogy rájöjjön, még mielőtt elsülne a poénom.
Vissza osontam a szobámba, majd nevetve beestem a puha párnák közé, magamra húztam a takarómat, és izgatottan mosolyogva vártam hogy elnyomjon az álom, és hamarabb érjen el a reggel.

Folytatása következik... :)

2012. augusztus 22., szerda

Dííííííííííííííííj =) ^_^

Hali mindenki. Kaptam egy díjat Jessie-től. :)

Nos a feladataim a következők (és akiknek tovább adom, azoknak is ezt meg kell tenniük.)

Tizenegy dolgot el kell mondanom magamról.
Válaszolnom kell 11 kérdésre.
És fel kell tennem 11 kérdést, annak / azoknak akiknek tovább adom.

Akkor hát vágjunk bele! :)

1. Állatimádó vagyok! Legfőképp a macskákat szeretem. :)
2. Zene nélkül nem bírok ki egy napot sem.
3. Tanulok gitározni.
4. Van egy bátyám, és egy fogadott tesóm, akivel pelenkás korunk óta ismerjük egymást. Aki egyébként nem más, mint Jessie. :)
5. Az első történetemet 2007-ben írtam, és az nem volt más, mint egy Tokio Hoteles fantöri. :) Sosem fejeztem be. :S
6. Gyakran frászt kapok az emberektől, ezért kis utcákban megyek a pályaudvarra, hogy elkerüljem őket. :S
7. Nem sok embernek nyílok meg, és ennek következtében 1 kezemen meg tudom mutatni az igaz barátaim számát.
8. 11.-es koromig gyűlöltem az iskolát, mert mindig mindenki engem basztatott. Utána kinyílt a csipám, és visszabeszéltem bárkinek. Egy fokkal jobb volt utána a 2 évem. XD
9. Van egy hatalmas sál gyűjteményem, ami alig fér el a szekrényemben. :)
10. Versenyen szereztem meg a szakmai bizonyítványomat, amire nagyon büszke vagyok. Országos 4. helyezett lettem, így minden modulom 100%-os lett. ^.^
11. Sokat álmodok arról, hogy egyszer körbeutazhatom a világot, bár eddig nem sok esélyt látok rá. DE a remény hal meg utoljára... ;) Nem de?



Jessie kérdései:



1. Melyik volt életed legemlékezetesebb napja, és mit csináltál akkor?
- Őszintén szólva ez egy nehéz kérdés. Uh... Megvan... Az életem egyik legemlékezetesebb napja egy falunap volt. Jessie-vel (veled), és még pár barátunkkkal ökörködtünk a pályán, miközben a tüzijátékot néztük. :) Csodás nap volt!

2. Mi a kedvenc helyed?
- Hmm... A szobám? xD Csak vicceltem. Nem sokat utaztam eddig, de azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a Balatonra bármikor visszamennék. :) Úgy hogy a Balatom! :D

3. Ha megváltoztathatnál rajtam egy dolgot, akkor mi lenne az?
- Ehh... Hmm... Merjek válaszolni? O.o Neeeem... Én szerintem semmit nem változtatnék meg rajtad. Így vagy tipikusan Jessie. Ha valamit megváltoztatnánk rajtad, már nem lennél önmagad. :S

4. Gyerekkori félelem? Volt egyáltalán? És ha igen, mitől féltél?
- A sötéttől! Rettenetesen féltem. Még az ágyamból sem mertem lelépni, ha nem égett valami kis villany. :S

5. Ha lenne szupererőd, mi lenne az?
- Tudnék repülni! :D Az eszméletlenül klassz lenne. Gondolnék egyet, és már úton is lennék egy másik helyre, miközben élvezhetném a teljes szabadságot.

6. Ha a jó tündér megjelenne, hogy kívánhatsz kettőt, mit kívánnál? (nem kívánhatod azt, hogy több kívánság legyen)
- Azt kívánnám, hogy hozza vissza mind két mamámat.

7. Mi volt a kedvenc gyerekkori DISNEY meséd?
- A szépség és a szörnyeteg. :) Kívülről tudom az egész mesét, bár ezen kívül rengeteg mesét szeretek, de ez örök kedvemc marad. :D

8. Ha lenne lehetőséged, hogy újra éld az életed - de nem változtathatod meg, csak pár dologra jobban emlékeznél - akkor újraélnéd?
- Nem hiszem.

