Georg Papa Lányai 2. évad 5. rész =D

Sziasztok!

Tudom már régóta ígérgettem, de csak most jutottam idáig. Ne haragudjatok.
:(

Jó olvasást! :) Puszi!

Georg Papa Lányai 2. évad 5. rész

*nálam*

Járkáltam fel, és alá a szobában, mikor megláttam az éjjeli szekrényen díszelgő fényképet Billről, és rólam... A kezembe vettem, leültem az ágyra, és csak néztem... Eszembe jutott minden szép emlék, majd elkezdtem sírni...

- *kopog* Nita... Bejöhetek? - Bill, de már nyitódott az ajtó

- Mi a baj? - sietett hozzám ilyedten

- Olyan jó volt akkor... - utaltam a képre, majd Bill karjaiba borultam

- Nyugodj meg... - próbált nyugtatni, sikertelenül

- Még mindig szeretlek! Nem tudok nélküled élni! - én, miközben egyre szorosabban öleltem

- Én se tudok nélküled élni! - Bill, miközben szorosan ölelt

- De... Ha együtt vagyunk akkor meg állandóan veszekszünk... - én

- Nem baj! - Bill, majd ahogy ezt kimondta felnéztem rá, mélyen a szemébe, majd Bill közelhajolt hozzám

- Szeretlek... - súgta a fülembe, majd lassan hátradöntött az ágyon, és megcsókolt, de nem úgy, mint ezelőtt... Ebben az egy csókban benne volt minden érzelem...

- Hmm... - fejeztük be a csókolózást, majd ismét magához ölelt

*másnap reggel*

- Szija... - Ely, miközben leszaladtam a lépcsőn

- Szijasztok! - köszöntem Elynek, a drága kómás apámnak, Gustinak, és Tomnak, mosolyogva xD

- Mi az? - én, mert engem bámultak... Már aki tudott... (Itt utalnék Georgra, aki alig tudta nyitvatartani a szemeit xD)

- Semmi... Am... Most mi van veletek? - Ely

- Velünk? Heh? - én, értetlenül xD

- Hát Billel, és veled te nagyon sötét! - Ely, egy szemforgatás kíséretében

- Jaaah! Hát... Öhm... Nem tudom... - én, majd ekkor Bill mosolyogva "lepattogott" a lépcsőn, miután leért, megölelt, én ránéztem, és gyors megcsókolt

- *hatásszünet* Hát jó... - Ely, miközben Tom tátott szájjal bámult minket

- Öhm Tom... - kezdett bele Bill, de Ely közbeszólt

- Hagyd csak Bill, majd én... Tom csukd be a szád, mert belerepülnek a legyek... - Ely

- Há? - Tom, még mindig tátott szájjal

- Ely... Szerintem add fel... - Bill, mosolyogva

- Van benne valami... - adtam igazat Billnek, majd leültünk reggelizni, és utána jött a családi csevej xD

- Látom ismét szent a béke köztetek! - Georg, mosolyogva, mikor végre felébredt xD

- Igen... - én, miközben kedvesemre néztem, majd Bill az ölébe ültetett, és magához ölelt

Ezután a többiek jól elvoltak... Beszélgettek, veszekedtek... Gondoltam itt az ideje annak, hogy bejelentsek valamit...

- Suliba fogok járni! - jelentettem ki, majd minden tekintet rámszegeződött

- Mivan? - én

- MEGŐRÜLTÉL?? - Bill, Tom, Ely, Georg, és Guszti egyszerre

- Nem... Én normális életet akarok, élni... Már amennyire lehet... - én

- De de de de... - Georg, mközben a szavakat keresgélte xD

- Légyszi apu! - néztem rá szépen

- NEM! Szó sem lehet róla! - Georg

- De nemááár! Apu légysziii! - folytattam a könyörgést

- Én magán tanuló maradok! - Ely, majd elzárkózott a további vitáktól

- Kérlek szépen! - néztem rá nagyon cukin

- Hjajj... Talán lehet róla szó... De csak a 2. félévtől! - Georg

- Juuuujj! Köszi köszi köszi! - ugrottam apám nyakába

- Jólvan nincs mit! - Georg, mosolyogva

- Georg te túl engedékeny vagy! - Tom, miközben Georgra nézett

- Tom... - én, miközben az említett személyre néztem

- Igen? - Tom

- Pofa be! - én

- Kisasszony! Hogy beszélsz? Le vagyok döbbenve! - Georg, miközben álcázni próbálta a mosolyát xD

- Apa... Eddig hol éltél? - utalt Ely, a beszólásomra, és Georg hülyülésére

- Jól van na! - Georg

- Jujj srácok, nekem most mennem kell! - Gusc., miközben az órájára nézett

- Hova mész? - Bill

- Szörfözni! *forgatjaaszemét* Interjúra te nagyon te! xD - Gusc.

