Feel it all.........Wtf?!

Eh ööööhm uhhmm.... nem is tudom, hogy hogy kezdjem. 

Ma felmentem facebookra, szétnéztem a TH-s oldalakon, és realizáltam, hogy ma jött ki az új klipp.

Hogy engem ezért mennyire fogtok utálni. 

Nos bármennyire is fog ez fájni az embereknek de jóformán csak rossz visszajelzéseket olvastam róla. Hát én igyekeztem magam lelkiekben felkészíteni. Leültem a konyhában, ittam egy pohár almalevet, majd határozottan felálltam, és ennyit mondtam apámnak, és bátyámnak.

- Ha látjátok, hogy rohanok okádni, ne állítsatok meg! - és ezzel leültem a gép elé. Khm bátyámnak sem kellett több velem tartott.

Hát mit mondhatnék... Ez valami förtelmes volt.

Lehet utálni, elítélni a véleményemért, de én kaptam egy jóóóó kis ízelítőt a drogosok életéből, és ettől csak még jobban ütött. Normális határok között is el lehetett volna készíteni a videót. Bill viszont remek színész, vagy csak azért játszotta el kurva jól ezt, mert anno ők is nyomták a drogot (amit ugye be is ismertek nyilvánosan). Ami még szemet szúrt, hogy honnan a tökömből kerítenek az emberek egy rabbi kinézetű szakállas muksót? Bátyám annyit szólt hozzá, hogy ez nem rabbi, hanem Gandalf. Heh komoly.... És szerintem ennyi elég is erről.

Kövezzetek meg! De az én véleményem ez. És a friss TH-sok beszólásaiból köszönöm nem kérek, mert mostanság csak ilyeneket látok (TISZTELET A KIVÉTELEKNEK!!!).

Szóval, asszem jó éjt. Én még igyekszem megemészteni ezt a valamit.... 

Puszi:

Ana

Whisper into the Night 1. rész (+16; +18)

 Bocsi a késésért, de tegnap elaludtam a gép előtt. 

Nos itt az első rész a Whisper into the Night-ból. Nem is fűznék hozzá túl sokat. 

A besorolása korhatárilag +16 +18 szóval ennek a tudatában olvassátok (kötelező kiraknom).

Visszatérve a szavazásra...... tényleg csak hárman szavaztatok? Ez fájt. :( No de mindegy. A szavazásokat letörlöm, mert ennek értelmében teljesen feleslegesek. 

Azért reméltem, hogy a dolgok egy picit változni fognak, mert visszajelzés nélkül alább hagy az én írási kedvem is. Ma is úgy ültem a gép elé, hogy megírom a Super Psycho Love 3. részét, de azt hiszem inkább iszok egy kávét és könyvet olvasok.

Viszont most már hagylak titeket olvasni. 

Puszi:

Ana

Whisper into the night

Újra ott feküdtem egyedül az ágyamban. A könnyeim már eláztatták az arcom, szétfolyt a szemfestékem, és kilátástalannak láttam a helyzetet. A tüdőmben még mindig az, az undorító parfümillat volt, amit az, az állat használ. Amióta apám elhagyott minket, nehezen boldogultunk az életben, de igazán csak akkor fordult szörnyűre minden, amikor anyánk meghalt. Lassan 1 éve. Ely, és én egy 36 éves férfihoz kerültünk gondozásba. Gyűlölöm. Ahogy Ely is. Bár őt nem nagyon érdekli, hogy mi történik otthon, hisz szinte mindig a barátaival lóg. Régebben én is szívesen mentem velük, de ez pár hónapja megváltozott. Nem beszéltem senkinek sem arról, hogy mi történik velem, még az ikertesóm sem tud semmiről. És talán addig a jó.

- Nita megjöttem... - kiáltott fel nevetve Ely, miközben ledobta a pulcsiját a fotelbe, ami ebben a melegben teljesen feleslegesnek számított.

Hirtelen nem tudtam, hogy mit is tegyek. Összekapkodtam a földről a ruháimat, és szaporán a fürdőbe siettem.

- A zuhanyzóban vagyok! - engedtem meg a csapot, hogy ne keltsek gyanút, majd öltözni kezdtem.

- Azt ne mondd, hogy most keltél fel... - nevetett fel, miközben lehuppant az íróasztalomnál díszelgő székre.

- Nem... - mondtam elcsukló hangon, nem is neki, talán inkább magamnak. - Vagyis igen... - javítottam a válaszomon, hogy ő is tisztán hallhassa.

- Ma megyünk moziba... Nem jössz velünk? - folytatta a csevejt, miközben a székkel forgott balra, és jobbra.

- Nem is tudom! - dadogtam. - Rengeteg tanulnivalóm van. - próbáltam összeszedni kusza gondolataimat.

- Neked mindig, sok tanulnivalód van. - mondta unottan, miközben felállt a székből, és közelebb lépkedett a fürdőm ajtajához.

- Tudom... - a fejem a csempének döntöttem. Akaratlanul is előtörtek a könnyeim, ahogy a reggel történtekre gondoltam.

- Pedig jót tenne egy kis friss levegő, egy kis kimozdulás. - a hangján hallatszott, hogy mosolyog. - De ha nem... Hát nem... - mondta lassan, miközben az ajtó felé indult.

- Ely várj! - rontottam ki az ajtón. Hiba volt.

- Te nem zuhanyoztál? - nézett rám furán.

- Öhm... De... Csak... - próbáltam valami magyarázatot adni neki. - Elfelejtettem elzárni a csapot. - nyögtem ki végül.

- Jah! Okés! - vágott gondolkozó fejet hozzá, majd tekintete ismét rám vetődött. - Mehetünk?

- Igen, csak hozom a táskám. - mosolyodtam el zavartan.

Már félúton járhattunk, mikor a nevelőapánkkal összefutottunk. Távolról is jól láthatóan végigmért, és úgy vigyorgott rám, mint egy kuncsaft, aki a legszebb prostit tudhatja magáénak az éjjel.

- Hova-hova? - állt meg előttünk, majd Elyvel nem foglalkozva a tekintete rám szegeződött.

- Moziba... - feleltem halkan.

- Remek! Szórakozzatok! - vigyorgott, miközben a vállunkra helyezte kezeit. - De Nita, neked legkésőbb hatra otthon kell, hogy legyél, mert nem túl jó jegyeid vannak, és tanulnod kell! - játszotta a gondoskodó apát.

- Rendben. - válaszoltam a földet bámulva.

- Csak azért vagyok ilyen szigorú, mert szeretlek titeket... - ölelt meg mindkettőnket.

Nagyot nyeltem. Gyűlöltem, ha hozzám ér.

- Csak a javadat akarom. - ölelt magához immáron csak engem.

A jól ismert parfümje illatától felfordult a gyomrom, és szédülni kezdtem. Azokra a mocskos estékre emlékeztetett, amiket vele töltöttem el.

- Akkor menjünk, mert lekéssük a filmet. - felelt Ely unottan, majd mikor Andreas szorítása gyengült kiléptem a karjaiból, és indultunk is.

- Mi volt ez az egész "tanulnod kell" ügy? - vonta fel a szemöldökét, miközben egy pillanatra rám tekintett. - Hisz folyton tanulsz!

- Pár tantárgyra nem jut elég időm... Biztos azokra gondolt... - halkultam el a végére, hisz bántott, hogy hazudnom kell neki. - Egyébként, mit fogunk nézni? - tereltem a témát pár perc hallgatás után.

- A Step up 3D-t. - arcára ismét derű ült.

12 perc múlva megérkeztünk a mozihoz. Bent már a barátaink vártak, vettünk popcornt, és a helyünkre indultunk. A film nagyon jó volt, már amikor arra tudtam koncentrálni, hisz minden második pillanatban egy pattogatott kukorica ütődött az arcomnak, Ely, és a srácok jóvoltából.

Mikor kimentünk a teremből, az órámra pillantottam, ami 17:35-öt mutatott.

- Sietnem kell... - jegyeztem meg, talán nem is nekik, inkább magamnak.

- Hazakísérlek. - eresztett egy halvány mosolyt ikrem.

- Rendben. - feleltem halkan, majd szótlanul indultunk el a jól ismert úton.

Csendben sétáltunk haza egymás mellett, és az időérzékem is teljesen elvesztettem. A gondolataimban csak az a szó járt hogy "Siess! Siess!", de nem tudtam a lábaimnak parancsot adni a gyorsabb léptekre. Nem messze a házunktól, a hosszú hallgatást Ely törte meg azzal, hogy a szembe szomszédunk háza felé mutatott.

- Nézd! Simone-nak látogatói jöttek. - mutatott az említett személy felé nem túl feltűnően.

Sinome olyan volt számunkra, mint a pótanyánk, hisz már kisgyerek korunk óta ismer minket. Rengeteget jártunk át hozzájuk, hisz van két fia. Pontosabban ikrei. Bill, és Tom Kaulitz Trümper. De amióta ők egyre ismertebbé váltak, nem sok időt töltöttek itthon, és ha itt voltak, nem volt idejük ránk, így gyakorlatilag velük megszakadt a kapcsolat.

Egy fekete sötétített ablakú kocsi állt a házuk előtt, majd mikor annak az ajtaja kinyílt, kiszállt egy jól ismert raszta hajú srác, aki sapkával, és napszemüveggel rejtegette arcát. Nem sokkal utána cselekedetét egy fekete hosszú hajú fiú követte, aki szintúgy namp szemüveget viselt, majd mikor megpillantotta édesanyját mosolyogva borult a nyakába. Jó volt rájuknézni.

- Rengetegek változtak. - mondtam halkan, talán egy kicsit döbbenten. - Annyira mások...

- Ilyen az élet hugi... - karolta át a nyakam, és magához húzott, miközben elindultunk a bejárati ajtó felé.

Simone figyelme ránk szegeződött, majd Gordoné, és a srácoké is. Mosolyogva integettünk át, majd ők is viszonozták a gesztust.

- Ezek kik? - kérdezte Bill, de tekintetét még mindig rajtunk tartva.

- Hát nem ismered fel őket? - Simone nevetve kérdezett vissza.

- Uhm... Kéne? - pillantott félve anyjára.

