Hellloooo....
És most......... *hatásszünet* A G.P.L. 2. évadjának extra hosszú folytatása! xD =D
Jó olvasást drágáim! ;)
Georg Papa Lányai 2. évad
4. rész
4. rész
- A nyakláncom... - én, miközben már félig a szekrényben voltam xD
- Melyiket?? - Ely, miközben egyre jobban hülyének nézett, ami nem volt
nehéz xD
- Amit anyától kaptam még a 6. szülinapomra... -
kutattam tovább
- Nita... Minek a jó Istennek az neked??
- utalt arra, hogy anyánk milyen rosszul bánt velünk
- Ely! Akkor is az anyánk volt! - másztam ki a szekrényből
- Te sem vagy százas! - Ely, miközben helyet foglalt
az ágyon
- Köszi tesa... - én, majd a kis fiókokban kezdtem el
keresni
- *sikít* Nem igaz, hogy nem találom! - én, hisztérikus hangon
- *berohanazajtón* Jézusom kicsim jól vagy?? - Bill, majd
utána megérkeztek a G-k, és végül Tom is betévedt
- Semmi baja csak rájött az 5 perc, ami
minimum 20 percig tart... - Ely, majd megfogta Tom kezét, és távozott, utánuk pedig Georg, és Gusc. is, Bill
pedig odajött hozzám
- Minden rendben? - fogta meg a kezem
- Ühüm... - nyögtem ki, miközben a földet néztem
- Nem úgy tűnik... - utalt egy kósza könnycseppre, ami végigfutott az arcomon
- Nitus... - Bill, miközben az arcomat maga
felé fordította
. Mi a baj? - nézett a szemembe
- Hiányzik... - borultam a karjaiba
- *gondolkozik* Ki?? - Bill, miközben elég érdekes fejet vágott
- Hülyének fogsz nézni... - mondtam, miközben letöröltem a könnyeimet
- Az már megvolt... xD - szólt be Ely, a résnyire nyitott ajtón
- Ely! - dobott Bill az ajtónak egy párnát, amitől az becsukódott
- Mondd el... - fordított maga felé, és szelíden rámmosolygott
- Anya... - néztem rá könnyes szemekkel
- Lilian?? - Bill, miközben sokkot kapott xD
- Ühüm... - bújtam hozzá
- Jólvan kicsim... - szorított magához, majd nemsokkal később álomba sírtam magam
*fél órával később*
- Tom eszedbe ne jusson!!! - nevetett Bill
- KAULITZ NE KÖZELÍTS! - Ely, szintén nevetve, miközben Tom elől menekült xD
Hát ezeket a szép mondatokat hallva, úgy gondoltam
lemegyek, ha már felébredtem... Elindultam le a lépcsőn, majd amikor az ajtóba értem akkor...
- Mi a...? - én, de szinte rögtön földet fogtam ugyanis
valaki pofán dobott egy párnával
- Jujj kicsim... Egyben vagy? - jött oda Bill, miközben mindenki próbálta visszatartani a
nevetést
- Persze... - tápázkodtam fel
- Ki volt ez? - emeltem fel a párnát, miközben körbenéztem a "családon" xD
- Én... - Bill, miközben félve rámnézett
- Ne haragudj... - Bill, miközben rámmosolygott
- Jajj kicsim... *mosolyognikezd* Nem haragszom... - én, miközben egyre jobban
mosolyogtam
- Tényleg? - kezdett el nevetni Bill
- Tééényleg... - én, majd az akkor még kezemben tartott párnával hirtelen pofonvágtam, mire mindenkiből kitört a nevetés, legelőször Georgból
- Hééé! - Bill, mert nem értette, hogy mi van
- Héé! Te csak ne nevess! - szaladtam Georg
felé, majd őt kezdtem el a párnával verni, és folytatódott a párnacsata, ami eddig
folyt lent
- Wáááá... - támadt meg Bill egy másik párnával
- Húúú te kis!!! - én, majd eldobtam a párnát, és elkezdtem Billt
csikizni, ami miatt ő eltaknyolt, én meg ráestem xD
- Nehe... Nita... Neehee... - próbált meg leszedni magáról
- De de! - nevettem fel, majd még hülyültünk egy kicsit
6-osban, majd Ely, és én felvonultunk beszélgetni...