- Jaaah! Jó. - Bill, mosolyogva

- Biiill... - én

- Igen? - Bill, miközben rám nézett

- Elmegyünk sétálni? - én

- Hjajj... Kilóméter hiányod van? - Bill xD

- Igen! - én, mosolyogva

- Légysziii... - én, miközben cukin ránéztem

- Na jó... - Bill, majd gyors felöltöztünk, és leléptünk otthonról

*valahol kint*

- Bill... - szólaltam meg hosszú hallgatás után

- Hmm? - Bill

- Nem vagy fáradt, amikor minden éjjel az álmaimban szerepelsz? - néztem rá

- *nevet* Nem... - Bill

- Auh! - én, mert valami belement a szemembe, így elkezdtem a szemem dörzsölni

- Cukor ment a szemembe? Vagy tényleg ilyen édesen nézel ki? - Bill, mosolyogva

- Örömmel látom, hogy agyilag egy szinvonalon állunk! - én, nevetve

*Elyéknél*

- Kicsííííím... - Tom, miközben a szobájában járkált fel, és alá

- Míííívan? - utánozta kedvesét Ely

- Annyira kívánlak, mint a nehézbúvár a friss levegőt! - Tom, mosolyogva
- *nevet* Jól vagy? - Ely

- A szex olyan bűn, amit nem lehet egyedül elkövetni! Ezért kérdezem: Leszel a tettestársam? - Tom, miközben Elyhez közeledett

- Ne is álmondj róla Kaulitz! - Ely, nevetve

- Óóóóh... - Tom, csalódottan, majd hirtelen felcsillant a szeme

- Ajaj... - Ely, miközben Tomot nézte

- Nagyon jól áll rajtad ez a blúz, de ha én lennék rajtad, én is jól állnék. - Tom, egy 200 wattos mosoly kíséretében, majd kacsintott

- Tom! - Ely, nevetve

- Mivan? - Tom

- Hogy lehetsz ennyire dilis? - Ely

- Egyszerűen! Mert te ilyennek szeretsz... - Tom, miközben magához húzta Elyt

- Igaz! - Ely, majd megcsókolta kedvesét

*5 perccel később Georgnál*

- Georg! Bent vagy? - kopogott Tom, Georg ajtaján

- Nem! Kint vagyok az udvaron! - Georg, miközben a TV-t kapcsolgatta

- Ha ha ha... - Tom, majd Elyvel bementek, és drága nővérkém leült egy fotel karfájára

- Ne kötekedj velem! - Tom, miközben fejbedobta Georgot, egy párnával

- Kaulitz! Ne kísértsd a szerencsédet! - Georg, miközben mosolyogva Tomra nézett

- Haggyad már magad! Felkaplak, mint rőzseszedő anyóka a kézigránátot. - Tom

- Tom... Ma dől belőled a hülyeség... - Ely, miközben kedvesére nézett

- Azt mondod? - Tom, majd Elyhez dobott egy párnát, amitől szegény hátraesett

- *szakadanevetéstől* - Georg, és Tom

- Húúú te kis! - Ely, majd felkapta a párnát, és elkezdte vele Tomot verni, majd Georgra nézett, aki még mindig nevetett, így őt is letámadta a párnával xD

*Billnél, és nálam*
- Olyan jó most... - én, miközben Billhez bújtam

- Mi olyan jó? - értetlenkedett

- Hát... Minden! Az, hogy végre kettesben lehetünk! - én

- Jah... Értelek... - Bill

- Mi a baj? - néztem rá

- Semmi... Mi lenne? - Bill

- Nem is örülsz? - néztem a szemébe

- De örülök, csak... Fáradt vagyok... - Bill

- Akkor menjünk haza... - fogtam meg a kezét, és léptem egyet de ő visszahúzott, majd a szemébe néztem

- Most haragszol? - Bill

- Nem... Gyere menjünk... - indultam el ismét, és már Bill sem kötekedett, szótlanul sétáltunk haza

*otthon*

- Níííííííítaaa... - Ely, miközben leszaladt a lépcsőn

- Moooondjaaaad... - utánoztam

- Bocsi Bill ellopom tőled... - fogta meg a pulcsim ujját, és elindultunk a szobájába

- Mi az? - néztem rá, miközben ledobtam magam az ágyra

- Nagyon gyanusak vagytok nekem! - Ely

- Heh? - én

- Annyira mások vagytok... - Ely

- Igen... - én

- És mi az... - Ely, de abbahagyta mert SMS-t kapott, majd ahogy olvasta elmosolyodott

- Mi az? - én, szintén egy mosoly kíséretében

- Nézd... - mutatta az üzit, amit Tom küldött neki (megjegyzem a mellettünk levő szobából) xD

Az üzenetben ez állt:

"Mikor ezt az sms-t olvasod a küldője szivesen megfogná a segged. Mosolyodból ítélve tetszik az ötlet, kiprobálhatnánk egy kicsivel többet?"

- Azigen... - én

- Figyelj van egy ötletem... - én, majd elővettem egy lapot, leírtam neki egy szöveget, és Ely hívta is Tomot...

- Na szija... - Tom, mosolyogva

- Helló, Te dögös nőcsábász, Te szexmániás izomkolosszus mindjárt odarohanok hozzád és leteperlek... Na erről álmodsz, ugye? - nevette el a végét Ely

- Pontosan... - nevetett Tom is

- Este mit csinálsz? - Ely

- Hmm... Szeretkezek... - Tom

- Igen?? És kivel? - Ely

- Hát veled! - Tom, majd elkezdett nevetni

- Igen? És mért is kéne nekem veled tölteni az estét? - Ely

- Mert te vagy szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája. - Tom, majd ismét elkezdett nevetni

- Hát te ma tényleg nem vagy százas! - Ely, szintén nevetve

- Na jó, én itt hagylak telefonálni... - én, majd leléptem Elytől, de amikor csuktam be az ajtót megjelent Gusti, és a karomnál fogva behúzott a szobájába

- Hééé! Ma mindenki csak ráncigálni tud?! - én, egy kicsit idegesen

- Bocsiiii... Segítened kell! - Gusc. miközben könyörgőn rámnézett, és leült az ágyra
- Mert? Mi a baj? - ültem le mellé

- Megismerkedtem egy fantasztikus lánnyal! - Gusc.

- Ez tök jó! Örülök neki! - én, mosolyogva

- Hát nem érted? - Gusc.

- Ööööhm... Nem... - én, miközben gondolkozó fejet vágtam, majd megráztam a fejem

- Nem tudom, hogy mit mondjak neki... Azt mondtam neki hogy felhívom, de fogalmam sincs, hogy mit is mondjak... És... És... - keresgélte a szavakat Gusc.

- Hjajj Istenem! - én

- Segítessz? - Gusc.

- Persze bratyesz! Alap! - én

- Nos! Ha most felhívod, kérdezd meg tőle, hogy lenne-e kedve találkozni veled, mondjuk holnap délután 2-kor... - én

- Ahha, és utána? - Gusc., miközben kérdőn rámnézett

- Bedobod magad te nagy nőcsábász! - én, mosolyogva

- *nevet* Oké... Köszi Nitus! - Gusc., majd megölelt, én pedig leléptem tőle is, de ahogy kiléptem az ajtón Georg, megragadta a karom, és behúzott a szobájába xD

- Komolyan mondom leamputálom a karomat! - én, egy szemforgatás kíséretében, majd lehuppantam az ágyra

- Mert? - Georg, értetlenül

- 1 órán belül te vagy a 4. ember aki a karomnál fogva ráncigál... - én
- Kik voltak azok? - Georg

- Bill... Bár ő nem volt durva, sőt elég gyengéden húzott vissza, na de mindegy, akkor Ely, Gusti, és most te, ki lesz a következő? Tom? - én

- Mondd... - szólt be a félig kinyitott ajtón

- Semmi! - én

- Öööhm... - Georg, miközben gondolkozni próbált

- Na mindegy... Mit akartál? - néztem rá kérdőn

- Öööhm... Izé... Elfelejtettem... - Georg

- Úristen! - én, majd idegesen kimentem a szobából

- Níííííítaaa... - Bill

- Meghaaaltaaam... - utánoztam xD

- Azt kéééétleeem... - folytatta Bill

- Remélem, hogy a terveid közt nem szerepel a karráncigálás! - néztem rá

- *gondolkozófej* *nemesikleneki* Nem... Asszem... - Bill

- Nos mit is akartál? - mentem hozzá közelebb

- Öhmm jaaa! Hogy mit kerestél Gustavnál...? - Bill

- Bill... - néztem a szemébe

- Igen? - Bill

- Semmi közöd hozzá! - én, majd elindultam a Billel közös szobánkba

- Most meg mért vagy ilyen? - kezdett el hisztizni

- Bill! Mert az életben csak egy dolog szép... - én

- Igen? És mi az? - Bill, miközben kérdőn nézett rám

- Az épp nem jut eszembe, de... Muszáj mindenbe belekötnöd?! - én, miközben a szekrényemhez mentem, és keresgélni kezdtem

- Óóóó hogy az a jó büdös k*rva... - folytatta nem épp a legszebb szavakkal, majd ránéztem

- Mivan? - én

- Egy lesifotós van az ablakban! - Bill
- Te ezek szívósabbak, mint a terroristák! - én, miközben csípőre tettem a kezem

- Elnézést elnézést... - fotós, mert Bill, és én közeledni kezdtünk az ablakhoz

- Elnézést?? Te elrontottad az életünk, amikor élve születtél... Nem nézzük el! - én, majd behúztam a sötétítőt xD

- Jujj de morci valaki... - húzott magához Bill

- Úristen elfelejtettem valamit! - én, majd kirohantam a szobából egyenesen át Gustihoz, majd amikor az ajtójához értem (ami nyitva volt) mosolyogva felkapott, majd megölelt.