9. Ha valaki, most eléd állna, és megkérné a kezed, akkor mit válaszolnál neki? (Tételezzük fel, hogy a szőke herceged a fehér paripájával, DE nem ismernéd az illetőt, csak a kinézetre tudnál hagyatkozni...)
- Rögtön rávágnám, hogy "Nem tudom mit szívtál ember, de én is kérek!" xD De komolyra fordítva a szót, tuti nemet mondanék. :)

10. Ha valaki felajánlaná, hogy elmehetsz bármely országba, de úgy, hogy ott laknál. és megkapnád csak úgy a kellő nyelvtudást hozzá, akkor hova mennél, és miért?
- Nagyon szeretnék Los Angeles-ben élni, de azt hiszem Németországot választanám, mert negyed részig német származású vagyok, és lehet csúnya dolog ilyet mondanom, de Magyarországot nem igazán érzem az otthonomnak. Németország közelebb áll a szívemhez, mint bármely más hely.


11. Egy hangyalehetnyit kifogytam már a kérdésekből... Mit gondolsz erről a díjról?!
- Szerintem szuper. Mert a kérdéseid által, azt hiszem mindenki jobban megismerhet. :)
Ééééééés most... Aki kapja... Khmm... Vagy is akik kapják... :D 


Nem mások mint:




 Kimy



A kérdéseim:
1. Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon mi lenne az?
2. Ha eltölthetnél egy napot valakivel (következmények nélkül) akkor ki lenne az, és miért?
3. Van valami konkrét célod, amit mindenképpen el szeretnél érni?
4. Ha lehetőséged lenne híressé válni, élnél vele?
5. Ha 1 dolgot megváltoztathatnál a világon, mi lenne az, és miért?
6. Ha eljönne a világvége, és már csak 1 napod lenne élni, mit tennél?
7. Mi volt életed legszebb élménye?
8. Mi volt életed legrosszabb élménye?
9. Ha a világ másik végére kéne elköltöznöd, és csak 3 dolgot vihetnél magaddal, mik lennének azok?
10. Mi volt a leg emlékezetesebb dolog a gyermekkorodban? (mese, utazás, találkozás valakivel... stb.)
11. És mivel kifogytam a kérésekből, az utolsó ez: Mennyire szidkozódtál, mikor elolvastad a kérdéseimet? Tedd a szívedre a kezed! ;) xD



2012. július 29., vasárnap

Competition! =D

Only for Hungarians.
Csak a Magyaroknak.
Nur für die Ungarn.


Jessie, és Ena ismét novella író versenyt hirdet, immáron az új oldalukon!



Nos röviden, és tömören, egy 4 fordulós versenyről van szó. A lányok 15 indulót várnak, úgyhogy jelentkezz gyorsan mielőtt lemaradsz róla. :)



Általában felmerül az a kérdés, hogy fan töri lehet-e. Nos... Megkérdeztem Jessie-t, és azt üzeni, hogy IGEN lehet. A TWC kedvelőknek üzenem, hogy a twincest SINCS KIZÁRVA!

A verseny részleteiért, és a hivatalos oldalért katt a linkre:



Minden indulónak sok sikert kívánok! :)


2012. július 6., péntek

Pályázat!

Sajnálom sajnálom sajnálom, hogy csak most jutottam el a hirdetésig, DE mentségemre legyen mondva el vagyok veszve!

Először is bocsi csajok, hogy csak most teszem ki a hirdetést, de melózok, és este érek haza, akkor pedig már csak ágyat akarok látni. :S
DE ezúton jelentem, hogy a Babanagini's & Kimy's Fanfictions novella író pályázatot hirdet! 
2012. 07. 08.-ig lehet jelentkezni.
A hivatalos oldalért, és a pályázat szabályainak elolvasásáért katt az alábbi linkre: 
Minden indulónak sok sikert kívánok. :)
Puszi: Nita

2012. június 25., hétfő

Ne légy barom (folytatás)

Sziasztok! :) Mostantól kezdve, csak és kizárólag itt olvashatjátok a történeteimet. A másik oldalt lezártam, de, mint ott is említettem NEM FOGOM TÖRÖLNI! Hisz a "Ne légy barom!" első 2 részét ott olvashatjátok. :) Aki még nem olvasta volna az katt erre a linkre: 
www.nitamullerstories.freeblog.hu

