Hey mindenki!
Hoztam nektek egy kis meglepetést.
Mint tudjátok az ikrem, Jessie szintén író. J Éééés most elhoztuk
nektek 2 történetét (vagyis ízelítőt belőlük) amelyre ha van igény, akkor heti
rendszerességgel hozok hozzá folytatást. :D
Nem is húzom az időtöket csak annyit jegyeznék még meg, hogy a Vágyak című
történet az az én írásomra a Georg Papa Lányai című történetemre épült. :D
A szavazás is hamarosan lejár szóval itt az utolsó hajrá. :D
A történetek leírását itt olvashatjátok: http://nitamuller.blogspot.hu/2013/06/new-stories-d.html
Megjegyzés: A szavazásnál TÖBB történetet is megjelölhettek.
És most jönnek az ízelítők:
Vágyak
Sosem gondoltam volna, hogy egy külföldivel ilyen jól el
fogok beszélgetni. Nagyon rendes srácnak tűnt és be kell vallanom, néha
megpróbáltam elképzelni, hogy vajon hogy néz ki. Néha próbáltam enyhe
utalásokat tenni arra, hogy küldjön magáról képet vagy valami, de sosem jártam
sikerrel. Míg egy nap, mondta, hogy webcamozzunk. El nem lehet képzelni milyen
boldog voltam akkor. Ám amikor megláttam, elállt a lélegzetem.
***
- Honnan tudod, hogy fogják hívni? - rökönyödött meg Tom.
- Nitától. Tudod
attól, hogy veled nem beszélek, Nitával igen. - elég fenyegetően nézett rám.
- De hogy, amikor én hetekig nyaggattam őket, csak egy kezdő
betűért.
- A jobbak Kaulitz. - mosolyogtam. Pár percet még a
telefonon lógtam, majd letettem és egy párna csapódott az arcomba.
- Elizabeth!
- Nyugi! Nem szabad idegeskedned! - vigyorogtam
- Amint kijutunk innen, én kinyírlak! - meresztette ráma
zöld szemeit. Mint egy kígyó. Nem. Rosszabb.
***
- Egy kis nyomozást kéne folytatnod meg…. – Tom hangja
elcsuklott.
- Meg? Tom itt vagy? – kérdezte a testőr.
- El kéne rabolnod valakit. – fejezte be a mondatot Tom.
- Tessék? –
rökönyödött meg Hans.
***
- Mondd, hogy
nem Scotty van az ágyon. - hunytam le a szemem, amikor bementem Tom szobájába.
- Nem tudom mi bajod
van vele! Nem is tudod milyen. - húzta le az ágyról az említetett.
- Tom, ez egy kutya. Harap és nyálas. Csak ennyi bajom van
vele. - magyaráztam el.
- De ő nem harap! - ellenkezett.
- De nem kockáztatok! - döntöttem hátra.
- Nyugodj meg, megvédelek. - mondta és megcsókolt.
- Fújj. - ültem fel hirtelen.
- Mi az? - értetlenkedett Tom.
- Megnyalta a bokám! - mondtam és Tom pólójába kezdtem
törölni a lábam.
***
- Szóval, a terv a következő, eddig Bill és Tom külön
szobában voltak, most egybe költöznek és ti meg a másikban lesztek - mondta
Gusc.
- És ki szobájában leszünk? - kérdeztem.
- Nem mindegy? - Georg.
- Nem, mert ha például Tom volt szobájába akkor lelkileg
erősen fel kell készülnünk néhány elhagyott óvszerre - mondtam magyarul
Nitának, ő meg csak röhögött, mint akinek elment az esze.
Mistaken
Őszintén szólva sok helyzetben nagy hátránnyal indultam mellettük
a hét év évkülönbséggel. Sokszor úgy tekintettem rájuk, mint versenytársra,
hisz én is szerettem volna valamit bizonyítani, hogy én is különleges vagyok, a
zene terén sosem jártam sikerrel, hiába küldtek el már óvodásként zeneiskolába,
felesleges pénz kidobás volt. Végülis a sport mellett tettem le a voksomat, és
mondjuk úgy, hogy sikeres is lettem vele, egészen 2013 nyaráig állíthattam ezt
magamról.
***
- Mi a baj Jessie? – vette fel a telefont.
- Nem birom felhívni
azt a köcsög szemétládát!
- Mi történt?
- Tom nem veszi fel a telefont és már vagy egy órája el
kellett volna indulnunk innen, mert úgy beszéltük meg.
***
- Hogy vagy? – kérdezte egy apró mosollyal.
- Mi van a lábammal? – tettem fel egy másik kérdést.
- Jessie…
- Anya! Mi történt a lábammal? – ismételtem meg.
- Emlékszel a balesetre?
- Sajnos igen.
***
- Mikor engednek ki a kórházból?
- Néhány nap múlva – jött a válasz apától.
- Remélem a fiúk már
addigra nem lesznek itthon, különben én személyesen tekerem ki Tom Kaulitz
Trümper nyakát.
***
- Mit akarsz
mondani? – kérdezte.
- Tessék? –
ráztam meg a fejem.
- Folyamatosan
rám-rám nézel és erősen gondolkodsz valamin, mi az?
- Megbántad,
nem?
- Muszáj lesz
megcsinálnom – nézett ki az ablakon.
- Miért lenne
muszáj?
- Miért lenne? Tom, tisztában vagy te azzal, hogy milyen
nyomás van most rajtam, hogy mennyire félek attól, hogy újra megtörténhet? Le
kell győznöm a félelmeim, ennyivel tartozok magamnak
Egyenlőre ennyi lenne. J
Puszi: Nita & Jessie
.jpg)
.jpg)
