Életjel

Boldog Új Évet drágaságaim! :D

Tudom rég voltam erre és nem voltam túl aktív az elmúlt időben, de sajnos időhiányban szenvedek. :(

Nem merek ígérni nektek semmit, hogy mikor tudom hozni a történet folytatását, de rajta vagyok az ügyön!

Remélem ti jól vagytok, én december óta nem tudok kikecmeregni a megfázásból.

Egyenlőre ennyi voltam, később még jelentkezek!

Kitartás és imádlak titeket!

Puszi:

Ana

Késés és technikai hibák :(

Sziasztok. 

Nem tudom előre láthatólag mikor tudom hozni a történet folytatását (akik a másik oldalt is követik a fordítással is hasonló a helyzet), mert a gépem úgy döntött, hogy nem akar semmit sem csinálni. Akárhányszor elkezdek valamit felgépelni, azt vagy kitörli (az új részt) vagy a teljes dokumentumot törli. Még szerencse hogy több biztonsági másolatom van mindenből. 

Úgyhogy előre láthatólag sajnos nem tudom mikor fogok frissel jelentkezni, de rajta vagyok az ügyön!

Kitartás, imádlak benneteket!

Puszi:

Ana

Secrets 7. rész előzetes

Halihó drágáim. :D

Hoztam nektek egy kis előzetest a 7. részből. Tudom, hogy el vagyok maradva, de még nem tudok annyi időt a gép előtt tölteni gipszelt lábbal, mint szeretnék és a fordításokkal is igyekszek haladni. 

Szóóóóval, jelenleg ennyi lettem volna, hamarosan hozom a teljes részt.

Addig is jó olvasást.

Puszi:

Ana

Secrets 7. rész (részlet)

/Karina szemszöge/

Nem tudtam eldönteni, hogy dühös-e. A hirtelen hangulatváltozásait még nem tudtam megszokni. Talán majd idővel ez változik. Már ha vele maradhatok. Erről még egyszer sem esett szó közöttünk. Vajon vele maradhatok? Ha mindennek vége, és biztonságban leszünk, akkor is szeretné, hogy vele legyek? Vagy csak az a bizonyos Catarina érdekli? Ki lehet az a nő? Bill felé fordultam és csak most realizáltam, hogy válaszra vár.
- Bo... Bocsánat. - dadogtam – Nem figyeltem. - sütöttem le a szemem.
- Azt kérdeztem, hogy nem baj, ha egy szobában leszünk? Könnyebb lesz kerülni a feltűnést. - nézett a szemembe, de az ajkán látszott, hogy nehezen tartja vissza a feltörni készülő mosolyt.
- Uhm... Nem. Dehogy. - éreztem, hogy az arcom lángvörössé vált, ezért gyors az ablak felé fordultam és az őszi kopárodó tájat kezdtem kémlelni. Mindig is szerettem az őszt. Annyira színes volt minden. Bár a színeket még nem hozta elő az igazán hűvös idő, de akkor is megvolt a varázsa. Az egyre ereszkedő sötétségtől már nem sokat lehetett látni a kinti világból, de mégsem akartam Billre ránézni. Mindig furcsa érzések kerítenek hatalmukba, ha azokba a mélybarna szemekbe nézek. Attól félek, hogy örökre elveszek.

/Bill Kaulitz szemszöge/

Kell egy jó terv. Egy bomba biztos terv. Először is egy éjszakai szállás, lehetőleg valami kieső részen, ahol nem gyanús, ha készpénzzel fizetünk. Utána meg kell ejtenünk a hajfestést. A kocsitól is hamarosan meg kell szabadulnunk. Nem bízom abban a fickóban. Igazándiból senkiben sem bízok. Mióta úton vagyunk Rina is egyre furcsábban viselkedik. Kezdene megtörni? Remélem nem. Mert ha ez meg fog történni, akkor végeznem kell vele. Ha pedig azt megteszem, a szívemben megmaradt kevéske jóság is örökre elpárolog majd belőlem, és nem marad hátra más csak az üresség.



Folyt. köv. ;)

Életjel

Halihó Drágaságaim!

Nagyon rég jelentkeztem, és úgy éreztem itt az idő, hogy közöljem veletek még élek. :D

Egész nyáron szinte folyamatosan dolgoztam, alig volt pár szabad pillanatom, és emiatt nem volt a történetnek folytatása illetve a másik oldalamon a fordítás is kissé lelassult.

Naggggggyon sajnálom!

DE ami azt illeti, most lesz rá időm, hogy alkossak nektek, ugyanis 3.-án műtik a bokámat. Kb. 3-4 napot leszek kórházban, utána pedig 1,5-2 hónapot gipszben. 

Úgyhogy tartsatok ki, én is igyekezni fogok és drukkoljatok, hogy minden jól sikerüljön.

Puszillak titeket!