*másnap reggel fél 7-kor a Billel közös szobánkban*
- Ébresztő Kaulitz! - keztem el
kihúzni a függönyöket, mosolyogva, miközben szegény Bill ilyedtében, és a fény miatt a takaró alá bújt xD
- Bill ébredj! - rántottam le róla a takarót
- Kicsim haggyál már aludni... - nyűgösködött
- Nem Bill ébresztő! Van egy órád elkészülni! Haladj már! - huppantam be
mellé az ágyba, és ott folytattam a
nyaggatást
- Hova készülődjek, és minek??? - Bill,
miközben nagynehezen rámnézett
- Hát templomba! - én, mosolyogva xD
- Kicsim... Jól vagy?? - Bill, miközben enyhén hülyének nézett, majd visszafeküdt xD
- Légyszi kicsim... - nyomtam egy puszit az
orra hegyére xDDD
- Ez nem volt meggyőző... Hívd Elyt... - Bill,
totál kómásan
- De! Csakis! Ely, majd el fog jönni velem... - ironizáltam
- Hát jó... - álltam fel sértődötten
- Mi jó? - Bill, miközben arra nem vette a
fáradságot, hogy kinyissa a szemét
- Akkor majd megyek egyedül! - én, majd gyors léptekkel kimentem a
szobából, és becsaptam az ajtót
- Hééé kicsim... A sötétítő... Hjajj... -
kezdett el szenvedni Bill
- Nem érdekelsz... - kiabáltam, be majd
lesiettem a konyhába
- Finom lett a tea... - Gusc., mosolyogva
- *mosolyog* Köszi... *durcispofi* És azt, hogy nem
hajlandó kifáradni a szobájából! - én, sértődötten
- Ahhhhha... Mert hova akartál menni? - Gusc.
- Templomba... - feleltem
- Az jó... - Gusc.
- *eszébejutvalami* Gustiiiiii... - néztem rá ártatlanul, miközben pislogni kezdtem
- Mi az? - Gusc.
- Eljössz velem? - tértem rá a lényegre
- Hogy mi?? - Gusc.
- Lééégyszííííí... - néztem rá kölyökkutya szemekkel
- Hjajj... Na jó... - mosolyodott el
- Kösziiiii bratyesz! - ugrottam fel a székről ahol eddig ültem, majd adtam egy
puszit Gustav pofijára
- Nincs mit... - mosolyodott el, majd felállt
- Megyek készülődök. - Gusc.
- Nem kell sokat készülődnöd, nem olyan helyre
megyünk... - vettem elő egy mandarint, majd
lassan "pucolni" kezdtem
- Igazad van... - Gusc., mosolyogva
- Tessék... Kell a vitamin... - bobtam neki
oda a mandarint
- Köszi! És még pucolnom sem
kell... - Gusc., majd felvonult készülődni, és 20 perc múlva már indultunk is
*kint a templom előtt*
- De rég voltam már templomban. - Gusc.
miközben rámnézett
- *mosolyog* Én is... - néztem rá
- Előre üljünk? - Gusti
- Nekem 8... - én
*a mise után*
- Mi a baj? - nézett rám Gusc., mert furcsán csendben voltam xD
- Semmi... Csak, olyan jó lett volna, ha
Bill... - én, de inkább elhalgattam, és a földet bámultam
- Ha ő jön veled... Nyugi nem
haragszok... - mosolygott a dobos, majd ránéztem, és viszonoztam mosolyát, amikor megcsörrent a telóm
- Szija mond... Hogy mi??? Mi történt???? - én, miközben alig kaptam
levegőt, ugyanis Tom hívott, és olyat mondott amitől megállt bennem az ütő is...
- Mi történt?? - Gusc.,
ilyedten, mikor letettem a telefont, de én már hívtam is taxit
- Bill karambolózott, és állítólag nagyon rosszul
van! - én, ilyedten
- MIIIII???? Hol???? - Gusti, szintúgy halálra rémülve
- Nem tudom! Csak annyit mondott Tom, hogy siessek haza... -
én, de a taxi még a közelben sem volt
- NEM TUDOK VÁRNI!!!! - én, majd Gusc, kezébe nyomtam a táskám, és szaladni kezdtem egész hazáig
*a házunknál*
- Mi történt??? Hol van Bill???