- Elizabeth, és Anita Sneider. Így most már dereng? - helyezte Bill vállára a kezét.

- Tényleg ők azok? - szólalt meg Tom, miközben meglepődöttségét nem tudta leplezni.

- Igen. Na de gyerünk befelé! Majd bent még mesélünk, ha ennyire érdekelnek titeket. - terelte be mosolyogva a "kis csapatot" Gordon.

- Kössz, hogy hazakísértél. - halvány mosoly húzódott az arcomra, hisz jól esik, hogy törődik velem.

- Erre valók a testvérek. Nem? - mosolygott, majd hátat fordított, és lassan a járda felé indult. - Majd jövök. - nézett hátra egy pillanatra, majd folytatta útját, vissza a mozihoz.

A ház felé fordultam. Nem tudtam mi vár rám bent. Félve nyúltam a kilincsért, a lábam remegett, a gyomrom pedig görcsbe rándult. Lassan benyitottam, és valahol mélyen reménykedtem, hogy Andreas nem lesz itthon. Hogy valami fontos dolog közbe jött neki, és el kellett mennie. Tudtam, hogy ennek az esélye szinte egyenlő a nullával, de nem akartam azzal a tudattal szembesülni, hogy újra hozzám fog érni. Halkan az ajtó felé fordultam, és igyekeztem a legkisebb zajt nélkül becsukni, de akkor egy jól ismert hang szólalt fel mögülem.

- Késtél.

Folyt. köv.

Hahhhó =D

Ma meglestem az oldalmegjelenítéseket és egy dolog szembetűnt. (Ezt csak a TH-sok fogják érteni.)

Románia 483 oldalmegjelenítés. =)

Mára ennyi lettem volna, holnap vagy legkésőbb holnap után hozok részt. Azt még megálmodom, hogy miből, de arra gondoltam, hogy a Whisper into the Night-ból teszek fel egy részt.

Georg Papa Lányai 2. évad 8. rész

Nos ahogy ígértem itt a G.P.L. folytatása, a szavazásról pedig ne feledkezzetek meg (lentebb tekerve megtaláljátok a leírást, hogy miről is van szó).
Valamint észrevettem, hogy az egyik blogom (régebbi) törlődött, és ezzel együtt az összes Whisper Into The Night rész is. Pedig ma ahhoz is írtam. Ha szeretnétek, azt a történetet is, akkor elkezdem azt is feltölteni párhuzamosan a másik két történettel. Erről is indítok egy szavazást, kérlek jelezzétek, hogy mit szeretnétek.
Ezen történetet szintúgy a +16 +18-as kategóriába tenném, mert meglehetősen erőszakos a cselekménye. Szóval a döntés a tiétek, hogy szeretnétek e olvasni. Csókoltatlak titeket. =)

Ana

Georg Papa Lányai 2. évad 8. rész

***

*Elyéknél*

- Vajon mit csinálnak Billék? - Ely, miközben kihúzta a hajgumit a hajából, és Tomot nézte aki türelmetlenül az ágyon ült.

- Nem tippelnék... - mosolyodott el

- Sejtem, hogy mire gondolsz... - indult el lassan Ely kedvese felé, majd hátradöntötte az ágyon, és lassan megcsókolta.

- Hmm... - nézett Tom a lány szemébe, majd elmosolyodott, és fordított a helyzeten

- Olyan aljas vagy! - utalt Ely a helycserére

- Ez van Sprite! - Tom, majd vadul csókolta tovább kedvesét

***

*másnap reggel, nálam*

Nagyon jól ébredtem... Körbenéztem, és hallottam, hogy valaki szuszog... Bill volt... "Istenem de édes!" gondoltam magamban. Ránéztem az órára, ami 10:20 percet mutatott. Gondoltam meglepen kedvesem, és csinálok neki reggelit... Vagyis inkább tízórait... xD Felvettem egy köntöst, majd kimentem a konyhába, és megkerestem a kedvenc kukoricapelyhét, kivettem a tejet a hűtőből, elővettem egy mély tányért, és ezeket beleöntöttem. Öntöttem még egy pohár narancslevet is, hátha kell neki, ezeket felpakoltam egy tálcára, és visszaindultam a szobába. A tízórait letettem egy kisasztalra, és leültem az ágy szélére. Kedvesem épp most ébredezett.

- Jóreggelt... - köszöntem neki mosolyogva

- Neked is! - mondta, egy kómás mosoly kíséretében, majd nyújtózkodott egyet

Én csak mosolyogva néztem rá.

- Oh! Majdnem elfelejtettem! - tápázkodott fel, mosolyogva, majd lassan megcsókolt

- Maradj itt! - mondtam, miközben felálltam, és az asztalhoz siettem, ahonnan elhoztam a kajáját, és azzal együtt visszaültem az ágyra.

- Ez a tied... - adtam át óvatosan a kezébe, amit ő az ölébe helyezett

- Imádlak! - hajolt felém, hogy egy újabb csókot adjon

- Reggeli csókzápor! - mondtam, majd nekikezdett az evésnek, amiből én is kaptam, így mind a ketten megtízóraiztunk

*Gustávnál*

- *ásít* - Gusti, miközben egy kanapén ébredezett

- Hmm... - karolta át Zsu

- Zsu? - nézett kómásan a lányra

- Hmm? - nézett rá szintúgy kómásan a lány

- Mennem kéne... - Gusti, miközben óvatosan megfordult, de Zsu nem engedte el

- Ne menj még! - könyörgött Zsu, miközben mosolyogva kedvesét kémlelte

- Meddig is beszélgettünk? - kérdezte Gusc., miközben az órára nézett, amely 10:42-t mutatott

- Hmm... Kb. olyan hajnali fél 2-ig... - mosolyodott el ismét a lány

- Nincs kedvem még felkelni... - nyűgösködött a lány

- Csak nem lesz baj abból, ha maradok még egy kicsit... - mondta Gusc., miközben a lány szemeibe nézett

- Imádlak! - csókolta meg Zsu Gustit

- Tudom! - kezdett el nevetni

*Elyéknél*

- Hmm... Tom... - nyöszörgött Ely ugyanis az ébresztőóra megzavarta az édes álmait, ami ráadásnak nem az ő éjeliszekrényén volt, hanem a kedveséén

- Hm? - "kérdezett" vissza Tom, de arra még túl fáradt volt, hogy a szemét is kinyissa hozzá

- Kapcsold ki... Kééérlek... - szenvedett tovább, mire kedvese a kezével vakon a szekrényen keresgélt, és sikeresen leütötte az órát

- Köszönöm édes... - nyöszörögte Ely, majd magához ölelte Tomot

*nálam*

Evés után egy kicsit még visszadöltünk az ágyba... Mind a ketten lusták vagyunk... xD Kb. 10 percig csak feküdtünk egymás mellett, és fogtuk egymás kezét, majd úgy gondoltuk ideje feltápázkodni az ágyból.

- Lassan nem gondolod, hogy pakolnunk kéne? - kérdeztem, miközben elpakoltuk a tányért, a poharat, és a tálcát.

- De... De nem ráérünk? Még van rá időnk... - mondta egy mosoly kíséretében, majd gyengéden (nem úgy, mint Tom xD) a falhoz szorított, és megcsókolt.

- Jó veled... - mondtam, mire ő csak nevetett

- Szeretlek! - mondta, majd magához ölelt

*Georgnál*

- Igen ... Szerintem ma lenne a legjobb ... Neked nem jó?? ... Ohh ... Akkor holnap? ... Ez aztán hatalmas meglepetés lesz! Szeretlek! Csók! - telefonált Georg

*Elyéknél*

- Hmm... - nyöszörgött Ely, mert zajokat, és csattanásokat hallott. Egyik kezével a telefonjáért nyúlt, a másik az ágy tulsó részére, ahol Tomnak kellett volna lennie, de nem volt ott.

- Tom... - Ely, miközben felült az ágyban... Megszüntek a zajok, így visszafeküdt. Nemsokkal később egy újabb nagy csattanást hallott, és ilyedten ült fel az ágyon

- Tom! - ordította, mire kedvese kijött a fürdőszobából

- Mi az atya Úr Istent csináltál?? - kérdezte idegesen

- Takarítok... - mondta ártatlanul

- Hogy mit csinálsz?? Tom... Jobb hazugság nem jutott az eszedbe?? - fárad Ely

- Én is szeretlek! - mosolyodott el a gitáros, majd visszaindult a fürdőszobába, ahol TÉNYLEG takarított

- Reménytelen eset vagy! - mondta a lány, majd visszadölt a párnák közé, és a fejére húzta a takarót

*Gustavéknál*

- Mostmár tényleg mennem kell... - mondta Gustav, miközben Zsu hátát símogatta

- Nemááár... - szenvedett a csaj

- Demááár! - mondta, majd felült, így a lány az ölébe csúszott

- Délután hazaérnek Billék... Nincs kedved átjönni, és megismerni a barátaimat? - mosolygott a lányra

- Hát, ha olyan jófejek, mint amilyennek mesélted őket akkor igen! - mondta, majd megölelte a srácot

- Akkor ma érted jövök... Oyan 6 körül jó neked? - kérdezte, miközben mind a ketten felálltak, és az ajtó felé indultak

- Persze! - mondta, miközben megfogta a srác kezét

- Rendben... Akkor nemsokára találkozunk... - csókolta meg a lányt

- Szija... - Zsu

- Szija... - Gusc., majd az autójához sietett

*nálunk*

Lezuhyanoztunk, és elkezdtünk pakolászni. Pontosabban csak én. Majd kimentem a konyhába magára hagyva kedvesem, hogy igyak egy kávét.

*20 perccel később*

- Biiill! Kész vagy már? - mentem be a szobába, ahol az utazótáskám foglalt helyet, de a Billét nem láttam, így benéztem a szekrényébe. Eléggé kiakadtam a látványtól, ugyanis Bill cuccai össze-vissza voltak benne.