Ééééés amint a bejegyzésem címe is mutatja, itt a folytatás. Jó olvasást, és remélem tetszeni fog! ;)


- Bill... Bill... Bill... - ráztam a fejem. - Sokat kell még tanulnod a falusi emberekről... - suttogtam, majd egy könnyed mozdulattal letornáztam magam a fáról.
Pár pillanaton belül már Csillagnál voltam. Felültem a hátára, és a házunk felé vettem az irányt. Gréta néni épp ekkor ért haza a boltból. Legalábbis gondolom, hogy onnan, mert egy nagy kosár volt a kezében, ami tele volt pakolva élelmiszerekkel. Amint meglátott mosolyogva integetett nekem, én pedig kedvesen viszonoztam a gesztust. Nem sokkal később besiettem a konyhába, ahol Gréta néni sürgött-forgott, és kiszolgálta Billt. Mikor a srác elé helyezte a gyümölcs salátát, rám emelte a tekintetét, és egy széles mosollyal figyelte minden rezzenésemet.
- Te is kérsz? - érdeklődött.
- Nem köszönöm... - lestem rá, majd Billre. - Elment az étvágyam – fintorogtam.
Nénikém csak egy nagyot sóhajtott, majd Billre nézett.
- Én mondtam! - nézett rá ártatlanul a srác.
- Mit is? - vontam fel a szemöldököm.
- Azt, hogy te, és Ely folyton beleköttök bármit is csinál. - nézett rám szigorúan.
- Hallom rólam folyik a csevej? Mi a szitu? - lépett be nyugisan tesóm.
- Billnek sír a szája, hogy folyton basztatjuk. - támaszkodtam meg a falnál.
- Ééééén? - tágultak ki ikrem szemei. - Mit vétettem ellene?
- Azt, hogy egyik este megsétáltattad Billt ágyastól, Nita segítségével. - nézett rá fáradtan.
- De hát az csak egyszer történt! - akadt ki.
- Nem érdekel! - kiáltott rá.
- Úgy véded mintha az anyja lennél! - rivallt rá tesóm.
- Jah! Az anyja lehetne, ha szeretné az oroszlánokat! - mutogattam Bill hajára, majd elnevettem magam.
Azt hiszem ebben a pillanatban gőzölt be a legjobban mindenki agya.
- 1 óra szobafogság! - mutogatott ránk Gréta.
- Mi? - lepődött meg Bill. - Csak 1 óra?
- Még is csak olyanok, mint a lányaim. - mosolyodott el, majd a tekintete ismét ránk szegeződött. - Attól még büntetésben vagytok!
A kezeimet magam elé emelve juttattam a tudatára, hogy teljes mértékben felfogtam a mondottakat, majd tesómmal együtt felmentünk a szobámba. Természetesen én mentem elől, még is csak az én kis privát helyemről van szó. Ely szorosan mögöttem lépkedett, majd amint bejutott a szobámba durcásan bevágta maga mögött az ajtót, majd hisztisen levágódott az ágyamra, én pedig az ablakhoz álltam, és néztem a szórakozott Billt, aki épp nekem mutogatott, és tökéletesen artikulálta azt a szót, hogy „Megszívtad!”. A merengésemből tesóm zökkentett ki.
- Nem hiszem el, hogy 1 órán át össze leszek zárva veled! - háborgott, én pedig közben helyet foglaltam mellette. - Pedig rengeteg fontos dolgom lenne!
- Nekem pedig 1 doboz békám, amit el kell rejtsek Bill párnája alá. - mondtam tök nyugodtan, mire Ely elkerekedett szemekkel lesett rám, melyben tükröződött a rémület.
- Mi van? - kérdeztem.
- Ugye nem itt tartod őket? - csukta be félve a szemeit.
- Nyugi! A pincében vannak! - legyintettem.