- rontottam be, de Tom csak nyugisan ült, és nézett rám
- Szija... Dejó, hogy hazaértél... - ugrált le Bill mosolyogva
az emeletről, mire én Tomra néztem
- Az ő ötlete volt! -
mutatott az ikrére, majd Tom inkább kiment, hogy az éppen akkor megérkező Gustit megnyugtassa
- Bill Kaulitz Trümper! - akadtam ki
- EZT MÉGIS HOGY KÉPZELTED?!?!?! - ordítottam rá
- Hjajj kicsim ne drámázz... - Bill, miközben közelebb jött, és megpróbált megölelni, de ellöktem magamtól
- TUDOD HOGY MENNYIRE MEGIJEDTEM???? Kishíján összesetem ahogy Tom
mondta! Ez nagyon aljas dolog volt tőled!!!!! - szaladtam
fel a szobámba
- Nem értem mi baja van! - Bill, az éppen akkor érkező Tomnak, és Guscnak
- Bill! Szoktál te gondolkozni????
Szegény lány tudod hogy mennyire megilyedt??? El
mehettél volna vele, mert azt tervezte, hogy egy kis időt majd kettesben töltötök, ehelyett te b*szol
felkelni, mert korán van, utána meg így ráhozod a szívbajt! - ordította le Bill fejét Gusc.
- *ijedtenTomranéz* - Bill
- Most az egyszer igaza van... - utalt Tom, Gusti lecseszésére
- Oké oké megyek, és bocsit kérek tőle... - Bill, majd
lassan feljött
- Kicsim... - nyitott be
- Takarodj! - vágtam az ajtóhoz egy párnát
- Nita... - próbált meg bentebbjönni
- Bill, ha bentebb jössz akkor a váza repül! - vettem a kezembe
az említett tárgyat
- Bevállalom... - lépett bentebb, de nem
hatott meg, és repült a váza
*lent a konyhában*
- Úristen! Hallottad?? - Tom, miközben ilyedten Gusc.ra
nézett
- Gyerünk! - Gusc., majd mind a ketten
felszaladtak a szobánkhoz, majd Georg, és Ely is ilyedtükben átjött
- Nita mit csinálsz??? - utalt Bill a
kikészített bőröndeimre
- Elmegyek! - én, majd a cuccaimat
kezdtem el beledobálni
- Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz itt! - Bill, miközben megragadta a
karom
- Dehogynem! - én, majd megfogtam a bőröndömet, és elindultam kifelé
- NEM! Tudom, hogy hülye voltam! Sőt! Extrém hüye! De kérlek ne haggy el! -
Bill, a sírás határán
- Legközelebb inkább számolj el 100-ig mielőtt cselekszel! - én, majd sietni
kezdtem, ugyanis nem bírtam látni Billt, ahogy sír... Erős akartam lenni...
- Könyörgök! - vette el a bőröndömet
- Sajnálom... - én, majd elsiettem
otthonról, de az összes cuccom ott maradt
Kint az utcán nem törődtem senkivel, és semmivel...
Gondolkoztam... És egy zenét hallgattam... (
http://www.youtube.com/watch?v=S64BsymtmBU ) --> Szép szám ;)
- Bocsánat... - jött oda egy srác
- Hmm? - néztem rá könnyes szemekkel
- Mi a baj? - kérdezte
- Mért érdekel az téged? Még csak nem is
ismerlek... - én, majd mentem tovább
- Hééé! Várj már! - jött utánam
- Mit akarsz? - förmedtem rá
- Válaszokat a kérdeseimre... Ugyanis
még van pár kérdésem... - srác
- Ki vagy te? - én
- Az mindegy... Egy riporter... - nézett rám gyilkos szemekkel,
látszott rajta, hogy a viselkedésemmel sikerült felhúznom idegileg
- Akkor takarodj! - én, majd el akartam
menni, de elkapta a kezem, visszarántott, én pedig amilyen béna vagyok
eltaknyoltam
- Haggy már békén! Mért kell rászállnotok az emberre?!