- Bill ezt remélem nem gondoltad komolyan! - kiabáltam egyet, úgy hogy bárhol is legyen tisztán hallhassa

- Mire gondolsz? - jött a kérdés, valahonnan a fürdőszoba környékéről

- Remélem nem sminkelsz! - kezdtem el kiszedni a ruhájait, és összehajtogatni

- Nem! - vágta rá gyors

- Egyszóval igen... - mondtam halkan, hogy kedvesem ne hallja meg

- Mit csinálsz? - jött ki a fürdőszobából

- Azt amit te nem csinálltál meg... - néztem rá, majd mint egy ártatlan kisgyerek összekulcsolta kezét, és kölyökkutya szemekkel nézett rám

- Ne próbálkozz! Georgnál még bejön, de nálam nem! - mondtam, majd elmosolyodtam

- Igazából úgysem haragszol rám... - mondta, miközben letérdelt mellém, és adott egy puszit az arcomra

- Lekenyerezési akció? Sikertelen! - mondtam, majd láttam milyen csalódottan nézett rám, így nem bírtam ki, hogy ne kárpótoljam egy csókkal

*Elyéknél*

- Tom.... Tom?? - keresgélte kedvesét Ely, aki nemrég esett ki az ágyból, és lement a konyhába

- A francba már! - ült le egy fotelbe, és a telefonjáért nyúlt

- Halííí! - érkezett meg Gustav

- Szijah! Hol voltál?? - vonta kérdőre a lány

- Hát... Zsunál... - mondta, miközben óvatosan helyet foglalt Elyvel szemben

- Okés! Jah! Amúgy Georg keresett! Legalábbis azt hiszem... - Ely, miközben gondolkozó fejet vágott

- Okés megkeresem... - állt fel, és indult az emelet felé, majd a lépcsőnél visszanézett Elyre

- Véletlenül nem tudod, hogy merre van? - Gusc., mosolyogva

- Ööööhm.... Az éneklésből ítélve zuhanyozik... - mondta a lány mosolyogva, miközben a telefonját b*sztatta xD

- Köszi! - sietett fel

- Igazán nincs mit... - mondta a lány halkan, majd a számomat tárcsázta

*nálunk*

- Kicsim ide adod a telóm? - mondtam, miközben az ágy felé biccentettem a fejemmel jelezve, hogy hol találja xD

- Persze... - nyúlt érte, majd átadta nekem, én pedig felvettem

- Hali! - szóltam bele

- Nah szijóh! - köszönt Ely

- Mizujs? - kérdeztem, miközben kihangosítottam a telefont, hogy Bill is hallhassa mit beszélünk, amilyen kíváncsi

- Semmi különös... Fater zuhanyozik, Tom eltünt, Gusc. pedig most ment fel Georghoz... - fejezte be

- Minek ment fel Georghoz? - kérdezte értetlenül Bill

- Mert valamit mondani akart neki, nos, akkor ma jöttök haza? - tért a lényegre

- Igen! Épp pakolok... - mondtam

- Te? Bill már kész is van a pakolással? Vagy még el sem kezdte? - Ely

- Nem Els! ÉN már kész voltam a pakolással csak Bill nem, így most az ő cuccait pakolom, ő pedig nézi, és b*szik segíteni... - magyaráztam el, majd kedvesemre néztem aki ezen mosolygott egy sort. xD

- Cicáááám! - esett be Elyhez Tom egy... Öhm nem is tudom mi ez... egy "ágyékkötőben" ami úgy nézett ki mint amit Tarzan is visel az őserdőben xD

- *síkít* - Ely, majd eltakarta a szemét

- Mi az?? Mi az?? - kérdeztük Billel egyszerre

- Soha többet ne lássak egy részt sem a Tarzanból! - menekült ki Ely a szobából, mire mi írdatlan nagy nevetésben törtünk ki Billel xD

- Nos mi történt? - kérdeztem, kb. úgy 2 perccel később, miután sikerült abbahagyni a nevetést

- Inkább ne akarjátok tudni! - Ely, nevetve

- Na kicsim? Hogy tetszettem? - lépett be az ajtón Tom, mostanra normális, egyszóval 2XL-es ruhákban... Bár meg volt az 3 is! xD

- Értelmesen jobban tetszettél... Tényleg! Van engedélyed arra, hogy ilyen hülye legyél? - nézett kedvese szemébe a lány

- Persze! Külön csináltak egy engedélyt nekem! - nevetett a srác

- Hülye! - mondtuk ki mind a hárman

- Melyik bolygóról szalasztottad azt a gyönyörű ruhadarabot? A majmok bolygójáról? - tört ki ismét nevetésben Ely, majd mi is

- Na jó én leteszem, mert egy kicsit sietnünk kéne... - mondtam, miközben Billre néztem

- Okééés! Szijasztok! - mondta egyszerre Ely, és Tom

- Sziasztok! - köszöntünk el mi is, majd letettem a telefont

- Nos kész vagy? - néztem kedvesemre, miután becibzároztam az utazótáskáját

- Igen! Minden ott van... Azt hiszem... - Bill, majd rám mosolygott, és lassan felállt

- Okés! Lassan indulnunk kéne... - álltam fel én is

- Muszáj?? - lépett közelebb hozzám, és megfogta a kezem

- Igen muszáj! - hajoltam hozzá közel, és adtam neki gyors egy szájrapuszit

- Rendben... - adta meg magát

- Hívok taxit. - mondtam, miközben a telefonomért nyúltam

*Georgnál*

Épp a TV-t nézte, amikor a telefonja csilingelő hanggal jelezte, hogy üzenete jött. Feltápázkodott, és a mobiljáért nyúlt.

"Ma 4-től mégis szabad vagyok.... Gyere értem... Csók!" - olvasta el magában, majd elmosolyodott, és vidáman öltözködni kezdett. Mikor kész volt a haját kezdte el elkészíteni, majd zenésztársa lépett be az ajtón.

- Mi ez a jókedv? - jött be Gustav

- Majd megtudod nemsokára! - mondta, majd "lepacsizott" a sráccal, és folytatta amit elkezdett xD

- Okés! Nos Don Huan, - ( <-- nemtomhogyhogyírják sorry) - én hagylak tovább készülődni... Elyéket nem láttad? - kérdezte a szőke srác

- Látni nem láttam, de hallani hallottam egy sikítást az emeletről... Szerintem arrafelé próbálkozz a kereséssel. - mondta, majd a dobos lelépett

- Ely! Tom! - kopogott Elyék ajtaján, mire szegény valami suttogást hallott bentről

- Gyere! - szólt ki Tom, majd amint Gustav belépett Tom fejbedobta egy párnával

- Au! Te hülye köcsög! - kezdett el nevetni Gustav, majd Tomhoz vágta a párnát

- Mért mondja rám mindenki, hogy hülye vagyok? Mért gondolja ezt mindenki?? - akadt ki a srác, de mosolygott

- Tom, én nem gondolom rólad, hogy hülye vagy, de ezzel a véleményemmel egyedül állok. - mondta Ely, majd Gustival nevetésben törtek ki

- Na jó kapjátok be! - ment ki Tom az ajtón nevetve, és Georg szobája felé vette az irányt

*Georgnál*

- Héé Gmen... Bejöhetek? - kopogott Tom Georg ajtaján

- Mikor zártalak ki? - kérdezte, majd kinyitotta az ajtót, és bengedte a kint várakozó srácot

- Hmm hagy gondolkozzak... - mondta nevetve, és gondolkozó fejet vágott (ami megjegyzem Tomnál nagyon érdekes xD)

- Nos ki az a csaj aki miatt így kiöltöztél? - kérdezte, miközben lehuppant egy fotelbe

- Amanda... - mondta Georg, mosolyogva

- Nagyszerű! Nem tudom, hogy ki az, de remélem normális a csaj, mert ha nem akkor Ely leveri, mint vak a poharat... - mondta Tom

- Szerintem jól kifognak jönni egymással! - mondta meglepő nyugodtsággal, miközben leült az ágyára úgy, hogy Tommal szemben legyen.

- Nem is tudom... - mondta Tom

- Mire gondolsz? - kérdezte Georg felvont szemöldökkel

- Nehéz lesz megszokniuk, egy új családtagot... Főképp egy új "anyát" már amennyire az lesz nekik... Ely nem fog parázni miatta, hidegen hagyja, ez a mostohás ügy, de Nitától egy kicsit tartok... - gondolkozott a srác

- Nitától? Miért? Nem értelek! - nézte továbbra is Tomot Georg

- Bill szerint Nita nehezebben viselte, azt, hogy az anyja úgy bánt velük... Neki nehezebb lesz hozzászokni... - Tom

- Mióta vagy ennyire figyelmes? - kérdezte Georg felvont szemöldökkel

- Nem tudom... Ilyen hatással van rám Ely... - vondt vállat a srác mosolyogva

- Na ez szép! - mondta Georg, és nevetni kezdett.

Folyt. köv.

Régi új történet.... =D

Nos, amint a cím is kifejezi van egy régebbi történet, amit már korábban szavazásra bocsájtottam nektek, ami nem más, mint a Super Psycho Love.

Ez egy +16 +18-as történet, ami (hát ezt meglehetősen nehéz megfogalmazni, mert ha többet árulok el, akkor nem lesz értelme a történetnek) egy incest történet.

Jelenleg 2 epizód van megírva, a másodikat épp ma írtam meg. Szóval azt hiszem itt az ideje egy szavazást indítani. =D Jobb oldalt megtaláljátok majd, és kérlek titeket, hogy szavazzatok! Hisz értetek van ez az egész blog.

A határidő, amíg ezt megtehetitek 2015. 03. 28. 14:00.
A szavazó ablak egy kicsit kis méretű, úgyhogy jól figyeljétek a jobb oldalt. ;-)

Szóval várom a visszajelzéseiteket, este pedig hozom a G.P.L. folytatását. =) Addig is kitartás.