Ana

Ui.: Ha egy kicsit többet szeretnétek hallani felőlem, akkor kövessetek instán ott többet vagyok fent. ;)

Secrets 6. rész. =) (+12)

Sziasztok!

Kissé megkésve, de meghoztam a Secrets folytatását. Ráadásul egy hosszabb részt hoztam a késés miatt. :D
Nem is húzom tovább az időtöket, jó olvasást! ;)

Puszi:

Ana

Secrets 6. rész

/Bill Kaulitz szemszöge/

Tetszett a kocsi. Mindig is imádtam a terepjárókat, de sosem vettem magamnak. Nem emlékszek miért nem. Oh de, mert köröztek. Mióta beszálltunk a Dodge Ram-ba le sem lehetett törölni a vigyort az arcomról.- Rinának szólítottál. - mondta Karina, miközben engem figyelt.
- Tetszik ez a becézés. De ha szeretnéd, többé nem szólítalak így. - ajánlottam fel.
- Tetszik. Sosem volt becenevem.
Ezt sajnos el tudtam képzelni. Abban a rövid időben, amit a házánál töltöttünk, még egy hülye is rájött volna, hogy ő egy senkinek számított. Pedig nem volt rossz ember. Ebben száz százalékig biztos voltam. Végezhetett volna velem, elzavarhatott volna, de nem tette. Nem volt egyszerű a döntése, de még sem tett semmit ellenem.
- Akkor mától így foglak becézni. - mosolyogtam rá, de ő csak fal fehéren bámult egy pontot a műszerfalon. - Valami baj van?
- Bo.. bogár... - dadogta reszketve még mindig azt az egy pontot nézve.
A fekete műszerfalon egy apró poloska bogár tanyázott. Nem volt nagyobb egy kis gombnál. Kérdőn néztem rá, de a reakciójából már leszűrtem, hogy mit szeretne. Félrehúzódtam a kocsival, majd kiszálltam és átsétáltam az ő oldalára. Kinyitottam az ajtót, és egy papír zsebkendővel, amit Karina eddig hősiesen szorongatott a kis bogár felé nyúltam.
- Le ne essen! - visított fel. Ízig vérig nő volt.
- Nem fog, nem fog... - mondogattam neki, majd egy könnyed mozdulattal eltávolítottam a jószágot, és elhajítottam a fűbe. - Most már túléled? - vontam fel a szemöldököm játékosan, mire egy gyilkos pillantás volt a jutalmam.
- Ne gonoszkodj! - biggyesztette le telt ajkait.
- Pont, mint Catarina. - morogtam az orrom alatt, majd visszasasszéztam a vezetőoldali üléshez, és beszálltam a kocsiba.
Karina csendben figyelt. Szemei kíváncsian méregettek.
- Ki az a Catarina? - kérdezte halkan.
Összeszorítottam a számat, és igyekeztem lenyugodni. Csak én lehetek ilyen ostoba, hogy hangosan kimondom ezt a nevet. A nevet, amit senkinek sem kéne megtudnia. Dühösen markoltam a kormányt, körmeim belemélyedtek a puha műbőr borításba, majd beindítottam a Dodge-ot és a gázpedálra léptem.
Hosszú ideig a csend uralkodott köztünk. Mikor már kissé lehiggadtam átnéztem a lányra. Lesütött fejjel ült és a kezét bámulta, ami az ölében foglalt helyet. Bűntudatom támadt. Elvégre én voltam meggondolatlan.
- Róla nem beszélünk. - mondtam végül, mire ő csak némán bólintott.
Ismét csend nehezedett ránk. Már átszeltünk több megyét is, de még mindig nem voltunk elég távol. Ráadásul bárki könnyen felismerhet minket. Leginkább engem.
- Amint tudunk meg kell állnunk egy drogériánál.
Ismét csak bólintott. Ennyire megbántottam volna?

/Karina szemszöge/

Feldühítettem. Pedig nem akartam, csak tudni szerettem volna, hogy ki az a lány. Furcsa szorítást érzek a mellkasomban mióta felkerült ez a téma. Legutóbb mikor ilyet éreztem akkor elvesztettem valakit, aki a világot jelentette nekem.
A gondolataimat Bill zavarta meg, mikor a kezét a szemeim előtt rázta. Egy parkolóban voltunk, egy éjjel-nappali drogéria előtt.
- Mi? - tértem magamhoz.
- Veszel hajfestéket? - nézett a szemembe. - Én nem mehetek be, mert be van kamerázva az üzlet.
- Persze. - dadogtam. Kissé megrémültem a helyzettől. Szinte el is felejtettem, hogy szökésben vagyunk. A pánik gondolom eléggé kiült az arcomra, mert Bill halványan elmosolyodott, és megfogta a kezem.
- Ne aggódj, itt vagyok melletted. Pikk-pakk túl leszel rajta, és újra itt ülsz majd a kocsiban.
Némán bólintottam, majd mély levegőt vettem és kiszálltam a kocsiból. A vékony pulcsimat összehúztam magamon, mikor a hűvös szél belekapott a hosszú barna hajamba. Végigsétáltam a parkolón egyenesen a bejáratig, majd egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra, és köszöntem a biztonsági őrnek, aki épp egy takarítóval beszélgetett. A harmincas éveiben járó férni mosolyogva bólintott vissza. Felkaptam egy kosarat, majd célirányosan elindultam a kozmetikai termékek irányába.
Hajfestékek egész sora fogadott. A jég szőkétől, a feketén át egészen az extrém színekig. Most mit tegyek? Melyik színt válasszam? Bill, bárcsak itt lennél mellettem.

/Bill Kaulitz szemszöge/

Már 15 perce bent van. Valami rosszul sült el? Bepánikolt és lebukott? Kérdések sorozata ostromolta az agyamat, míg ujjaimmal a kormányon doboltam, és idegesen pásztáztam a környéket. 2 perc telt el mikor végre megláttam a kasszánál kezében egy nagy papírzacskóval. Mosolygott és valamit mondott a bent levőknek, majd lassan elindult a Dodge felé.
Mikor rám nézett az arca elsápadt. Ekkor esett le, hogy valószínűleg gyilkos pillantásokat lövellhettem felé. Bocsánatkérően megvontam a vállam. A rutin és az évek. Karina lassan kinyitotta az ajtót, majd a csomagot a kezembe nyomva beszállt mellém.
- Ne haragudj. - néztem rá, mire Rina kérdőn a szemembe nézett. - Nem akartalak megijeszteni. Tudom, néha elég rémisztő vagyok.

- Nem ijesztettél meg. - suttogta. - Azt hittem megbántottalak valamivel. Vagy elrontottam valamit és csalódást hoztam. Nem akarok neked csalódást okozni, vagy gondot. - hadarta el gyorsan.
Egy pár pillanatig csak döbbenten pislogtam, majd furcsa jókedv kerített hatalmába, elmosolyodtam és kezemmel lágyan végigsimítottam a lány fakó arcán.
- Egy igazi csoda vagy Karina Swarz. - a lány eddig sápadt arcán most halvány pír terült szét.
Nagy nehezen visszarángattam magam a valóságba.
- Milyen festékeket vettél? - túrtam bele a papírzacskóba.
- Jég szőkét, feketét és vöröset. - mondta félve.
Mély lélegzetet vettem, és igyekeztem mindent feldolgozni, ami ebben az egy napban történt. A hajfestéket majd megoldjuk, de előbb kell egy biztonságos hely, ahol meghúzhatjuk magunkat este. A további tervekkel, majd később foglalkozok, bár tudom, hogy úgy is ezen fog pörögni az agyam addig amíg el nem érünk Németországba. Vissza az otthonomba. Vissza Tomhoz és Catarinához.

Folyt. köv. ;)

Secrets 6. rész. =) (+16 +18) (ELŐZETES)

Sziasztok! :D 

Mára ígértem nektek Secrets folytatást de a csodás időjárásnak más terve volt és folyton elment az áram. :/ De hogy mégse maradjatok itt semmi nélkül, egy kis előzetes részt hozok nektek, és szerdára igyekszek pótolni a hiányosságot. :) Kitartás és jó olvasást!

Puszi 

Ana

Secrets 6. rész (Előzetes)

/Bill Kaulitz szemszöge/

Tetszett a kocsi. Mindig is imádtam a terepjárókat, de sosem vettem magamnak. Nem emlékszek miért nem. Oh de, mert köröztek. Mióta beszálltunk a Dodge Ram-ba le sem lehetett törölni a vigyort az arcomról.
- Rinának szólítottál. - mondta Karina, miközben engem figyelt.
- Tetszik ez a becézés. De ha szeretnéd, többé nem szólítalak így. - ajánlottam fel.
- Tetszik. Sosem volt becenevem.
Ezt sajnos el tudtam képzelni. Abban a rövid időben, amit a házánál töltöttünk, még egy hülye is rájött volna, hogy ő egy senkinek számított. Pedig nem volt rossz ember. Ebben száz százalékig biztos voltam. Végezhetett volna velem, elzavarhatott volna, de nem tette. Nem volt egyszerű a döntése, de még sem tett semmit ellenem.
- Akkor mától így foglak becézni. - mosolyogtam rá, de ő csak fal fehéren bámult egy pontot a műszerfalon. - Valami baj van?

Folyt. köv.

Helyzetjelentés :D

Sziasztok! 

Jöttem egy kisebb helyzetjelentéssel. :)

Hétvégén érkezik a Secrets folytatása, azt még nem tudom, hogy szombaton vagy vasárnap. :/

Valamint a fordításokkal foglalkozó oldalunkon folyamatosan kerülnek fel a történetek és novellák. A Broken Promises első novellájának egy része szintén fel került most. 

Jó olvasást, remélem élvezhető lett. :) 

Puszi:

Ana