A büntetés további részében a következő megbízásaimról, és a terveimről beszélgettünk. Tesóm mindig odavolt a ruhákért, amiket terveztem, így ő volt ez első, akinek elhoztam, mikor a piacra került, vagy még pár héttel előtte. Szokásunkhoz híven csupán fél órát töltöttünk a zárkában, utána megléptünk. Én kifelé vettem az irányt, míg Ely a saját szobájába ment. A lépcső aljánál találkoztam Billel, aki épp a körmét lakkozta feketére.
- Neked nem büntetésben kéne legyél? - kérdezte, mikor meglátott.
- Neked meg nem pasinak kéne legyél? - vontam fel a szemöldököm, majd faképnél hagytam.
Mikor kiléptem az ajtón 3 srácot láttam felém sétálni. Az egyik Tom volt, a másik kettőt viszont nem ismertem fel.
- Nita! - integetett az idősebbik Kaulitz.
- Tom! - öleltem meg, mikor odaért hozzám.
- Had mutassam be a zenésztársaimat. - mosolygott, majd egy hosszú barna hajú srácot húzott közelebb hozzám. - Ő itt Georg. - veregette vállba, majd kezet fogtam a sráccal, és mosolyogva köszöntöttem. - Nos ő pedig Gustav. - invitálta őt is közelebb.
- Üdv. - fogtam vele is kezet.
- Anita vagyok - mosolyogtam. - De szólítsatok Nitának.
Nem sokat beszélgettünk, mert én sütni akartam valami finomat, a srácok pedig Billt akarták látni. Mazochisták! Egész biztos azok. Gyorsan célba vettem a konyhát, és nekiláttam kipakolni az epres torta alapanyagait. Eddig minden gördülékenyen ment, de vannak különböző nehezítő tényezők. Kezdve Billel. Sosem tudhatom mikor van mögöttem, vagy hogy készül e ellenem valamire, és hát most érkeztek meg a játszótársai is. Örül a gyerek, ha játszik. A második tényező az én drágalátos iker nővérem. Folyton az epremre fáj a foga! Le sem lehet lőni mikor sütök! A sütés folyamata alatt a 2. pont bejött. Fél percenként hajtogattam a megszokott szövegemet, alias „Ely ne zabáld meg az epret!” „Ely mit mondtam?” „Ely hányszor mondjam még?”, oh és természetesen, hogy „Húzz már innen!” A szenvedéseim viszont kifizetődőek voltak, ugyanis 2 nagy tortát sikerült elkészítenem. Felszeleteltem az egyiket, majd az udvaron beszélgető srácokhoz indultam. Az óriás papagájon kívül mindenki ott volt.
- Halihó! - libegtem oda hozzájuk az orruk előtt elhúzva a sütit.
- Ugye ezt nekünk hoztad? - vigyorgott Tom, kisgyerekes bájjal.
- Ki másnak? - mosolyodtam el, miközben eléjük tartottam, hogy venni tudjanak belőle.
Épp, hogy mindenki kiszolgálta magát egy fülsértő rikácsolás törte meg az idillt.
- Ne egyetek belőle! - rikácsolta Bill.
- Mi van? Miért? - kérdezte Georg meglepve.
- Mert mikor én legutóbb Nita által hozott tortát ettem -mutatott rám, majd folytatta - akkor hajnalban a gyümölcsösben ébredtem!
- Bill... Csak hogy felvilágosítsalak, és hogy itt mindenki tökéletesen megérthessen mindent - kezdtem bele szép nyugodtan, miközben körbenéztem a srácokon, majd mélyen Bill szemébe néztem – Én csak téged akarlak likvidálni. A többiekkel nincs bajom. - vontam vállat.
- Hmm... Remek... - flegmázott be. - Húzz innen a sütiddel együtt! - lökött egy kicsit arrébb, majd elmosolyodott. - Falusi ribanc.
- Már is, anorexiás fasz. - vigyorogtam a képébe, majd otthagytam őket.
- Fel kell hoznom a békákat a pincéből. - morogtam az orrom alatt.