Ui.: Még régebben csináltam Tumblr-t. Szóval követhettek ott is. =)

Puszi:

Ana

Georg Papa Lányai 2. évad 7. rész =D

Georg Papa Lányai 2. évad 7. rész 

*nálunk*
- Tomot ismerve kizárt! - válaszoltam a kérdésére xD
- Van benne valami! - helyeselt
- Nemrég emlegetted nekem, hogy tanítsalak meg zongorázni... - mondta teli szájjal (megjegyzem cuki volt xD)
- Ühüm... - kortyoltam bele a narancslevembe
- Még mindíg szeretnéd, hogy megtanítsalak? - tért a lényegre
- Ühüm... - feleltem
- Az "ühüm-ön" kívül tudsz mást is mondani? - nevette el a végét
- Ühüm! - nevettem rá
- Hmm... - bámultam Bill körmeit amiről már kezdett lekopni a körömlakk
- Mi az? - nézett a kezére
- Megcsináljam a körmeid? - néztem rá
- Hmm... Mivel eddig én csináltam, vagy egy manikűrös, ezért most megengedem hogy te csináld... De csak a változatosság kedvéért. - mosolygott rám
- Kitaláltam neked hozzá egy új színkombinációt... - vettem a kezembe a kezét, mire ő kérdőn nézett rám (na ezt aztán jól leírtam)
- Pink alapon zöld pöttyös! - símogattam a kezét
- Ja! És Georg azonnal hívná az elmegyógyintézetet. - nevetett fel
- Georg?? Ugyanmár! Ely hamarabb hívná! - bíztattam xD
- Imádom az ilyen ötleteidet! - állt fel az asztaltól, majd követtem a cselekedetét
Elpakoltunk az asztalról, fogatmostunk, és elkezdtük előkutatni a ruháinkat. Billen eluralkodott a pánik, mert nem találta az egyik fekete pólóját, ami egyébként a fotelben volt kb. 2 méterre tőle... xD Én előketrestem pár lazább egyberuhát, majd feltettem Billnek a nagy kérdést... 
- Melyik legyen? Zöld, vagy lila? - emeltem fel a két ruhát
- Az "egyik sem" nem választható? - kacsintott rám, majd magához húzott, és adott egy szájrapuszit
- Most nem! - kacsintottam rá, majd a lila ruhára mutatott
- Köszi kicsim. - adtam egy puszit a pofijára
Én elég hamar kész lettem, de Bill magára zárta a fürdőszoba ajtaját, és csak kb. 1 óra múlva lépett ki teljes "harcidíszben", majd bekapcsolta a TV-t, amiben egy idétlen táncos műsor ment. Mind a ketten elterültünk az ágyon, és néztük, hogy mit szenvednek össze a fellépőknek mondott pancserek...
- Mit össze nem bénáznak! - nyúltam el az ágyon, mire Bill fölém hajolt
- Mert te talán jobban tudsz táncolni? És jelenleg nem hip-hop-ra gondolok. - nézett rám, miközben egy huncut mosolyt ejtett 
- Határozottan állíthatom, hogy igen! - emelkedtem meg egy kicsit, hogy még közelebb kerüljek hozzá
- Gyere. - próbáltam felállni xD
- Hova? - értetlenkedett
- Csak gyere! - fogtam meg a kezét, és szembe állítottam magammal, ugyanis a szobában hatalmas hely volt
- Most mit csinálsz? - nézett rám kérdőn, miközben a kezét a "hátamra" csúsztattam, a másikat pedig megfogtam, és feljebb emeltem
- Most a bal lábaddal lépj előre... - mondtam neki, majd a jobb lábával lépett előre
- Okés, és most próbáld meg a másik bal lábad... - mosolyogtam rá
- Okés! - kezdett el nevetni
Próbáltam táncolni tanítani, de Billnek a lábai összeakadtak, így rámesett.
- Ahj kicsim... Még jó, hogy nem vagy nagy darab.. Különben most kilapítottál volna. - mondtam, miközben Bill alatt szenvedtem xD
- Így a legkönnyebb táncolni! - mosolygott 
- Igen? Dejó! - mondtam, majd megcsókolt
- Még sosem éreztem magam ennyire jól! - fordítottam a helyzeten, így most én kerültem felülre
- Igazad van! Én is fantasztikusan érzem magam! - mosolygott, majd lassan felhúztam a pólóját, és adtam a pocijára egy puszit
- Hmm... - élvezte ki xD
- Na gyere! - álltam fel, majd a kezemet nyújtva Billnek, őt is felhúztam, és kivételesen nem idegileg 
*Gustinál*
- Szija Zsu! Hogy vagy? Én köszi jól! - próbálgatta a tükör előtt, hogy mit mond majd Zsunak 
- Ez így nem jó! - fordult el a tükörtől
- Nah jó felhívom, és lesz ami lesz! - tárcsázta a számot a mobilján
- Háló? - szólt bele Zsu
- Szija Zsu! Gustav vagyok... - Gusc., egy kicsit szégyenlősen, miközben fel, és alá járkált a szobában
- Szija! De jó hallani a hangod! - Zsu, boldogan
- A tiedet is! - pirult el Gusti, majd Georg lépett be az ajtón, és hülye fejeket vágott
- Ki az?? - kérdezte halkan Georg, miközben kitárta a karjait és hülye fejet vágott, mire Gusc., a szája elé tette az ujját jelezve Georgnak, hogy fogja be, mire fater nagy sejtetőn vigyorogni kezdett
- Cupi cupi cupi... - mutogatott Georg, miközben puszikat küldött Gusti felé, amitől bárki hülyének nézte volna
- Menny már! - mondta halkan, miközben mutogatott Georgnak
- Öhm... Minden rendben? - Zsu
- Perszeee... Találkozhatnánk, öhm... mondjuk ma? - Gusc.
- Persze! Ki nem hagynám! - Zsu
- Klassz! - Gusc., majd Georgot lerázva megbeszéltek egy találkozót
*lent a konyhában*
- Gusc. hol van elveszve? - Tom, miközben Elyre nézett, aki épp egy magazint bújt
- Honnan tudjam... Biztos talált magának egy csajt! - Ely, miközben rá sem nézett kedvesére
- Így van Ely! - mondta Georg, miközben leszaladt a lépcsőn
- Kíváncsi vagyok a csajszira! - Tom, mosolyogva, miközben Georgra nézett
- Hogy nektek mindenbe bele kell ütnötök a nagy orrotokat! Biztos kedves a lány, és szép! Gustavnak nincs ízlésficama! - Ely, miközben Tomhoz vágra a magazint
- Honnan tudod?? - néztek rá kérdőn
- Onnan, hogy nekem már mesélt a lányról! Haha! - cukkolta a srácokat Ely xD
- Imádom, hogy ilyen aljas vagy! - Tom, miközben szúrósan, de mosolyogva nézett a lányra
- Én is imádom, hogy ilyen vagyok! - hajolt oda Tomhoz, majd mielőtt Tom lesmárolhatta volna, Ely ellépett előle, így a srác előre esett, ugyanis eddig egy fotelben ült
- Elizabeth Jessica Christine Lynn Sneider Listing. Ezt még nagyon meg fogod bánni... - figyelmezette kedvesét Tom, miközben a földről figyelte ahogy a csaj meglepő nyugodtsággal felmegy az emeletre.
- Gustiii. - kereste Ely a szőke srácot
- Mondd... - lépett ki a szobálya ajtaján teljes harci díszben
- Nos? Megyjegyzés? - emelte meg a zakója alját, és forgott egyet Ely előtt
- A kevesebb néha több... - fintorgott egyet, majd Gusc., hülyén nézett rá
- A hátsó ajtón menj ki... Amúgy szívdöglesztő vagy! - igazította meg Ely Gustav ingjének gallérját, majd a zakójának a gallérját is
- Köszi! - kacsintott a dobos, és elindult a hátsó ajtó felé
*nálunk*
- Mihez volna kedved? - kérdezte Bill, miközben az ölébe ületett, és én lassan átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekam
- Hmm... Hozzád! - mosolyodtam el, majd megcsókoltam
- És rajtam kívül? - nézett a gyönyörű barna szemeivel
- Sétálni! - jelentettem ki xD
- Okés. - Bill
- Milyen idő van kint? - próbáltam meg kikukkantani az ablakon, de Bill nem engedett felállni xD
- Biztos jó! - nevetett fel, majd elkezdett csikizni
- Bill! Hogyaza... - estem rá nevetve, és elkezdődött a harc az ágyon
*Elyéknél*
- Tráptárá... - dúdolászgatott Ely, miközben fel, és alá járkált a házban, majd Georg mellett kötött ki aki épp a bevásárló zacskóból pakolt ki Tom segítségével
- Tráptárá... - folytatta a dúdolászást Ely
- Ilyenkor mi jön rád? - nézett kedvesére Tom, majd Georg kivette a zacsiból a mosóport
- Wáááá! Megvaaaan! - Ely, majd előkapta a telóját, és a számomat tárcsázta
- Kezdek komolyan félni tőled! - Tom, miközben ilyedt fejet vágott, amihez Georg hozzáfűznivalója csak annyi volt hogy értetlenül a lányára bambult
*nálunk*
- Ilyen nincs! - hallottam meg a telefonom csengőhangját
- Nem veszed fel? - Bill, miközben fegyverszünetet tartott
- Nem! - vontam vállat, majd a szememet levéve a telefonról Billre néztem
- És ha fontos? - nézett rám kölyökkutya szemekkel, aminek nem lehetett ellenállni, így hát felálltam, és felvettem a telóm
- Szija mondd... - szóltam bele, majd kihangosítottam
- Hallgasd mit találtam ki! - Ely, nagy örömmel
- Jajj nekem... - válaszoltam halkan
- Gondolnám ősz van, a hulló levelekről, pedig csak a postás esett le az emeletről, két medve az erdőben náthás, takonyban úszik az egész málnás! Apu ha mos, probléma nincsen, apu ha mos, fehérebb minden, apu varázsol a 75%-os kénsavval... - fejezte be Ely
- Fontos mi? - néztem cinikusan Billre
- Őszinte leszek... Nem erre számítottam! - Bill
- Hé Georg! Annyi mosópor kétlem, hogy elég lesz ahoz, hogy tisztára mosd Tom piszkos fantáziáját! - nevetett fel Ely, majd Georg, Bill, és én, legvégül pedig Tom is
- Nita a te cuccaidat is kimossam?? - kérdezte nevetve Georg
- Nem kössz! - nevettem el a végét
- Na jó leteszem csáóóó... - Ely, majd kinyomta, és elindult a szobályába
- Csáó neked is... - helyeztem az asztalra a telót
- Nos... Hol is tartottunk? - néztem rá kedvesemre
- Öhm... Sétálni akartál menni... - mosolygott egyet az ágyon
- Szeretnéd megúszni a csikizést mi? - közeledtem felé lassan, majd egy gyors mozdulattal nekiestem, és elkezdtem csikizni 
- Olyan... Köcsög... Vagy... - nevetett
- Tudom! - folytattam
- Fegyverszünet? - néztem a barna szempárba
- Igen... Légyszi... - mosolygott, lihegve
- Kapok jutalmat amiért ilyen sokáig bírtam ezt a kínzást? - emelkedett meg, hogy közelebb legyen hozzám
- Hmm... - néztem rá, majd lassan felhúztam a pólóját, visszanéztem rá, hogy milyen reakciót váltottam ki belőle, adtam neki egy csókot, visszatértem a pocijához, amire adtam egy puszit, és ezután következett az oldalán díszelgő tetoválást amit végig pusziltam, végezetül az imádott csillaghoz értem amit szintén körbepusziltam...
- Istenem... - nyögött fel Bill
- Élvezted mi? - hajoltam fölé, és ismét megcsókoltam
- Ha tudnád mennyire! - mondta, majd fordított a helyzeten, így ő került felülre, és elkezdte csókolgatni a nyakam
- Hmm... - símogattam a hátát, majd még közelebb húztam magamhoz
- A folytatást haggyuk estére... - súgta a fülembe
- Benne vagyok! - csókolt meg gyors, majd feláltunk, megigazítottuk a zilált hajunkat, sminkeltünk, és elindultunk sétálni
*Elyéknél*
- Toooom... - ment végig a folyosón Ely unott fejjel xD
- Mi az? - hallatszodott ki Tom hangja a nappaliból
- Toooom... - ment hozzá közelebb Ely
- Mi a baj? - nézett szomorú kedvesére
- Szerelek... - borult Tom nyakába
- Én is téged... - Tom, miközben magához szorította a lányt
- Az előbb még olyan jó kedved volt. Mi a baj? - nézett a szemébe
- Szeri hiányom van... - bújt ismét kedvese karjai közé Ely
- Nem is emlékszem már rá, hogy mikor csókoltál meg utoljára... Vagy öleltél meg... Vagy mondtad hogy "szeretlek"... Olyan rossz... - kezdett el sírni Ely
- Sajnálom... - adott a lány arcára egy puszit, de a lány nem nézett rá csak ölelte
- Szeretlek... - súgta Ely fülébe Tom
- De nem ér így! Csak azért mondod, mert mondtam! - Ely, miközben ránézett kedvesére, kilépett a karjai közül, és leült az ágyra
- Picim... - gugult le Ely elé Tom
- Mondd... - Ely, miközben ránézett a srácra, majd Tom a kezébe vette Ely kezét
- Ne csináld ezt... Tudod, hogy nagyon szeretlek! - adott egy puszit a lány kezére
- Hjajj tudom... - Ely, majd közelebb hajolt a sráchoz, és adott neki egy szájrapuszit, amiből kedvese egy csókot formált
- Egy kicsit többet is foglalkozhatnál velem... Mint régen! - Ely
- Ne félj... Bepótolom azt a sok mulasztást. - mosolygott kajánul Tom 
- Igen? - Ely, miközben felhúzta a szemöldökét
- Igen! - vágta rá Tom határozottan
- Elmegyünk sétálni?? - Ely, miközben ártatlanul Tomra nézett
- Romantikázni akarsz? - nézett rá szelíden Tom
- Ühüm! - vágta rá Ely
- Nem az erősségem a romantika, de legyen! - kapta fel egy könnyed mozdulattal a lányt, majd kivitte a kertbe, beszélgettek egy kicsit, utána elindultak egy romantikus sétára
*Gustavnál*
- Őszinte leszek, féltem, hogy nem jössz el... - nézett Zsura Gusc., miközben épp sétáltak Zsu háza felé
- Olyannak ismersz? - nézett a srác szemébe
- Nem... Egy nagyon aranyos lánynak ismerlek! - fogta meg a kezét
- Fantasztikusan éreztem magam! - Zsu, miközben megállt, és Gusc. felé fordult
- Szerintem is gyönyörű nap volt! Veled minden nap az! - Gusc.
- Olyan aranyos srác vagy... Hogy hogy nincs barátnőd? - Zsu
- Egy különleges lányra várok... Vagyis vártam... - Gusc., mosolyogva
- Ezt hogy érted? - nézett a srácra furcsán Zsu
- Hiszen megtaláltalak téged! - nézett a lány szemébe
- Szeretlek... - mondta ki halkan, Gusc.
- Én is! - mosolygott Zsu, majd egy könnyed mozdulattal megcsókolta a srácot, és tovább folytatták útjukat
*Elyéknél*
- Nem hittem volna hogy ez ennyire megnyugtató... - szólalt meg Tom, miközben Elyvel kézen fogva sétáltak
- Kellemes... Rám ragadnak Nita hülyeségei! - nevetett fel Ely
- Igen! - nevetett Tom is
- Haragszol még mindig? - kérdezte Tom olyan ártatlan, és szégyenlős pofival mint egy kisgyerek
- Hmm Talán... Egy kicsit! - kötözködött Ely
- Csak érjünk haza... - Tom, egy huncut mosoly kíséretében
- Mert? Mi lesz akkor? - Ely, mosolyogva
- Majd meglátod! - Tom
- És, ha nem akarom? - kötözködött Ely
- Olyan nincs... Nekem úgysem tudsz ellenállni! - Tom, majd magához húzta Elyt, és megcsókolta
- Olyan hülye vagy! - Ely, nevetve
- Tudom! És azt is, hogy te ilyennek szeretsz! - Tom, miközben Ely szemeit nézte
*nálam*
- Olyan hülye egy idő van! Mért nem süt a nap?! - durciztam xD
- Ne tőlem kérdezd! - Bill, nevetve
- Okkés! - válaszoltam, majd eggyet dörrent az ég, és elkezdett szemetelni az eső
- Nemáááár! - kezdtem el nyafogni, amin Bill csak nevetett egyet xD
- Ne nevess! - kezdtem el én is nevetni
- Te mondod?! - utalt a nevetésemre, miközben egyre jobban esett az eső
- Mi az? - Bill, mert látta, hogy jól elszórakozok rajta xD
- Úgy nézel ki, mint egy ázott kutya! - folytattam a nevetést
- Te se nézel ki különbül! - lökött meg egy picit, majd visszalöktem, és ezt egészen a hotelig folytattuk, ugyanis eldöntöttük azt, hogy ennyi ázás bőven elég volt xD
*hotelban*
- Olyan dilis vagy! - léptem be az ajtón, majd Bill, is befáradt
- Te is az vagy! - kapott el hátulról, majd megölelt. Szembe fordultam vele, mélyen a szemébe néztem, és egy mosoly kíséretében megcsókoltam
- És most! - csapta össze a tenyerét Bill, és a bőröndjéhez indult
- Mit tervezel? - néztem rá gyanusan, majd az ágyra ültem, és onnan figyeltem tovább a bőröndjébe bújt kedvesem, majd valamit kivett belőle
- Nos én mindenre felkészültem! - közeledett felém, miközben egy DVD-t tartott a kezében
- Mi az? - néztem a tokot, de nem volt ráírva semmi
- Elyt megkérdeztem, hogy melyik a kedvenc romantikus filmed... - gugolt le elém, és a lábamra helyezte a kezét
- Jézusom... Csak nem? - mosolyodtam el
- De de! A Titanic! - emelte fel nekem a DVD-t
- Olyan de olyan édes vagy! - adtam neki egy szájrapuszit, majd berakta a filmet a DVD lejátszóba, hozott be popcorn-t, és elkezdtük nézni a filmet
*Elyéknél*
- Lassan nem megyünk haza? - érdeklődött Tom
- Meeert? - nézett rá kacéran Ely
- Szeretnék mást is csinálni ma! - Tom, egy huncut mosoly kíséretében
- Hogy te milyen kis perverz vagy! - Ely, majd elindultak hazafelé
*Gustavéknál*
- Hát, most mennem kell... - Zsu, miközben Gustav kezét fogta, és a srác szemébe nézett
- Kár... Olyan jó volt veled. - mosolyodott el a dobos, majd Zsu is
- Esetleg van kedved bejönni? - nézett a ház felé, majd vissza a szőkeségre
- Hát... Ha szeretnéd... - mosolygott szégyenlősen a srác, amire Zsu válasza csak annyi volt, hogy a ház felé húzta Gusc.ot
*Georgnál*
- Tom! Ely! - ment végig a folyosón fater, miközben az említett személyeket kereste
- Hol az atya Úr Istenben vagytok?! - tette csípőre a kezét, majd gondolkozni próbált xD
- Szerintem jó volt! - lépett be nevetve Ely, az ajtón, utána pedig kedvese is
- Végülis nem is volt olyan rossz ez a séta! - ismerte el az idősebb Kaulitz
- Mondtam! - Ely, majd elindultak a szobályukba, amikor Georgba ütköztek
- Hát ti hol voltatok?? - vonta őket kérdőre
- Elmentünk sétálni! - Ely, miközben Tomra nézett, és fogta kedvese kezét
- Igen?? - nézett rájuk gyanusan Georg
- Komolyan! - Tom, miközben maga elé emelte a kezét
- Okés! - Georg, majd "megveregette" Tom vállát, és mosolyogva távozni akart
- És te hova indulsz ennyire kiöltözve? - Tom, miközben utána fordult
- Majd megtudod! - kacsintott Georg
- Csajozni mész mi? - szúrkálódott Tom
- Talált sűlyedt! - felelte Georg, mire Tom Elyre nézett
- Mivan? - Ely, miközben kedvesét nézte
- Új nevelőanya a láthatáron! - Tom, mosolyogva
- Nem izgat! - Ely, majd Tomot a kezénél fogva behúzta a szobába, és bezárták az ajtót
*Nálam*
Le sem tudtam venni a tekintetem a filmről, olyan jó volt, hogy most Billel nézhetem. Amint látszott ő is élvezte a dolgot.
- Olyan aranyosak! Igaz? - néztem rá
- Nálunk nem aranyosabbak... - egózott xD
- Hjajj Bill! - bújtam hozzá
- Dehát igazam van! - nevetett
- Istenem ez a rész olyan szomorú! Mingyárt örökre elveszítik egymást! - kaptam a fejem a TV felé
- Én beleőrültem volna a csaj helyében! - néztem Bill szemébe, mire ő komolyan rámnézett, és megcsókolt... Más volt, mint a többi csók. Hihetetlenül gyengéd volt, és teli volt érzelmekkel.
Az ajkaimról a nyakamra tért.
- Ahh... - engedtem el magam, miközben a kezem lassan végigcsúsztattam Bill hátán.
Még sosem volt ennyire érzéki, mint most. Lassan lehúztam róla a pólóját, majd ő is lesegítette az enyémet. Lassan végigcsókolta a testem, és élvezte, hogy kényesztethet. Vissza tért a számhoz, és újra megcsókolt. Fordítottam a helyzeten így én kerültem felülre. Elindultam lefelé, miközben végigcsókoltam a testét, majd kicsatoltam az övét, és lassan elkezdtem lehúzni róla a nacit. Ő sem sokat tétovázott, így az övemhez nyúlt, és kicsatolta. A nacimat is lesegítette rólam. Celine Dion zenéje ment a filmben, így az pont az alkalomhoz illet.                          