Nélkületek is van elég bajunk!!! - ordítottam rá
- Oké... - jegyzetelt
- Megvan a főcím! Bill kedvese a totális kibukás szélén... - írta fel a srác
- Szemét! - téptem ki a kezéből a jegyzetfüzetét, majd elszaladtam a
srác pedig utánam, majd egy folyónál kötöttem ki
- Add vissza!!! - üldözött
- Kéne?? Akkor menj utána! - bodtam bele egy
folyóba
- Te kis szajha! - lökött meg, amitől kishíján beleestem a folyóba
- *sikít* - én
- Most megdöglessz! - lökött bele a folyóba
- *sikít* - én, majd a kis nyomorék (riporter) lelépett, én pedig kiúsztam a folyó partjáig, majd
hazaindultam, merthát nem volt nállam semilyen ruha...
*bent Elyéknél*
- Nyugi... - ölelte meg Tom Billt,
aki sírt
- Ne aggódj... Úgyis hazajön... - Ely, miközben magára eröltetett egy mosolyt
- Isten beszéljen belőled! - Bill, és ekkor beléptem az ajtón
- Úristen! Kicsim! Veled meg mi történt?? - szaladt oda
hozzám, majd levette a pulcsiját, és rámterítette
- Semmi... - én, miközben vacogtam
- Gyere... - húzott magával Bill, egészen a szobánkig
- Vedd le a vizes ruháidat, és vedd fel ezt... -
adott a kezembe egy vastag köntöst
- Kössz... - indultam el a fürdőszoba felé
- Nita... - Bill, de nem figyeltem rá, majd becsuktam a fürdőszoba ajtaját
- Nita! - szaladt be Bill ilyedten hozzám, mert egy hatalmas
csattanást hallott
- GEORG! GUSTAV! TOM! ELY! - Bill, mivel a földön talált eszméletlenül (sajnos a valóságban is előfordul(t) velem :S :(
)
- HOL VAGYTOK MÁR??? - Bill,
idegesen, miközben felemelt, és bevitt a szobánkba
- Mi az? Mi történt? - futottak be a többiek, élen Georggal
- Bill mi történt??? - szaladt hozzám Ely, majd Billre nézett
- Nem tudom... Én... Én csak egy csattanást hallottam! - Bill,
miközben a kezemet szorította
- Hugi! - Ely, miközben a kezemet fogta
- Auh... - ébredtem fel
- Jól vagy? - Ely
- Jajj kicsim... - ölelt magához Bill
- Mi történt?? - Bill, még mindig ilyedten
- Nyugi... Semmi komoly... - én, majd Elyre néztem, aki már kezdte érteni az egészet
- Hogy semmi komoly???? Ez nem elég komoly??? Tudod
hogy megilyesztettél? - Bill, miközben még mindig a kezemet
fogta
- Sajnálom... - néztem rá Billre, majd a többiekre
- Hjajj... Mi történt? - ült le velem szembe
Georg, majd Tom, és Gusc. is
- Semmi... - én
- Lányom! - Georg
- Igen apa? - néztem rá
- Hjajj... Elmondod? - Georg
- Nem hiszem... - én
- Na jó... Ha beszélni akarsz róla tudod hol találsz... - Georg, mint
valami nagy vagány pszichológus xD
- Jó majd észbentartom! - én, miközben felálltam, és mindenki ment a
dolgára, csak Bill nyaggatott még egy ideig, hogy
mondjam el mi történt
*2 órával később*
- Bill! - vertem az említett személy ajtaját
- BILL KAULITZ! - folytattam, de még mindig nem jött válasz
- Mi az atya Úristent csinálsz?! - én, idegesen, majd
zajt hallottam mögülem, és megfordultam
- Öltözik... - Ely, miközben engem nézett
- És mégis mibe? Emberi külsőbe? - én, egy kicsit flegmán, majd ahogy
visszafordultam az ajtóhoz, hogy újra kopogjak, Bill
karba tett kezekkel az ajtóban állt, és felvont szemöldökkel nézett rám
- Mit nézel? - én
- Eberi külső? Nem vagyok eléggé emberi? -
mosolyodott el
- Hát nem... - én
- Mi az hogy nem?! - Bill, majd magához húzott
- Az hogy eressz el, mielőtt 2 plasztikai sebésznek kéne összevarrnia az
arcod... - néztem a szemébe
- Most mért vagy velem ilyen?? - Bill, hisztérikus hangon
- Ugyan már Nita! Bill tök aranyos, és normális... És... És... És nem jut több jó dolog róla az eszembe... -
Ely, miközben erősen gondolkozott, hogy még mivel fényezze volt kedvesem
xD
- Ely... Elhagytál valamit... - néztem rá
- Mit? - nézett rám kíváncsian
- A méltóságodat! - én, majd
visszafordultam Billhez, és tovább folytattuk a bájcsevejt
- Bill eressz el... Már nem járunk... Dereng? - néztem rá felhúzott szemöldökkel
- Kb. 2, és fél órája! (utalt a szakításra) És ne mondd, hogy
egyszer sem jutok az eszedbe... Hogy... Hogy Már nem is gondolsz rám! - Bill
- Bill... Amikor rád nézek... Mindig eszembe
jutsz... - én, mosolyogva, majd mentem a dolgomra xD
*fél órával később*
- Hmm... *gondolkozik* Nem... De, ha követed a horkolást szerintem
meglesz... - én, mosolyogva majd folytattam volna az utam a konyhába, de...
