News =)

Only for Hungarians. 

Csak a Magyaroknak.

Nur für die Ungarn.

Halihó drágáim! :)

Jó hírekkel jöttem hozzátok! Ikrem, Jessie elküldte a Vágyak című történetének első részét! Kb fél óráig nem hagytam békén (és ehhez a tegnapi napot nem is számolom bele), mire VÉGRE elküldte. /Ezért még tuti fogok kapni! ;) / És ami még fontos, hogy írt nektek pár sort, amint lentebb olvashattok is. =)

Éééés még egy fontos hír. A szavazás lezárult méghozzá így:

- Whisper into the night: 9 szavazat

- Georg Papa Lányai 9 szavazat

- 2. új történet, melynek a címe nem más lesz, mint Super Psycho Love: 8 szavazat

Mondtam én, hogy megy ez nektek jobban is! ;) Nagyon de nagyon büszke vagyok rátok és még annál is jobban szeretlek titeket! ♥

A szavazást elnézve úgy döntöttem, hogy mind a 3 történetet elkezdem írni/újraírni, és már a Super Psycho Love 1. fejezete kész is van, de még át kell néznem, szóval hamarosan én is jelentkezek, de addig is itt van nektek Jessie!!! =D

Puszi! ♥

Kedves Olvasó(k)!

Ezt a történetemet 2009 júliusában kezdtem el írni, és nem rég fejeztem be. Meg kell hagynom, az első részek nem éppen a legjobbak, főleg nem helyesírásilag, és 'tájleírásban' sem gazdagok. Úgy érzem ezt muszáj leírnom, mert már nem egy olyan versenyt szerveztem, amelyekben kritikát írtam. Így bevallom, én sem vagyok tökéletes, de nem akarok változtatni rajta, mert ezzel legalább meg tudom nézni, hogy miket követtem el, és ezzel az alkotásommal követni tudtam azt, hogy hol fejlődtem, és hogyan. Remélem Ti is fogjátok ezt látni a történet folytatásaiban, már ha lesz egyáltalán bárki is akit ez érdekel. És utolsó gondolatként még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy rengeteget jelentene nekem, ha kapnék egy-egy visszajelzést a történetről. Hisz, ha Ti is írtok, akkor tudhatjátok mennyit jelent egy embernek akár egy pozitív, akár egy negatív megjegyzés.

Köszönöm, Jessie. :)

Vágyak 1. fejezet

"Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, és ha ez az álom aztán véget ér, akkor már nincs mit megbánnod!"

Georgina üzenete: annyira várom már Lovely Dark Angel üzenete : Ne is mondd, sosem gondoltam volna, hogy eljutunk valaha idáig! Jó ötlet volt! Georgina : nekem már csak jó ötletem lehet! Lovely Dark Angel : Jahj Miss Egó! Georgina : Ezt bóknak veszem! *kacsint* Lovely Dark Angel : -.-" Menjünk aludni, holnap nagy nap lesz. Georgina : Ok. Jóéjt! Lovely Dark Angel : Neked is. Pásch Georgina : Pásch

Nos minden itt kezdődött.

- Haladj már! - szóltam hátra. - Nyugszik az idegbeteg, Ely! - mondta tesóm. Valójában nem voltunk testvérek, csak nagyon jóba voltunk és úgy tekintettünk egymásra, mintha azok lennénk. - Nagyon vicces! - fintorgott. - Esküszöm , soha többet nem hallgatok rád! - dünnyögött az orra alatt. - De akkor nem találkozhatnánk velük! - hoztam fel a mentségemet. - Az őrületbe kergetsz. - forgatta meg a szemeit. - Ezt bóknak veszem! - mondtam.

- A berlini járatra meg lehet kezdeni a felszállást! - vágott közbe a hangosbemondó.

És itt még visszafordulhattunk volna!

- Nos akkor nincs más hátra, mint előre. - jelentettem ki és elindultam.

