Hey everyone! =D

Hey mindenki!

Hoztam nektek egy kis meglepetést.

Mint tudjátok az ikrem, Jessie szintén író. J Éééés most elhoztuk nektek 2 történetét (vagyis ízelítőt belőlük) amelyre ha van igény, akkor heti rendszerességgel hozok hozzá folytatást. :D

Nem is húzom az időtöket csak annyit jegyeznék még meg, hogy a Vágyak című történet az az én írásomra a Georg Papa Lányai című történetemre épült. :D

A szavazás is hamarosan lejár szóval itt az utolsó hajrá. :D

A történetek leírását itt olvashatjátok: http://nitamuller.blogspot.hu/2013/06/new-stories-d.html

Megjegyzés: A szavazásnál TÖBB történetet is megjelölhettek.

És most jönnek az ízelítők:

Vágyak

Sosem gondoltam volna, hogy egy külföldivel ilyen jól el fogok beszélgetni. Nagyon rendes srácnak tűnt és be kell vallanom, néha megpróbáltam elképzelni, hogy vajon hogy néz ki. Néha próbáltam enyhe utalásokat tenni arra, hogy küldjön magáról képet vagy valami, de sosem jártam sikerrel. Míg egy nap, mondta, hogy webcamozzunk. El nem lehet képzelni milyen boldog voltam akkor. Ám amikor megláttam, elállt a lélegzetem.

***

- Honnan tudod, hogy fogják hívni? - rökönyödött meg Tom.

 - Nitától. Tudod attól, hogy veled nem beszélek, Nitával igen. - elég fenyegetően nézett rám.

- De hogy, amikor én hetekig nyaggattam őket, csak egy kezdő betűért.

- A jobbak Kaulitz. - mosolyogtam. Pár percet még a telefonon lógtam, majd letettem és egy párna csapódott az arcomba.

- Elizabeth!

- Nyugi! Nem szabad idegeskedned! - vigyorogtam

- Amint kijutunk innen, én kinyírlak! - meresztette ráma zöld szemeit. Mint egy kígyó. Nem. Rosszabb.

***

- Egy kis nyomozást kéne folytatnod meg…. – Tom hangja elcsuklott.

- Meg? Tom itt vagy? – kérdezte a testőr.

- El kéne rabolnod valakit. – fejezte be a mondatot Tom.

 - Tessék? – rökönyödött meg Hans.

***

-  Mondd, hogy nem Scotty van az ágyon. - hunytam le a szemem, amikor bementem Tom szobájába.

 - Nem tudom mi bajod van vele! Nem is tudod milyen. - húzta le az ágyról az említetett.

- Tom, ez egy kutya. Harap és nyálas. Csak ennyi bajom van vele. - magyaráztam el.

- De ő nem harap! - ellenkezett.

- De nem kockáztatok! - döntöttem hátra.

- Nyugodj meg, megvédelek. - mondta és megcsókolt.

- Fújj. - ültem fel hirtelen.

- Mi az? - értetlenkedett Tom.

- Megnyalta a bokám! - mondtam és Tom pólójába kezdtem törölni a lábam.

***

- Szóval, a terv a következő, eddig Bill és Tom külön szobában voltak, most egybe költöznek és ti meg a másikban lesztek - mondta Gusc.

- És ki szobájában leszünk? - kérdeztem.

- Nem mindegy? - Georg.

- Nem, mert ha például Tom volt szobájába akkor lelkileg erősen fel kell készülnünk néhány elhagyott óvszerre - mondtam magyarul Nitának, ő meg csak röhögött, mint akinek elment az esze.

Mistaken

Őszintén szólva sok helyzetben nagy hátránnyal indultam mellettük a hét év évkülönbséggel. Sokszor úgy tekintettem rájuk, mint versenytársra, hisz én is szerettem volna valamit bizonyítani, hogy én is különleges vagyok, a zene terén sosem jártam sikerrel, hiába küldtek el már óvodásként zeneiskolába, felesleges pénz kidobás volt. Végülis a sport mellett tettem le a voksomat, és mondjuk úgy, hogy sikeres is lettem vele, egészen 2013 nyaráig állíthattam ezt magamról.

***

- Mi a baj Jessie? – vette fel a telefont.

 - Nem birom felhívni azt a köcsög szemétládát!

- Mi történt?

- Tom nem veszi fel a telefont és már vagy egy órája el kellett volna indulnunk innen, mert úgy beszéltük meg.

***

- Hogy vagy? – kérdezte egy apró mosollyal.

- Mi van a lábammal? – tettem fel egy másik kérdést.

- Jessie…

- Anya! Mi történt a lábammal? – ismételtem meg.

- Emlékszel a balesetre?

- Sajnos igen.

***

- Mikor engednek ki a kórházból?

- Néhány nap múlva – jött a válasz apától.

 - Remélem a fiúk már addigra nem lesznek itthon, különben én személyesen tekerem ki Tom Kaulitz Trümper nyakát.

***

- Mit akarsz mondani? – kérdezte.

- Tessék? – ráztam meg a fejem.

- Folyamatosan rám-rám nézel és erősen gondolkodsz valamin, mi az?

- Megbántad, nem?

- Muszáj lesz megcsinálnom – nézett ki az ablakon.

- Miért lenne muszáj?

- Miért lenne? Tom, tisztában vagy te azzal, hogy milyen nyomás van most rajtam, hogy mennyire félek attól, hogy újra megtörténhet? Le kell győznöm a félelmeim, ennyivel tartozok magamnak

Egyenlőre ennyi lenne. J

Puszi: Nita & Jessie