Halihó drágáim. :D
Hoztam nektek egy kis előzetest a 7. részből. Tudom, hogy el vagyok maradva, de még nem tudok annyi időt a gép előtt tölteni gipszelt lábbal, mint szeretnék és a fordításokkal is igyekszek haladni.
Szóóóóval, jelenleg ennyi lettem volna, hamarosan hozom a teljes részt.
Addig is jó olvasást.
Ana
Secrets 7. rész (részlet)
/Karina
szemszöge/
Nem tudtam eldönteni, hogy dühös-e. A hirtelen hangulatváltozásait még nem tudtam megszokni. Talán majd idővel ez változik. Már ha vele maradhatok. Erről még egyszer sem esett szó közöttünk. Vajon vele maradhatok? Ha mindennek vége, és biztonságban leszünk, akkor is szeretné, hogy vele legyek? Vagy csak az a bizonyos Catarina érdekli? Ki lehet az a nő? Bill felé fordultam és csak most realizáltam, hogy válaszra vár.
- Bo... Bocsánat. - dadogtam – Nem figyeltem. - sütöttem le a szemem.
- Azt kérdeztem, hogy nem baj, ha egy szobában leszünk? Könnyebb lesz kerülni a feltűnést. - nézett a szemembe, de az ajkán látszott, hogy nehezen tartja vissza a feltörni készülő mosolyt.
- Uhm... Nem. Dehogy. - éreztem, hogy az arcom lángvörössé vált, ezért gyors az ablak felé fordultam és az őszi kopárodó tájat kezdtem kémlelni. Mindig is szerettem az őszt. Annyira színes volt minden. Bár a színeket még nem hozta elő az igazán hűvös idő, de akkor is megvolt a varázsa. Az egyre ereszkedő sötétségtől már nem sokat lehetett látni a kinti világból, de mégsem akartam Billre ránézni. Mindig furcsa érzések kerítenek hatalmukba, ha azokba a mélybarna szemekbe nézek. Attól félek, hogy örökre elveszek.
/Bill Kaulitz szemszöge/
Kell egy jó terv. Egy bomba biztos terv. Először is egy éjszakai szállás, lehetőleg valami kieső részen, ahol nem gyanús, ha készpénzzel fizetünk. Utána meg kell ejtenünk a hajfestést. A kocsitól is hamarosan meg kell szabadulnunk. Nem bízom abban a fickóban. Igazándiból senkiben sem bízok. Mióta úton vagyunk Rina is egyre furcsábban viselkedik. Kezdene megtörni? Remélem nem. Mert ha ez meg fog történni, akkor végeznem kell vele. Ha pedig azt megteszem, a szívemben megmaradt kevéske jóság is örökre elpárolog majd belőlem, és nem marad hátra más csak az üresség.
Folyt. köv. ;)
Nem tudtam eldönteni, hogy dühös-e. A hirtelen hangulatváltozásait még nem tudtam megszokni. Talán majd idővel ez változik. Már ha vele maradhatok. Erről még egyszer sem esett szó közöttünk. Vajon vele maradhatok? Ha mindennek vége, és biztonságban leszünk, akkor is szeretné, hogy vele legyek? Vagy csak az a bizonyos Catarina érdekli? Ki lehet az a nő? Bill felé fordultam és csak most realizáltam, hogy válaszra vár.
- Bo... Bocsánat. - dadogtam – Nem figyeltem. - sütöttem le a szemem.
- Azt kérdeztem, hogy nem baj, ha egy szobában leszünk? Könnyebb lesz kerülni a feltűnést. - nézett a szemembe, de az ajkán látszott, hogy nehezen tartja vissza a feltörni készülő mosolyt.
- Uhm... Nem. Dehogy. - éreztem, hogy az arcom lángvörössé vált, ezért gyors az ablak felé fordultam és az őszi kopárodó tájat kezdtem kémlelni. Mindig is szerettem az őszt. Annyira színes volt minden. Bár a színeket még nem hozta elő az igazán hűvös idő, de akkor is megvolt a varázsa. Az egyre ereszkedő sötétségtől már nem sokat lehetett látni a kinti világból, de mégsem akartam Billre ránézni. Mindig furcsa érzések kerítenek hatalmukba, ha azokba a mélybarna szemekbe nézek. Attól félek, hogy örökre elveszek.
/Bill Kaulitz szemszöge/
Kell egy jó terv. Egy bomba biztos terv. Először is egy éjszakai szállás, lehetőleg valami kieső részen, ahol nem gyanús, ha készpénzzel fizetünk. Utána meg kell ejtenünk a hajfestést. A kocsitól is hamarosan meg kell szabadulnunk. Nem bízom abban a fickóban. Igazándiból senkiben sem bízok. Mióta úton vagyunk Rina is egyre furcsábban viselkedik. Kezdene megtörni? Remélem nem. Mert ha ez meg fog történni, akkor végeznem kell vele. Ha pedig azt megteszem, a szívemben megmaradt kevéske jóság is örökre elpárolog majd belőlem, és nem marad hátra más csak az üresség.
Folyt. köv. ;)