***

Folyt. köv.

Wow!

Elképesztő, hogy hányan jöttetek fel a blogomra a G.P.L. folytatására kattintva. Köszönöm! ♥ Nagyon hálás vagyok érte, még ha kommentek nem is érkeznek, de még így is boldoggá tettetek. Ha minden jól megy holnap hozom az újabb folytatást. :)

Szeretlek titeket!

Puszi: Ana

Ui.: Csajok ezektől csak nekem dobbant hatalmasat a szívem? :P

Van akiről sosem feledkezek meg! :)

Boldog születésnapot kívánok Cseh Annamáriának, aki a blog rendszeres olvasóinak kiemelt tagja! :)  

♥ 

Puszi: Ana

Betegség..

Nem tudom ti hogy álltok a betegségekkel, de én beleestem az influenzába. Mondjuk az egy percig sem biztos, hogy ettől eltekintve nem dolgozok egész héten, majd 12 óra körül eldől a dokinál. :/ 

De addig is vigasztalódok.... =P

Georg Papa Lányai 2. évad 6. rész =D

Nos amint ígérem, itt vagyok a folytatással. =D Előre leszögezem ISMÉT a "figyelmeztetést" ez egy NAGYON régi történet vagyis nem most írtam. Az írási technikán ez tökéletesen látszik (mielőtt erre kapnék újabb kritikát). Szóval jó olvasást srácok, véleményeket lehet hagyni. =) 