- Örömmel látom, hogy jó kedved van! - én, nevetve

- Köszi köszi köszi köszi! Eljön velem randira! - Gusc., tök boldogan

- És mi a lány neve? Ugye lány? És nem Bill? xD - mosolyogtam rá

- Nehem... - nevetett ő is

- Zsunak hívják... - Gusc., még mindig mosolyogva

- Szóval Zsu... - én, mosolyogva, majd Gusc., hosszasan mesélni kezdte, hogy mennyire tetszik neki

- NITA! - üvöltött Ely, mint egy félőrült

- Jézus Isten mi van? - én, ilyedten, és Gusc. is hegyezte a füleit

- Gyere már beszélni szeretnék veled! - Ely

- Hjajj nekem... - álltam fel, majd leléptem Gustitól

- Az Tom sapkája? - néztem a fején levő sapira, miközben Ely szobája felé tartottunk

- Igen... Mert? Baj? - Ely

- Nem csak furi vagy sapiban... - én, majd rátértem a tárgyra

- Mit is akartál velem beszélni? - néztem rá

- Ööööhm... *gondolkozik* Jah igen! - esett le neki, hogy mit is kérdeztem

- Nos? - néztem rá kérdőn

- Na szóval, hogy van valami terved, hogy hogy kerülj ismét közel Billhez? - Ely

- Ez aztán a szókincs... xD - utaltam a mondatjára

- Na jól van kabd be! - kezdett el nevetni Ely

- Végülis még nincs... - bámultam ki a fejemből, és a környezetemben lévő tárgyakat néztem

- Nita... Hahó... - merengésemből Ely rázott fel azzal, hogy a kezét rángatta a szemem előtt

- Van egy ötletem! - pattantam fel az ágyról, és egyenesen Billhez szaladtam a szobánkba

- Kicsíííím... - szaladtam oda hozzá, mire ő ilyedten rámnézett

- Mi az? - Bill

- Cukikám meg tanítassz zongorázni? - ültem az ölébe, majd Ely mellém állt

- De hiszen te... - kezdett bele Ely, de oldalbaböktem, mielőtt elmondta volna, hogy tudok zongorázni xD

- Persze... Mért is ne? - Bill, mosolyogva

- Köszi életem... Akkor holnap elkezdheted az oktatásom... - mosolyogtam rá

- Okés... - állított fel, majd átment Tomhoz

- Mi van? - néztem Elyre, aki elég unott fejet vágott

- Zongorázni? - nézett még mindig unottan

- Jól van na! Így együtt lehetek vele... - néztem rá

- Hogy lehettek ti ennyire hülyék?! Inkább vennétek példát Tomról, és rólam... Mi nagyon jól kijövünk... - Ely

- EGOista! - én, majd leléptem

- Most meg mért?? - jött utánam

- Hogy legyen mit kérdezned... - én, majd bementem a szobába, Ely pedig követett

*2 órával később*

- Psssszt... Nita... - Gusti, miközben óvatosan kinyitotta az ajtót

- Mi az? - én, halkan, mert Ely elaludt

- Mit csinál Ely? - Gusc., miközben az említett személyt nézte aki elterülve az ágyon horkolt... Igen horkolt... xD

- Alszik... - én

- Nem lehet, hogy oszlásnak indult? - Gusc., miközben furin nézte az ikremet

- Nem... Nem hallod, hogy horkol?? - én, miközben kimentem hozzá xD

- Ahha... Nos... Segítened kéne... - Gusc.

- Már megint miben? - néztem rá egy kicsit fáradtan

- Kiválasztani a ruhát, amiben Zsuval talizok... - nézett rám kölyökkutya szemekkel aminek nem lehetett ellenállni

- De csak mert olyan ari vagyok... - kacsintottam xD

- Kösziii! - Gusc.

Mikor ezzel is végeztünk, ami megjegyzem sokáig tartott, mert ami szerintem jól állt rajta az neki nem tetszett, de végül sikerült megtalálni a megfelelő öltözéket, így ezek után hulla fáradtan léptem be a szobám ajtaján, és akkor...

- *felhorkant* - Ely

- *sikít* - én, miközben ijedtemben lefejeltem az ajtót xD

- Miaz? Kivagy? - ült fel ő is ilyedtében az ágyon

- Elizabeth te aljas dög! - dobtam hozzá egy párnát, amitől ő eldült xD