* Immáron Berlinben* - Sziasztok! - köszöntünk rá a fiúkra. - Jézusom! - ugrottak meg. - Gondolom, ti vagytok Nita és Ely - mondta Bill. - Fordítva és igen! - mondtam. - Rendben. Gondolom nekünk nem kell bemutatkoznunk. - Csak gondolod! - mondtam vigyorogva. - Nagyon vicces! - felelte Georg egy nagy adag gúnnyal. - Mehetnénk? - kérdezte Tom. - Türelmetlen! - jegyeztem meg magamnak. - Ne kötekedj velem! - nézett rám szúrósan. - Miért is? - szemtelenkedtem. - Mert azt mondtam! - felelte nemes egyszerűséggel. - Blee - nyújtottam rá a nyelvem. - Meg kellet volna ijednem? - Majd meglátjuk! - Tom. - Teljes mértékben egyet értek! - néztem a szemébe. - Nem gondolod, hogy túl lősz a célon? - kérdezte. - Nem gondolom - mondtam. - Ely, nézd! - mutatott egy irányba Nita, és ezzel el is kezdődött a játék. - Óh, bazz. - reagáltam le gyorsan. - Mi az? - néztek oda a fiúk. - Ne ilyen feltünően! - szóltam rájuk. - Kit kell nézni? - Georg. - Senkit! - válaszoltam. - Na, de ... - Gustav. - Ssssh. - hallgatattam el őket, majd nehézkesen rávettem magam, hogy elinduljak. - Ki az? - kérdezték a fiúk Nitát. - Egy ismerős - válaszolta. - Egy ismerős, akinek nem kéne itt lennie. - Ezt nem értem - mondta Bill. - Senki sem érti. Szerintem ma nem fog végezni. - Nita. - Ezt, hogy érted? - kérdezték a srácok, akik mostanra már teljesen össze voltak zavarodva. - Nem fog egyhamar szabadulni - Nita. - Menjünk. - Ohm. Rendben. - Georg. A fiúk csak annyit láttak, hogy veszekszek egy idegen férfivel. Majd ez a bizonyos férfi a kezembe nyom egy gördeszkát, és én nagyon gyorsan elmegyek onnan. - Hova megy? - kérdezte Gusc. - Ez egy nagyon jó kérdés. - válaszolt Nita, aki valójában nagyon jól tudta. - Kövessük. - vetette fel az ötletet Georg. - Szerintem nem kéne. - mondta Nita. - Miért? - Tom. - Már az ismerős követi - Nita. - Szerintem nyomkövető van rajta. - Legyek kopasz ha én ezt értem - mondta Bill. - Lehet, hogy akkor rövid időn belül köszönhetsz el a hajadtól - mondta Nita. Eközben én levettem a pulcsim és odaadtam egy kéregetőnek, mivel be volt nyomkövetőzve. Majd elkezdtem össze vissza deszkázni a városban, és a fiúk, mint a hű kiskutya úgy követtek. Miután már vagy egy óráig csináltunk ezt, meguntam. Felhívtam Nitát és ennyit mondtam neki: - Állj! Ő ezt tovább adta a sofőrnek, ő meg beletaposott a fékbe. - A nyomkövetőt a kocsira motorháztetőjére tettem, vidd el erre a címre: Apfel Strasse, és tedd fel az ezüst audi a5-re - mondtam és lettettem. Nita elmondta hova kell mennie a sofőrnek, én adig tovább deszkáztam. Majd, amikor letelt negyed óra, úgy gondoltam már ott vannak és elmondhatjuk a srácoknak. - Ott vagytok? - kérdeztem. - Igen, már megcsináltam - mondta Nita. - Akkor hangosíts ki! - mondtam és ő így is tett. - Srácok, el kell mondanom valamit... ez az egész csak szivatás volt. - mosolyogtam a vonal túlsó végén. - Ó, hogy az a... - srácok. - Remélem tisztában vagy vele, hogy nagyon meg fogod bánni - Tom. - Nem félek, és eljönnétek értem? - kérdeztem. - Hol vagy? - Gustav. - Hunde Strasse - mondtam. - Rendben. Nem sokára ott leszünk - mondta Gusc. - Köszi - és letettem.

* 10 perc múlva * - Most ennyire haragszotok? - kérdeztem újból, mivel az előzőre se jött válasz. - Úgy se fognak válaszolni - mondta Nita. - Biztos ti is csináltatok ilyet! Régen - próbáltam a szívükre beszélni. - Nita! - kiáltottam fel, mert eszembe jutott valami. - Jézusom, ne ijesztgess! - mondta. - Gondoltam valamire... - kezdtem magyarul.