Pussz: Ana

*másnap délelőtt az utcán*
Gondoltam elmegyek egy kis friss levegőt szívni, mielőtt még Bill zongora órákat kezdene adni... Meg kell hagyni egész jól elvoltam... De az idilli pillanatot egy srác zavarta meg...
- Szija nagyon szépek vagyunk... - srác (ennek a szövegnek valós alapja van xD)
- Szia köszi... - próbáltam lekoptatni
- Járunk? - srác (nos igen... vannak felénk ilyen bunkók -.-")
- Nem... Van barátom... - jegyeztem meg
- Én? - mosolyogott
- Nem... Nem te... - én
- De most meg mi van? Én aranyos srác vagyok! - förmedt rám
- Igen, te egy rendes srác vagy, 3 apró hibával... - én
- Mégpedig? - nézett rám kérdőn
- 1. Nem úszkáltak cápák a magzatvizedben... 2. Nem aknamezőn tanítottak járni... 3. Nem a vonat tolta a babakocsid... - én, majd a lesett állú gyereket faképnél hagytam
*Elyéknél*
- Tom... *hatásszünet* Tom... - Ely, miközben az ágyon ült, és nézte a TV-t.. Pontosítok nézte volna, ha Tom nem állt volna előtte
- Ely... - Bill, miközben egy magazint olvasott
- Hmm? - Ely, miközben felé tekintett
- Add fel... Reménytelen... - Bill, de ki sem dugta az orrát a magazinból, majd ekkor belépett Georg, ugyanis Gusc. lelépett romantikázni Zsuhoz :D
- Mi a baj? - nézett Ely unott fejére fater
- Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit... xD - Ely, majd Tomot hátbadobta egy párnával
- ÉLETEM... Nem látok tőled semmit... - Ely, nevetve
- Igen? Igen? - kacérkodott a lánnyal
- Igen! Igen! xD - Ely, miközben bólogatott
- Halihó! - léptem be a bejárati ajtón, majd levettem a kabátom, a sálam, és felakasztottam a fogasra
- Fent vagyunk! - kiabált le Ely az emeletről
- Bill cicum is ott van? - ordítottam fel, mire az említett személy kidugta az orrát a magazinból, és elmosolyodott xD
- Igen, ő is itt dekkol fent velünk... xD - Ely
- Nagyszerű! - én, majd elindultam Ely szobálya felé
- Sziasztok! - léptem be az ajtón
- Szia! - köszöntek mind, kivéve Billt
- Szia édes! - emeltem fentebb az újságot, amit olvasott, majd gyors adtam neki egy csókot, és visszahúztam a szeme elé az ujságot xD
- Nemááár... - dobta el Bill az ujságot, és az ölébe húzott
- Éreztem, hogy nem hagyod ennyibe... - mosolyogtam rá, majd Bill megcsókolt
- Gyerekek kéééérlek! - Georg, és Tom
- P. Mobil (együttes)... - én
- Heh? - Tom, és Georg
- A pofádat befogod... Ez az egyik zenéjük címe... - mosolyogtam rájuk, majd felálltam Bill öléből, ő pedig utánozta a cselekedetem
- Kicsim gyere csak... - fogta meg a kezem, és elindultunk a szobánk felé
- Van egy kis meglepetésem... - ugrált a szekrényhez, miután engem leültetett az ágyra
- Tuti! - néztem kíváncsian
- Csukd be a szemed! - Bill, majd meg tettem amit kért
- Kinyithatod... - Bill, miközben mosolyogva elém tartott valamit
- Mi ez? - bontottam ki mosolyogva
- Úristen kicsim! Ez most komoly?? - néztem rá izgatottan, ugyanis 2 Párizsba szóló jegyet kaptam
- Igen! Csak te, és én... És egy romantikus hétvége... - mosolygott
- De édes vagy! - csókoltam meg
- Boldog vagy velem? - nézett a szemembe
- Nagyon boldog... - néztem a szép barna szempárba
- El kéne mennünk vásárolni... - hajtotta az ölembe a fejét
- Rendben. - símogattam a pofiját, majd adtam rá egy puszit
- Srááácok! - kiabált Bill a többieknek, miközben még mindig az ölembe hajtott fejjét, pontosítva a pofiját símogattam
- Mi?? - kiabálták a többiek egy emberként
- Nem mi, hanem tessék... - én, hogy csak Bill hallja, amin ő elmosolyodott
- Öltözzetek! Megyünk vásárolni! - Bill, majd ős is feltápázkodott, és öltözködni kezdett
*a bevásárló központ előtt* Időközben hazaért Gusc. is
- Héé Georg! Fogadjunk, hogy gyorsabb vagyok nálad? - kötöszködött Tom
- Álmaidban Kaulitz! - Georg, miközben nagysejetetőn Tomra nézett
- Aki előbb ér T-Mobilos üzlethez az győz! - Tom, majd ahogy ezt kimondta Georggal elkeztek szaladni
- Héé skacok! Ott van egy... - Bill, és Gusc., de Elyvel befogtuk a szájukat, majd Georg, és Tom nekiszaladtak az üvegajtónak, és dobtak egy hátast xD
- Tudtátok? - Bill, miközben levettem a szájáról a kezem, és Ely is a Gustiéról
- Persze... - mondtuk egyszerre Elyvel, majd mindannyiunkból kitört a nevetés
- Aucs... - értünk oda a földön szenvedő Tomhoz, ugyanis Georg már feltápászkodott
- Kicsim segíts fel! - Tom, miközben Elynek nyújtotta a kezét
- Hjajj te ész! - Bill, miközben csóválta a fejét
- Hjajj Bill... Az ész nem minden... Tom esetedben például semmi! - húzta fel a földről kedvesét Ely
- Biiiiill... - léptem oda hozzá
- Hmm? - karolt át mosolyogva
- Szeretlek, mert ilyen vagy, szeretlek mert enyém vagy, szeretlek, mert társam vagy, szeretlek, mert szeretlek!!! - csókoltam meg
- Ez édes volt! - Bill
- BILL! - ordított Georg Bill fülébe
- Georg! Normális vagy?! - Bill, miközben ilyedten apámra nézett
- Naná, hogy normális vagyok! A hangok is megmondták! - Georg, miközben ártatlanul Billre nézett
- Istenem! - sóhajtott fel Bill
- Szólítottál? - Gusc., miközben kihúzta magát
- Te.. Isten... Nevetnem kell! - Tom
- Tudom, hogy ÉN vagyok az Isten! Mert, ha hozzá imátkozok, mindig én hallom az imát! - Gusc., mosolyogva
Ely, és Tom elindultak megnézni a rapper sapikat, Gustav ajándékot keresgélt Zsunak, és Georg pedig minket fárasztott fél órán keresztül, majd nálam betelt a pohár...
- Georg! Ha megígérem, hogy hiányozni fogsz, elmész?? - néztem rá szépen
- A-A... rázta a fejét, mire csak annyi volt a válaszom, hogy forgattam a szemeim
- Milyen kis agresszív vagy! - Georg, miközben rámnézett
- Csak a hülyék agresszívek. Elhiszed, vagy kiverjem a fogadat? - én, majd elmosolyodtam, hogy lássa, hogy csak hülyülök
- Véleményem szerint... - kezdett bele Georg, valami agyzsibbasztó marhaságba, de közbevágtam
- Csak 2 vélemény létezik! Az enyém, és a helytelen! Nézd ott van Gusti! Szija apa... - húztam magammal Billt
Miután mindenki megvette azt amit akart, elindultunk haza... Mindenki felvonult a szobályába...
*2 órával később*
- Elyyy! - mentem végig a folyosón
- Nincs itthon... - Georg
- Hol van? - néztem rá
- Tommal ment valahova. - Georg
- A francba! - fordultam meg csalódottan
- Wááá! - ilyedtem meg, ugyanis Bill mögöttem állt
- Mit akartál Elytől? - Bill, mosolyogva
- Azt amit tőled nem... - mosolyogtam rá
- Héé! - Bill, nevetve, majd felvonta a szemöldökét, és kacéran rámnézett
- Na jóóó! Meg akartam kérni, hogy fesse be a hajam... - bújtam Bill karjaiba, majd a két szép szemébe néztem
- Befestem én! - Bill, majd a fürdőszobába húzott a karomnál fogva, kivette a szekrényből a hajfestéket, és nekilátott...
*fél órával később*
- Minek ennyi fólia? Ezzel még a HBO-t is fogom! - néztem a tükörben ahogy Bill szenved xD
- Ha ha ha... - Bill, miközben belepillantott a tükörbe, hogy megnézhesse az arckifejezésem
- Édesem... Hajam azért marad? - néztem őt még mindig a tükörben
- Jobbik esetben... - mosolygott
- Ez bíztató! - én, miközben ilyedten néztem tovább
- Nita, mit is akartál...? - Ely, de félbehagyta, amit kérdezni akart, mert meglátott minket Billel
- Szerezzek egy parókát? - Ely, miközben rámnézett
- Igen köszi... xD - én, nevetve
- Jajj de gonoszok vagytok! Azért annyira béna nem vagyok! Nyugi szivem marad hajad... - Bill
- 2 szál... - kezdett el nevetni Ely
- Kössz a bíztatást! - néztem ikremre, majd elnevettem magam
*20 perccel később*
Ely addig Gustival beszélgetett, Georg, pedig Tommal bájcsevegett a konyhában... A két okos... Nos én pedig Billel ültem a fürdőszobában, és beszélgettük a holnapi utazást.
*10 perccel később*
Ely visszapártolt hozzánk, mert kíváncsi volt a "remekműre" (hajamra) xD
Bill lassan elkezdte leszedni a fóliát, és Ely nagyon érdekes fejeket vágott hozzá...
- ÚRISTEN! - Ely, miközben ilyeten nézett a hajamra
- Miaz?? - néztem rá ilyedten, mert el voltam fordulva a tükörtöl
- Kopasz vagy! - Ely
- MI????? - én, miközben ilyedten fordultam a tükörhoz, majd láttam, hogy Ely, és Bill szakad a nevetéstől, ugyanis jól sikerült a hajfestés...
- Kapjátok be! - én, majd nevetésben törtem ki
- Olyan köcsögök vagytok! - löktem meg először Elyt, majd Billt, de Ely nem hagyta annyiban ő is visszalökött
- Mit pattogsz? Elfújlak, mint Malackát a szembeszél! xD - én, majd Elyvel hülyülés ként verekedni kezdtünk
- Szétkaplak, mint Scotty a lábtörlőt! - Ely
- Úristen! - Bill, majd nevetve távozott xD
5 perc múlva mi is lementünk a srácokhoz, akik jól elbeszélgettek... Majd amikor Bill meglátott minket nem bírta ki, hogy ne szóljon be nekünk...
- Nos a két elmeháborodott lenyugodott... - jelentette ki Bill
- Ne szólj be mert pofán ruglak ököllel! - Ely
- Úristen! - kezdtem el nevetni
- Gyogyósok! - Tom, nevetve
- Ne szólj be nekem, mert megcsaplak, mint Billt a 220W! - ütöttem le a fejéről a sapiját
*másnap reggel*
Billel összecsomagoltunk, és taxit hívtunk. A sofőr elkezdte bepakolni a cuccainkat, addig mi faterral, és Gustival beszélgettünk.
- Mindent odatettetek? - érdeklődött, mi pedig bólogattunk
- Repülőjegy, vastag ruhák... - kezdte el a felsorolást Georg, de az éppen akkor érkező Ely közbeszólt
- Bilincs, korbács, láncok? - Ely, mosolyogva, majd Gustival elkezdtek nevetni, amihez mi is csatlakoztunk xD
- Ja ja... Csakis... - Georg
- Óvszer? - ért oda Tom is
- Istenem ennyi perverz embert egy rakáson! - Georg, miközben Elyre, és Tomra nézett
- Te beszélsz?! - lökte meg Tom Georgot, aki elmosolyodott
- Na jó! Jók legyetek! - öleltem meg őket sorba
- Ti is! - Georg
- Inkább ne... - Tom
- Ahhj... - fárad Georg xD
- Gustav! - húztam félre
- Hmm? - nézett rám
- Mikor visszaérünk Billel szeretném megismerni Zsut! - kacsintottam rá
- Vagyis?? - Gusc., mosolyogva
- Húzz bele! - öleltem meg, majd Bill mellé mentem, még egy utolsó pillantást vetettem a "családra", és elindultunk...
*taxiban*
- Mit beszéltél Gustival? - kíváncsiskodott
- Bill... Aki kíváncsi hamar megöregszik! Ugye nem akarsz ráncos lenni? - éztem rá
- Nemááár! Tudod, hogy milyen vagyok! Hisz ismersz! - Bill, mosolyogva
- Tudod mit szivem? Majd, ha megérkeztünk Párizsba akkor elmondom... Ígérem! - néztem rá nagyon szépen
- Esküszöl? - nézett a szemembe
- Igen esküszöm! - adtam neki egy szájrapuszit
- Hjajj! Mi lenne velem nélküled? - Bill egy sóhajtás kíséretében, majd magához húzott
Nemsokára kiértünk a repülőtérre, ott pedig még várnunk kellett egy kicsit. Hamarosan megkezdték a beszállást a gépbe, így mi is elindultunk. Az út viszont nagyon hosszú volt. Beszélgettünk, és egymás vállán aludtunk. Viszont vicces is volt! Bill elaludt a vállamon, és olyan cuki volt, hogy készítettem róla egy képet, majd mikor felébredt, és megmutattam neki írdatlan nagy nevetésben tört ki.
Végre megérkeztünk Párizsba! Olyan gyönyörű! Mindig elbűvöl! Merengésemből Bill zökkentett ki.
- Látom szeretsz itt lenni. - Bill, miközben mosolyogva hátulról megölelt