- Nemááár! Gyere már velem... - ragadta
meg a karom, és neki álltunk Georgot megkereseni, akit 2 perc
múlva meg is találtuk, ugyanis követtük a horkolást, egészen a TV szobáig, mert elaludt
filmnézés közben xD
- Georg... - bökte meg Ely
- Apa... - kezdtem el én is bökdösni, de nem
mozdult...
- Ez most vagy jó mélyen alszik...
Vagy... - Ely, de közbeszóltam
- Oszlásnak indult... xD - én
- Hülye... - Ely, nevetve
- Felkeltsem? - én, miközben az ikremre néztem
- Ahha! - Ely, egy 200 wattos mosoly kíséretében, majd én az asztal felé indultam ahol volt
egy pohár kóla
- Ébresztő! - öntöttem a nyakába
- *sikít* - Georg
- Mi az??? Ki halt meg??? - szaladt be Gusc., majd Georgra nézett
- Ja... Hogy Georg volt... - Gusc., majd csalódottan visszament a
szobályába xD
*Tomnál*
- Mi volt ez?? - Bill, ilyedten
- Áááh csak Georg! - Tom, nyugisan
- Csak?? - Bill, miközben hülyéül Tomra nézett
- Jah... - Tom, a lazaság mintaképe
- Hjajjjj! - Bill, idegesen
- Mivan? - Tom
- Mit tegyek, hogy Nita megbocsájtson? - Bill, miközben Tomra nézett
- Mittudom én! Vigyél neki virágot... - kezdte el a
felsorolást, mikor Billnek felcsillant a szeme
- Köszi Tom imádlak! - ugrott fel a
helyéről, és kiszaladt
- Szivesen... - felelt Tom a becsukódó ajtónak xD
*10 perccel később*
- *kopog* - Bill
- *kinyitjaazajtót* - én
- Tessék ezt neked hoztam... - nyújtotta nekem a virágot
- Kössz szija! - vettem ki a kezéből a virágot, majd rácsaptam az ajtót
- Héé! - Bill, majd ismét Tom szobályában kötött ki
- Hmm bombon...? - ajánlotta Tom
- Hmm... - Bill, majd ismét lelépett
*10 perccel később*
- *kopog* - Bill
- Szija... Ismét... - én, egy kicsit
zavartan
- Neked hoztam... - adta a kezembe a szív alakú bombont
- Diétázok... - néztem rá
- Mért? Te így is gyönyörű vagy! - mosolygott rám
- Köszi... Szija... - én, majd ismét rácsaptam Billre az ajtót, bevittem a
bombont, és leraktam az asztalra
- *dühöng* - Bill, az ajtóm előtt, majd ismét Tom szobája felé vette az irányt
- Tooohooom! - Bill, hisztisen, mikor benyitott Tomhoz, aki épp Elyvel smárolt
- Kopogni luxus? - Ely, morcosan, miközben lemászott Tomról
- Bocsi, de tényleg! - Bill, miközben lehuppant egy
fotelba
- Sürgősen össze kell hoznunk őket! - Tom, miközben ikrét nézte
- Semmi sem válik be! - Bill,
idegesen
- Egy romantikus esti beszélgetéssel próbálkoztál már? - Ely, miközben Billt nézte
- Még nem, de ez tök jó ötlet! - Bill, majd
mosolyogva kipattogott Elyéktől, így ők tovább folytatták amit eddig csináltak... xD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése