Ne légy barom! folytatás (9.rész) =D

Nooooooos hello! =D Meghoztam a Ne légy barom! folytatását. Ügyes vagyok, vagy ügyes vagyok? Azt viszont nem garantálom, hogy a Bring Me To Life-ból most lesz rész. A tanáraim betáblázták a maradék három napot dogákkal. :( De nézzük mindennek a pozitív oldalát elvégre a Zwack József elnevezésű suliba jártam, alias Unicum. Csak pozitívan! Nem sokára tavaszi szünet! :D És akkor ELMÉLETILEG lesz időm. ;) Na de nem húzom tovább a ti időtöket! Jó olvasást!


- Papííííííííírt!
Ez volt az a pillanat, amikor mindenki feladta a harcot, hogy visszatartsa a nevetést. Körülbelül 20 perc után Tom már nagyon sajnálta az öccsét, így szerzett neki WC papírt. Mi Elyvel a lépcsőn ültünk, és vártuk a fejleményeket. Nem féltem, hogy Bill elkap, szerintem örül annak, ha 2 percig tud állni. Pár perc elteltével Ely nem írta ki, hogy be ne szóljon.
- Mi van Billy lehúztad magad? – állt fel ikrem, és közelebb lépett Tomhoz, aki csak mosolygott. A többiek inkább elmenekültek. Valahogy megértem őket.
De ekkor jött el az a pillanat, amikor Bill kirobbant a wc-ből, és a pillanat tört része alatt ért el minket az ájulás, attól a szagtól. Elynek nagyobb szerencséje volt, mert ő Tom karjaiba ájult, én viszont a lépcsőn terültem el.
- Ahh itt meg mi halt meg? – lépett be a házba Georg fintorogva, miközben befogta az orrát.
- Bill méltósága. – grimaszolt Tom is, mire testvére viszonozva a gesztus beintett neki, majd tekintete tesómra tévedt, és sokat sejtetően elvigyorodott.
Tom a tesójáról Elyre, majd újra Billre nézett.
- Nem! – jelentette ki.
- De Tom, ő kezdte! – kezdett hisztizni a madárijesztő.
- Bill… - kezdett bele teljesen nyugodt hangon. – Nem érdekel. Buzeráld Nitát. – vette fel a lányt a karjaiba, majd kikerülve engem elindult vele az emeletre.
Bill tekintete rám szegeződött, majd Georgra pillantott.
- Engem hagyj ki belőle! – emelte maga elé a kezeit, majd kiment Gustavhoz az udvarra.
- Hát cicus… Ketten maradtunk…
1 óra múlva Ely arra ébredt, hogy valaki simogatja az oldalát. Lassan kinyitotta a szemét, majd észrevette, hogy Tom mellette fekszik az ágyban.
- Tom? – tágultak ki a szemei. – Te meg mit csinálsz? – ült fel hirtelen.
- Megmentettelek Billtől. – feküdt a hátára, miközben egy percre sem vette le a szemét a lányról.
- Billtől? Engem? Egyáltalán hogy kerültem ide? – gondolkozott hangosan.
- Bosszút akart állni, de téged elraboltalak. Elájultál a… öhm… szagtól… - gondolkozott Tom, hogy hogy tudná publikusan elmondani a történteket.
- Ahha… - értelmezte a hallottakat, majd ijedten Tomra pillantott. - És Nita hol van?
- Billel. – nyújtózkodott békésen.
- Billel? És ezt te ilyen nyugodtan mondod? – pattant ki az ágyból.
- Hey! – kapott a lány keze után, és egy könnyed mozdulattal visszarántotta az ágyba. – Hagyd őket… Nita tud vigyázni magára.
- Ahj… - forgatta a szemeit a lány, majd visszafeküdt Tom mellé, és annyiban hagyta az előbbi gondolatait.

Mikor felébredtem sötét volt. Azt sem tudtam hol vagyok, de éreztem, hogy egy ágyban. A karjaim hátra voltak húzva, de akkor kaptam igazán sokkot, mikor meg akartam őket mozdítani, de nem ment. Ki voltam kötözve.
- Mi a…? – rángatózva próbáltam szabadulni, majd az ágy elől felszólalt valaki.
- Felesleges… - mondta komolyan, majd felkapcsolt egy kislámpát, ami mellett volt egy nagy fotel és az illető abban foglalt helyet egy hosszú fekete kabátban, és egy kalapban.
Értetlenül bámultam rá, mire felemelte a fejét, és rájöttem, hogy ki ül velem szemben.
- Mi van Sherlock? – röhögtem el magam.
- Az ön helyében nem nevetnék Miss Müller! – mondta komolyan.
- Szerintem viszont igen. – bólogattam vigyorogva. – A tükör nem tört össze, mikor ezt az „izét” magadra vetted? – böktem a fejemmel az öltözéke felé.
- Ha ha ha… - grimaszolt, majd egyik lábát a másikra helyezte.
- A helyedben nem mennék bányák közelébe, mert még a végén a rém feljön, hogy műszakváltás van. – próbáltam magam kényelembe helyezni, már amennyire tudtam, közben pedig szüntelenül vigyorogtam.
- Nem félsz, hogy bajod esik? – vonta fel a szemöldökét.
- Hmm… Kéne? – kérdőn vontam fel a szemöldököm.
- Nos. Ki vagy kötözve. Egyedül vagy velem, egy szobában. Szerinted? – fordította hirtelen felém a lámpát.
- Baszd meg Bill, megvakulok attól a szartól! – fordítottam el a fejem.
- Na ne csi! Szerinted miért találták ezt ki? – tágultak ki a szemei, és szokásához híven tette, hogy Ő az okos.
- Hogy legyen indokom szétrúgni a hátsód…? – vontam fel a szemöldököm, mikor végre elfordította a lámpát felőlem.
- Nita. Nta. Nita. – állt fel, majd lassan egyre közelebb jött hozzám.
- Bill. – ijedten néztem rá. – Mire készülsz?
- Hmm… Majd meglátod. – gonosz mosoly terült el az arcán.

- Unatkozok. – szólalt meg Ely, majd Tomra nézett.
Tom egyből tesómra pillantott egy 200 wattos mosoly kíséretében.
- Mi van? – vonta fel a szemöldökét.
- Volna egy ötletem, hogy mit csináljunk… - simított végig a lány combján.
- Ami azt illeti nekem is van egy ötletem… - mosolyodott el.
- Szuper. – húzódott közelebb az idősebb Kaulitz.
- Keressük meg Nitát! – pattant ki az ágyból, ennek következtében Tom a hasára fordult, és belefejelt a párnába.
- Nem egyre gondoltunk. – tápászkodott fel.
- Hát nem. – vigyorgott tesóm, majd Tomot kézen fogva a kutatásomra indultak.
Épp hogy kiértek hatalmas morgást halottak a közös fürdőből. Épp igyekeztek megközelíteni a helyiséget, mikor az olvasószobából, ami a fürdővel szemben van, hatalmas röhögés hallatszott. Mikor benéztek meglátták Billt, amint a padlón fetreng, és már sír a röhögéstől.
- Ez nem túl bíztató. – kerekedtek el tesóm szemei.
- Bill Kaulitz Trümper! – kiáltottam el magam Tomék mögött, mire mind a ketten ijedten pillantottak rám, majd hatalmas nevetésben törtek ki.
A hajam úgy nézett ki, mint aki konnektorba nyúlt, az arcom pedig egy igazi műalkotás lett. Volt egy jó nagy rajzolt bajuszom, szintén rajzolt szemüvegem, és a többi felületet, amit ez nem takart, azt Bill neve díszítette. Oh! És majdnem kihagytam a legszebbet a homlokom. Nagy nyomtatott betűkkel volt ráírva, hogy: BILL KAULITZ TULAJDONA! Különösebb gond nem is lett volna ezzel, ha nem alkoholos filccel készíti ezeket el.
Fél perc nem kellett áttörtem magam Elyn, és Tomon, majd rávetettem magam Billre, és ütni kezdtem.
- Ááááh ezért meglakolsz! – kiáltottam, de Bill még mindig csak nevetett.
Tom azonnal felkapott, még mielőtt komolyabb bajt tettem volna Billben.
- Eressz el! Tegyél le! – rugdalóztam idegesen. – Megölöm!