- Veled bárhol szeretek lenni! - mosolyogtam rá, miközben hátrafordítottam a fejem, és kaptam egy szájrapuszit
- Mit szólnál hozzá, haaa elmennénk a hotelba, lepakolnánk, éééés elmennénk sétálni...? - Bill, miközben adott egy puszit a nyakamra
- Hmmm jó kis terv! Benne vagyok! - fordultam meg, majd megcsókoltam
- Ha azt kérdezné tőled valaki, hogy mit jelentek neked... - kezdett bele Bill egy kérdésbe, de én közbevágtam
- Akkor én csak azt felelném neki, hogy "semmit... csupán az életemet" - néztem a két szép ragyogó szempárba
Elmentünk a hotelba, lepakoltunk, elrendeztünk még pár dolgot, és elmentünk sétálni.
Ahogy épp egy park előtt mentünk el egy srác nekemjött, és kishíján kibuktatott... És mivel nekem néha... Na jó gyakran nagy a szám, így nem bírtam ki, hogy ne szóljak be neki.
- Hé haver eszednél vagy?! Úgy felruglak, hogy leolvasod a Göncölszekér alvázszámát! - én, egy kicsit dühösen
- Bocs! Most már jó?! - szólt vissza a srác flegmán
- Nem tanítottak meg normálisan beszélni?! Kiütöm a fejed a füleid közül! - Bill
- Na jó szerintem haggyuk kicsim... - fogtam meg újra a kezét, ugyanis eddig kézen fogva sétáltunk, amég a srác nem lépett közbe
- Jut eszembe! És mit is beszéltél Gustival? - Bill
- Hogy lehetsz ennyire kíváncsi?! - mosolyogtam rá
- Naaa? Megígérted! - nézett rám mosolyogva
- Na jó! Gusti megismerkedett egy lánnyal! - árultam el neki
- És ez mért akkora nagy titok? - Bill, miközben kérdőn nézett rám
- Nem tudom, de ne faggass! - néztem rá könyörgőn
- És mi a neve? - nézett rám kölyök kutya szemekkel
- Hjajj... *fáradok* - én
- Légysziii kicsiiim... - folytatta
- Zsu... Mostmár elég ennyi infó? Többet én sem tudok! - néztem rá
- Igen! - válaszolt egy 200 wattos mosoly kíséretében
- Jut eszembe! - szólalt fel Bill
- Hmm? - néztem rá
- Mutatni szeretnék neked valamit! - csillant fel a szeme, majd elindultunk egy épület felé
- Valyon faterékkel mi van? - néztem rá kérdőn
*Elyéknél*
- Geooooooorg! - üldözte Ely Georgot
- Tooooooooom! - menekült Georg Ely elől
- Gustááááááv! - szaladt Tom Gusti szobája felé
- Mi a fene folyik itt?? - lépett ki Gusti a szobája ajtaján, de szegény nem sokáig maradt talpon, ugyanis Tom nekiszaladt, rájuk megérkezett Georg, majd a poén kedvéért Ely ráugrott a kupac tetejére
- Ahhh... - szenved Tom
- Ezt meg mért csináltad? - nyöszörgött Georg
- Mert megérdemelted! - Ely, mosolyogva
- Fogadjunk, hogy élvezted! - Georg
- Erre egyedül sikerült rájönnöd?? - Ely, nevetve
- Bocsika, csak úgy érdeklődnék, hogy mikor óhajtotok leszállni rólam? - Gusc., aki a padlón könyökölt, de Tom, fater, és Ely nem mozdult
- Hát jó... - Gusc., majd lassan elkezdett kicsúszni a kupac alól, mint valami giliszta... (ez egy kicsit durva hasonlat xD)
*nálunk*
- Hol vagyunk? - kérdeztem, ugyanis Bill megkért, hogy csukjam be a szemem, és felvezetett valahova egy lépcsőn, én pedig amilyen béna vagyok jópárszor majdnem elestem... De csak majdnem... xD
- Mingyárt meglátod! - mondta gyengéden, de hallatszott a hangján, hogy valminek nagyon örül, és hogy mosolyog
- Kinyithatod! - ölelt meg hátulról, majd elém tárult a gyönyörű Párizsi éjszaka, és a város fantasztikusan szép fényei.
- Istenem Bill! Ez gyönyörű! - léptem közelebb a korláthoz, miközben ő gyengéden végigsímította a csípőm, majd elengedett, és mellém állt.
- És ez még nem minden... - nézett rám, majd lassan a hátam mögé lépett, előre helyezte a hajam, és egy nyakláncot tett a nyakamra, bekapcsolta, megigazította, és egy puszit is adott.
A kezembe vettem, és megnéztem. Egy szív alakú arany medállal díszített lánc volt, amit ki lehetett nyitni. Kinyitottam, és két kép volt benne. Az egyiken Bill, és én voltunk rajta együtt, a másik képen pedig a "család" volt.
- Oh Bill! - borultam a nyakába, mire ő csak elmosolyodott, és szorosan magához ölelt
- Ez annyira gyönyörű! Olyan édes vagy! Szeretlek! - csókoltam meg
*Elyéknél*
- Na jó skacok, én felvonultam a szobámba! - Gustav, majd el is indult az említett helyre
- Miért? - Ely
- Hogy legyen mit kérdezned! - Gusc., mosolyogva
- Miért? - folytatta Tom
- Telefonálni. - Gusc.
- Miért? - szállt be Georg is
- A jó édes anyukámért! - Gusc., majd mosolyogva elvonult
- Szerintem én is megyek... - Georg
- Miért? - Ely, és Tom, egy 200 wattos mosoly kíséretében
- Értetek! xD - Georg
- Okés! - Ely, és Tom
*nálunk*
- Kezd hűvös lenni... Menjünk. - fogta meg a kezem Bill
- Okés, menjünk. - indultunk el a hotelba
*a hotelban*
- Gyönyörű nap volt! - mondtam, miközben levettem a kabátom, és egy fotelba dobtam
- Az! Olyan jó végre együtt lenni! - közeledett hozzám, majd lassan a hátam mögé lépett, és adott egy puszit a nyakamra
- Te nem vagy fáradt? - fordultam meg, hogy szembe legyek vele
- Egy kicsit. - mosolygott
- Van ez ellen egy jó ötletem! - néztem rá mosolyogva
- Igen? Mégpedig? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva
- Zuhanyozás, és alvás! - nevettem el a végét
- Micsoda jó ötlet! - kacsintott, majd előkészítettük a ruhánkat, lezuhanyoztunk, és lefeküdtünk az ágyba
- Szeretlek! - néztem a két szép barna szemébe
- Én is téged! - mondta, majd lágyan megcsókolt
- Jóéjt! - adtam neki egy ráadás szájrapuszit
- Jóéjt! - mosolyodott el, majd álomra hajtottuk a fejünket
*másnap reggel*
- Hmm... - ébredeztem, majd amikor kinyitottam a szemem Bill engem nézett
- Jó reggelt hercegnőm! - mosolygott
- Neked is királyfi! - adtam neki egy kisebb csókot
- Ezt neked hoztam! - vett elő egy szál vörösrózsát
- Jujj! Köszönöm! - vettem a kezembe
*csörög Bill telefonja*
- Ki lehet az ilyenkor? - tápázkodott fel
- Háló? - szólt bele
- Szija öcsikém! - szólt bele Tom
- Na szija! - Bill, mosolyogva, majd kihangosította a telót
- Képzeld el! Múlt éjszaka azt álmodtam, hogy megettem öt kiló vattacukrot, és amikor felébredtem, nem volt meg a párnám. Aztán kiderült, hogy álmomban beszéltem, és Ely szétszedte, hogy azt higgyem, hogy megettem! -.-" - Tom
- *elfolytajanevetést* - én, miközben az ágyon feküdve néztem őt
- Azigen! Ott aztán pörög az élet! - Bill, nevetve
- Itt igen. És ott? - Tom
- Itt is ne aggódj! - Bill, miközben rámmosolygott
- Az biztos! - mondtam
- Nita is ott van? - Tom
- Igen. Szija! - mondtam még mindig az ágyból
- Hali! - Tom
- Hallottad, hogy mit tett velem a tesód? - Tom, nevetve
- Igen, és üzenem neki, hogy csak így tovább! - nevettem el a végét
- Meglesz! - hallatszott a háttérben Ely hangja xD
- Na kössz! - Tom, nevetve
- Tudod mit Ely? Játszunk valamit! - Tom, kajánul
- Okéééés! Játsszunk ökrös szekeret! Én leszek a szekér, te pedig önmagad! - mondta Ely, aki a kedvesség netovábbja xD
- Na jó most leteszem, és Elyt halálra csiklandozom! - Tom, nevetve
- Álmodban Kaulitz! - Ely, nevetve
- Hát... - Bill, majd rámnézett
- Jó szórakozást! - mondtuk egyszerre Billel
- Meglesz! - Tom, majd lerakta
- Ezek őrültek! - Bill, nevetve
- Csak szerelmesek! - mondtam, mosolyogva
- A-A! Akkor is őrültek! - Bill, majd odajött hozzám, leült az ágyra, én pedig az ölébe feküdtem
- Istenem! Olyan jó most! - én, miközben behunytam a szemem, majd Bill elnevette magát
- Mi az? - néztem rá
- Csak eszembe jutott, hogy Ely mit mondana most. - nézett rám egy 200 wattos mosoly kíséretében
- Igen? Mit? - viszonoztam a mosolyát
- Csak azt, hogy "Nyálas vagy, mint cukrosbácsi az első randin". - Bill, majd mindkettőnkből kitört a nevetés
- Igen... Ez Ely! - mondtam még mindig nevetve
*Elyéknél*
- Toooohooom! Szálj le rólam! - próbálta Ely leszedni magáról kedvesét
- Nehem! Megérdemled! - folytatta a csikizés Tom
- Sikítok! - figyelmeztette
- Csak rajta! - válaszolt Tom, nyugisan
- Okés! - Ely, majd egy hatalmasat sikított
- Tom! Könyörgök hagyd már szegény szirént! - ment el Georg az ajtó előtt
- Tudod ki a szirén te kotnyeles Yeti!! - mondta Ely nevetve
- Héé! Én nem vagyok kotnyeles Yeti! Csak egy fáradt Yeti apa! - szólt vissza Georg nevetve, majd tovább folytatta az útját
- Ahj Istenem! - fárad Ely xD
*nálunk*
- Rendeltem reggelit. - tűrte egyik hajfürtömet a fülem mögé
- Hmmm tutiiii! - mondtam, majd lassan felültem, hogy szemben lehessek vele
- Szeretlek! - adott egy szájrapuszit, amiből én egy csókot formáltam
- Én is! - válaszoltam, mikor befejeztük, majd lassan magamhoz öleltem
- Mi a baj? - kérdeztem hosszú hallgatás után, mert Bill egy szót sem szólt, csak bámult ki a fajéből
- Semmi... Csak gondolkozok... - mondta, miközben lassan a szemembe nézett
- Gondolkozol? Min? Azt ne csináld, mert az egy nagyon fárasztó dolog! - mosolyogtam rá
- Azon amit a múltkor mondtál... - válaszolta
- Igen? Éééés mit is mondtam? - néztem rá értetlenül
- Hát hogy vissza mész a suliba... - mondta egy kicsit szomorúan, majd lesütötte a fejét
- És ebben mi a rossz? - néztem rá még mindig értetlenül, mert nem tudtam, hogy mit is akar ezzel
- Mi pedig koncertezünk... - folytatta
- ??? - én xD
- Hjajj! Nem lesz időnk a kapcsolatunkra... - nézett fel rám
- Kicsim... Most komolyan ezzel fárasztod az agyad, ahelyett, hogy pihennél, és élveznéd, hogy együtt vagyunk? - vontam kérdőre
- Igazad van... Bocsííííí... - nézett rám kölyökkutya szemekkel
- Hmmm nem is tudom, hogy meg-e bocsájtsak... - forgattam a szemem, majd elmosolyodtam, amire Bill válasza csak annyi volt hogy hátradöntött az ágyon, és megcsókolt.
- Olyan dinka vagy! - mondtam, miközben az ajkait néztem, majd a tekintetem a szemeire esett, amik fürkészve nézték az enyémet.
- Tudom! - mondta, majd ismét megcsókolt, és akkor csöngettek
- Megjött a kaja! - tápázkotott fel, majd engem is felhúzott az ágyból, és az ajtóhoz ugrált, kinyitotta, átvette a kaját, amit átadott nekem, és fizetett.
- Neked rántottát rendeltem, mert tudom, hogy szereted... - nézett rám egy elégedett mosollyal
- Imádom, hogy így ismersz! - néztem rá
- Én pedig... - kezdett volna bele Bill, hogy mit rendelt magának, mikor közbeszóltam
- Kukorica pelyhet... - mondtam, miközben öntöttem magamnak narancslevet
- Hmm... Igen... - mosolygott ő is elégedetten
- Tomék vajon lenyugodtak? - kérdezte mikor belekezdett a reggelijébe
*Elyéknél*
- TOM AZ ISTEN ÁLDJON MEG KUSS!!! - üvöltözött Georg, Tom ajtaja előtt, ugyanis az említett személy nagyon hangosan hallgatta a zenét, és énekelte is azt...
- Wááá! GUSTAV! - üvöltve fordult meg nem számítva arra, hogy zenésztársa közvetlen mellette áll
- Georg! Normális vagy??? - fogta be a fülét, amelyikbe drága apám beleüvöltött, majd Ely "ugrált" fel a lépcsőn
- Ely szólj rá Tomra! - Georg, miközben Elyhez fordult, de a csaj észre sem vette
- Elizabeth! - üvöltött ismét Georg, mire Ely felfigyelt, és kivette a füléből a fuldugót xD
- Istenem te csaj! Szólj rá a kedvesedre! - Georg
- Tom rád van szólva... Hmm nem hallotta - vont vállat Ely, majd visszehelyezte a füldugót, és a füdőszoba felé vette az irányt, hogy megigazítsa a sminkjét.

Folyt. köv.