New site again! =D


New site for Tokio Hotel fans! :)


Új oldal Tokio Hotel rajongóknak! :)


Neue Seite für Tokio Hotel fans! :)

2012. június 19., kedd

Novella író verseny! :)


This was being made for the Hungarians only now.

Ez most csak a Magyarok részére készült.

Das wurde für die Ungarn nur jetzt gemacht.






A daretodream-th.blogspot.hu megrendezi első novella író versenyét. Ha szeretsz írni jelentkezz. További információ a hivatalos oldalon! :)

A hivatalos oldal linkjéért katt IDE!





2012. június 10., vasárnap

Barley Rock Band!

Please vote for them!

Kérlek szavazz rájuk!

Stimmen Sie bitte für sie!

Barley Rock Band

Ne légy barom! (folytatás)


Sajnos a freeblog-om valamiért nem óhajt rendesen működni, ezért a történet folytatását itt olvashatjátok. Ha legközelebb sem sikerül közzétennem a történetes oldalamon, akkor a továbbiakban is itt tekinthetitek meg. Jó olvasást, és remélem tetszeni fog! ;)


- Csak gyere. Vagy betojtál? - fordítottam neki hátat kacéran, majd kisiettem a házból, és vártam hogy a srác utánam induljon.
A tervem ismét bevált. A kerge madárilyesztő a nyomomban volt, egyenesen a gyümölcsös után levő kis tóhoz. Természetesen ő erről mit sem tudott.
- Siess te két ballábas! - néztem hátra.
- De mégis hova? - kérdezte hisztérikusan.
- Ide... - álltam meg, majd leültem a domb tetejére, ahonnan csodás volt a rálátás a tóra.
- Minek jöttünk ide? - ült le mellém Bill.
- Hogy egy kis kényesztetést kapj... - kacsintottam rá, miközben elmosolyodtam.
Nem kellett kétszer mondanom neki. Lassan felé hajoltam, miközben kezemet végigcsúsztattam a felsőtestén, egész a nyakáig, az ajkam éppen súrolta a telt ajkait, majd lassan végigdöntöttem a bársonyos füvön.
- Csukd be a szemed... - suttogtam a fülébe, mire teljesítette a kérésem.
Óvatosan mellé gugoltam, majd egy könnyed mozdulattal meglöktem, így ő legurult a domboldalon egyenesen a vízbe. Bill pár pillanat múlva feljött a víz felszínére, és hatalmas levegőt vett.
Mivel láttam, hogy tökéletesen jól van, hatalmas röhögőgörcsöt kaptam, és elterültem a füvön.
- Anita! - kiáltott rám Bill. - Te köcsög! - üvöltözött.
- Mi az Bill? Nem tetszik a kényesztetés? - röhögtem mire, túl nagyot fordultam így én is legurultam a domboldalon, és Bill mellett a vízben landoltam. Így most ő volt a kárörvendő, nem pedig én. De engem itt mindenki a találékonyságomról ismer. Hát... Billnek még be kell mutatkoznom.
- Ááááh! - játszottam meg azt, hogy fuldoklok. - Nem tudok úszni! - intéztem úgy, mintha bentebb sodródnék, majd lebuktam a víz alá, és a másik part felé úsztam, hogy Bill ne vegyen észre.
- Úr Isten! Nita! - rémült meg a srác, majd lebukott a víz alá, és keresni kezdett.
Én ekkor ugrottam ki a vízből, és a partról néztem, ahogy Bill kétségbeesetten fel-le bukik a vízben. Fél perc után már kezdtem unni, ahogy hülyét csinál magából, így egy nagy levegőt vettem, majd mikor Bill ismét felbukkant levegőt venni, megszólaltam.
- Balra még nem néztél szét... Látod! Ott... A kis szikla előtt... - mutogattam mosolyogva, mire Billben meghült a vér, és engem nézett.
- Te! - mutatott rám dühtől izzó szemekkel.
- Igen? - könyököltem a fűre.
- Most komolyan! Élvezed, hogy kínozhatsz? - jött közelebb hozzám.
- Őszintén? - vágtam gondolkozó fejet. - Igen... Élvezem... - bólogattam.
- Én mást élveznék... - lépett hozzám közelebb.
- Ilyen az élet – mondtam, miközben felültem a fűben.
- Nem lehetne, hogy te meg én...? - közeledett felém.
- Pontosan, ahogy mondtad. Nem lehet! - pattantam fel, majd elindultam megkeresni tesómat.
