Vágyak 4. rész =)

Vágyak 4. rész

- Vizipisztoly? - értetlenkedett.

- Igen, ők alszanak mi meg lecsapunk rájuk és fél-fél tárat beléjük űrítünk. - mondtam.

- Miért csak felet? - kérdezte.

- Mert egy vizipisztoly van! - mondtam.

- Részemről rendben. - mondta Nita.

- Te, amúgy kié a turnébusz? - kérdeztem a fiúkat.

- Nincs úgy, hogy kié. Mindenkié. - válaszolt Georg.

- Nem így gondoltam. - mondtam. - Inkább beszélek Daviddel. - mondtam és előre mentem hozzá.

- Szóval. - léptem mellé.

- Mit szóval? - kérdezte.

- Van egy új idegelési tervünk Nitával. - kezdtem bele és gondoskodtam arról, hogy senki más ne hallja. - De ebbe jó lenne, ha te is beleegyeznél.

- Ne kímélj. - David.

- Szóval, holnap reggel még a turnébuszban leszünk, és képzeld el, hogy van egy vizipisztoly Nita és az én kezemben, ami meg van töltve. Mindenki még alszik. Nitával, mi felmegyünk az emeletre és fél perc múlva azt hallod, hogy Bill meg Tom szitkozódik. - mondtam és láttam az arcán, hogy érti mi van.

- Tőlem azt csináltok, amit akartok. A párna majd megszárad. - mondta.

- Köszi. - mondtam és visszamentem Nitához.

- Beleegyezett. - mondtam neki.

- Mibe egyezett bele? És ki? - kérdezte Bill, aki Nita másik oldalán állt.

- Abba. És David. - mondtam Billnek.

- Wow. - mondta Nita.

- David! - szólt előre Bill. - Mibe egyeztél bele?

- Nem rád tartozik. - mondta. - Ez Elyvel a mi dolgunk.

- Blee. - nyújtottam rá a nyelvem.

- Tom! - szólt hátra. - Ely magányos!

- Ide ne gyere! - tettem magam elé a kezem.

- Késő. - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.

- Most tiszta nyál lettem. - töröltem meg azt a részt ahova a puszit kaptam.

- Nem is adok nyálas puszit. - sértődött meg.

- Te csak azt hiszed, drága. - mondtam.

- Drága? - csillant fel a szeme.

- Nita, ha még egyszer ilyet csinálok, lőjj le! - mondtam neki.

- A vizipisztollyal? - kérdezte.

- Igazival. - mondtam.

- Rendben, te akartad. - mondta.

- Legalább benned bízhatok. - mosolyogtam.

- Ilyen téren bármikor. - mondta.

* koncert után *

A backstage-ben beszélgettünk Nitával, amikor a fiúk bombaként berobbantak a szobába, és megöleltek minket.

- Bazd meg Tom. Tiszta izzadt vagy, menj innen. - mondtam miközben megpróbáltam eltolni magamtól.

- De ez annyira jó koncert volt. - mondta és még szorosabban megölelt.

- Amíg nem voltunk itt ezt kin vezettétek le? - kérdeztem.

- Most képzeld el azt, aki felment Tomhoz. - mondta nekem David.

- Szegények. Tom eressz már el! - mondtam.

- De olyan jó! - mondta.

- De mi? - kérdeztem.

- Minden. - szorított még jobban.

- Örülök neki, de eressz el. Öleld Billt, vagy Davidet, vagy egy testőrt. - ajánlottam fel.

- Neem. - nyavalygott.

- Bazd meg Tom, eressz már el, nem marad ép csontom. - szóltam rá, ő eleresztett és kaptam egy puszit is.

- Nita mindenféleképp írd fel, hogy legközelebb hozzunk másik ruhát. - mondtam neki.

- Rendben, felírtam. - mondta és átnyújtotta a cetlit, hogy lássam tényleg, fel van írva.

- Ok. - mondtam és le akartam ülni a kanapéra, de Tom az ölébe húzott. - Te szeretet éhes vagy?

- Nem, csak szimplán rád vagyok éhes. - mondta erre csak elképedve néztem rá, de ez nem hatotta meg őt.

- Tényleg mikor folytatjátok a történetet? - terelte a témát Gustav.

- Amint elkapja valamelyikünket az ihlet. - válaszoltam.

- Mi lesz a történet vége? - kérdezősködött tovább.

- Tudod Gustav, aki kíváncsi hamar megöregszik. - mondtam.

- Csak egy apró titkot. - kérlelt.

- Ha minden jól alakul akkor happy end lesz, de nem biztos ezt bármelyik másodpercben megváltozhat. - mondta Nita.

- Meséljétek el! - kérlelt tovább minket.

- Gustav, ez egy olyan mese, amit senki sem akar hallani. - mondta Nita és kiment, nem tudom mi járt az eszébe, ezért utána mentem.

- Mi a baj? - kérdeztem magyarul.

- Semmi. - mondta és lehajtotta a fejét.

- Tudom, hogy van valami. - mondtam.

- Ezt a történetet miért nem írhatom én? - kérdezte lehajtott fejjel.

- Az a baj, hogy Bill nem szeretett még beléd? - kérdeztem.

- Részben. - mondta.

- Gyere meséljünk inkább Gustavnak. - mondtam és elkezdett húzni.

- Ely, hát nem veszed észre? - állt meg.

- Mit? - kérdeztem fenn hangon.

- Ez csak rólad szól. - mondta.

- Tessék? - kérdeztem. - Ezt hogy érted?

- Ez a te találkozásod, nem az enyém és nem a miénk. - mondta.

- Honnan veszed ezt? - kérdeztem.

- Csak elgondolkoztam és rájöttem. - mondta.

- Most jól figyelj, Nita! - kezdtem bele. - Majdnem egy éve kitaláltuk azt, hogy elküldjük a történetünket a TH-nak, hónapokig nem írtak, te azt mondtad, adjuk fel. Én nem adtam úgyanúgy mindennap megnéztem nem írtak-e, és tápláltam magamban azt a reményt, hogy egyszer egy nap, ami a legrosszabbnak indul, a legjobb lehet, azzal, hogy ők egyszer visszaírnak nekünk. Ők visszaírtak. Kapcsolatot tudtunk velük létesíteni, és most itt vagyunk! Tudod hány ezer ember álma ez? - kérdeztem. - Ez nem csak az én érdemem, hanem a tied is. Tudtommal te írtad...

- Tudod Ely, rájöttem, hogy nekem ez nem hiányzott az életemből. - mondta.

- Jól hallom, hogy te most azt közölted velem, hogy csak egy hetet elveszítünk a nyarunkból? - kérdeztem.

- Ely sajnálom, hogy... - kezdett bele.

- Mit? Hogy most tiportad el az álmom, az álmunk? Hogy most ástad el az önbizalmam egy életre? - kezdeményeztem a veszekedést.

- Ha meghallgatnál rájönnél! - ordított rám.

- Nem hiszem, hogy kiváncsi vagyok a véleményedre! - viszonoztam a gesztusát és bementem a fiúkhoz. Mindenki mereven ült, ott ahol eddig, csak Tom gitározott, elvettem a gitárt, az ölébe ültem s az arcom a pulcsijába fúrtam.

- Min veszekedtettek? - kérdezte Tom.

- Azon, hogy szerinte neki nem kéne itt lenni. - válaszoltam a pulcsijából, Tom csak az öccsére nézett, Bill jól tudta, hogy itt az idő, hogy Nitával lehessen.

- Bocsánat. - mondta Gustav, erre muszáj volt reagálnom.

- Azt mondtad, hogy bocsánat? Istenem, még te kérsz bocsánatot? Gustav, te vagy az az ember akinek a legkevesebb köze van ehhez. - mondtam neki, majd furán kezdtem Tomra nézni.

- Mi az? - kérdezte.

- Miért hagytam rajtad a sapkát? - kérdeztem tőle.

- Nem volt időd levenni? - kérdezett vissza.

- Hm. - vágtam gondolkodó fejet. - Kárpótolnom kell. - erre felcsillant a szeme, de nem jóra gondolt, mert levettem a sapkáját és a kendőjét.

- Nem erre gondoltam. - mondta és visszavette a kendőjét.

- Georg! - huppantam le mellé a kanapéra.

- Igen? - kérdezett.

- Miért nem beszélgetsz velünk? - érdeklődtem a basszerostól.

- Mit beszélgessek? Kezdjem el Gustavot hibáztatni? Vagy Tomot ,mint a történetbe ha csinál valamelyik iker veletek valamit? - kérdezte.

- Én a Tomosra szavazok, apu! - mondtam nevetve.

- Miért büntet a sors ilyen gyerekekkel? - nézett az ég felé.

- Amíg nem a te hajadat festjük, addig egy szót sem akarok hallani. - mutogattam.