Mikor rátaláltam épp Tommal beszélgetett a tölgyfa árnyékában. Pár pillanattal később észrevvettek, majd elmosolyodtak. Elynek szóra nyílt volna aszája, de inkább legyintett. Mivel olyan jól elnevetgéltek rajtam, gondoltam, inkább magukra hagyom őket, úgyhogy bementem a szobámba átöltözni. A ház üres volt, csak a napsugarak dobták fel az épület hangulatát. Lassan lépkedtem fel az emeltre vezető lépcsőn, majd az ajtómhoz léptem, de mikor kinyitottam egy vödör víz zúdult a nyakamba. A sikoltásomat szerintem még Penzbergben is hallották.
- Kaulitz! - sziszegtem összeszorított fogakkal, miközben majd felrobbantam idegileg.
Előkerestem egy másik ruhát, és egy törölközőt, hogy mielőtt belebújnék meg tudjak törölközni. 10 perccel később átöltözve lementem a konyhába, ahol Bill épp a kávéját kortyolgatta, majd mikor meglátott elmosolyodott.
- Látom átöltöztél... - jegyezte meg.
- Kössz a zuhanyt... - mondtam, majd a konyhaszekrény felé fordultam, és az egyik polcból kivettem egy zacskó lisztet. Bill épp ekkor akarta a mosogatóba tenni az üres kávés csészét, de én egy könnyed mozdulattal a kezembe levő zacskó tartalmát a képébe zúdítottam.
- Csezd meg! - jegyeztem meg a jéggé dermedt Billnek, majd faképnél hagytam, és a pajtába igyekeztem.
- Na meg állj! - indult dühösen utánam, úgy ahogy volt lisztesen.
- Bill nem láttad a... - jött szembe vele Tom, de mikor meglátta Bill lisztes fejét, csodálkozó képet vágott.
- Mi van? Nem láttál még fehér embert? - kérdezte dühösen. - Merre ment Nita?
- A pajta felé. - mutatott az említett épületre.
- Kössz! - felelt tömören a srác, majd utánam eredt.
Amint Bill kilépett az ajtón Tom mosolyogva rázta a fejét, és 5 másodperc után Elyt hallotta, aki hatalmas nevetésben tört ki. Csillaggal a gyümölcsösbe vágtattam. Nem igazán érdekelt semmi, csak egy kis csendre vágytam. A gyümölcsös tárolóból útközben felkaptam egy sárgabarackot. Gondolom a szomszéd hozhatta ajándékba Gréta néninek. Csillagot hagytam hogy elmenjen legelni, hisz tudtam hogy messzire úgysem kószál el. Felmentem egy meggyfára ami mögött egy létra állt így azt szemből nem lehetett látni. Szerencsémre a lombok közt szinte nem lehetett észrevenni. 20 perccel később megláttam hogy Bill erre sétál. Megvártam amég egy köpésnyire lesz tőlem, majd leszedtem 6 szem meggyet, és egyet a számba vettem. Mikor nem messze volt már a fától, akkor kiköptem a magot, egyenesen a hajára. Egyből a fejéhez kapott, de a mag addigra kihullott. Én csak fent mosolyogtam rajta, hogy még nem szúrt ki. Pár pillanattal később újra tüzeltem. Most a nyakát találtam, el. Ismét odakapott de nem talált semmit. Ijedten fordult körbe, hogy mi lehetett ez.
- Átkozott bogarak. - morgott, majd újra köptem.
Viszont ez nem sült el jól. Pont homlokba találtam, így egyből felnézett a fára.
- Én vagyok a hülye... - jegyezte meg. - Még sosem láttam ekkora verebet fán ülni.
- Köcsög! - dobtam pofán a többi épp meggyel.
- Hey! - háborodott fel.
- Hey Bill! Nézd... Olyan vagy... Mint ez a barack... - emeltem fel az említett gyümölcsöt, majd a kezébe dobtam.
- Igen? - vonta fel a szemöldökét.
- Jaaa! Szőrös, és ütődött! - vigyorogtam.
- Valóban? - indult meg a fa felé. - Szőrős, és ütődött? - háborgott, majd meglátta a fa mögött levő létrát, és felkapva azt elém lépett.
- Ne háborogj! Nem vagy te tenger! - röhögtem el a végét.
- A létra nélkül nem lesz ilyen nagy a szád! - mutogatta nekem az említett tárgyat.
- Komolyan Bill? - kérdeztem unott arcot vágva. - Tényleg? - vontam fel a szöldököm.
- Egész biztos! - nevetett fel kárörvendően, majd faképnél hagyott a létrával együtt.
Én csak egy nagyot sóhajtva megvártam, amég Bill elhagyja a látóteremet.
- Bill... Bill... Bill... - ráztam a fejem. - Sokat kell még tanulnod a falusi emberekről... - suttogtam, majd egy könnyed mozdulattal letornáztam magam a fáról.

2012. június 1., péntek

Rain...




It is just raining at us now.




Most épp esik nálunk az eső.



Es regnet gerade an uns jetzt.