Vágyak 6. rész =)

Nos itt is volna a folytatás. :) Várjuk a komikat! ;) 

Vágyak 6. rész

- Hát ne is mondd! - mondta felháborodva.

- De most miért csinálod ezt? - kérdezte nyavajogva Bill.

- Nyugi Billie majd kinövöm. - vigyorogtam.

- Ez most nem volt nyugtató számomra. - mondta egy fintor kiséretében.

- Nyugi, már csak 4 nap! - simítottam végig az orrhátán, mint a jó kutyának.

* Másnap *

- Ébresztő!!! - rohant át hozzánk Bill.

- Hm? - kérdeztem vissza.

- Fontos dolgot akarok mondani! - pörgött fel.

- Mit? Bill hagyj! - feküdtem vissza az ágyba.

- Neeem! - húzta le rólunk a takarót.

- Bill, menj már innen! - ölelt át Tom.

- De beszélni akarok veletek! - lázadozott.

- Bill, piszkáld Nitát. - mondta Tom és visszaszerezte a takarót.

- Megyünk bulizni. - mondta el, ami eddig a lelkét nyomta.

- Ennyi? - kérdeztem.

- Igen. - mondta és félő volt, hogy szófosása lesz. - Este nyolckor lent kell lennie mindenkinek.

- Ok, Bill. Köszi. Mennyi az idő? - kérdeztem.

- Öhm... 10:48. - válaszolt. - Nos, pá!

- Pá. - válaszoltam fél álomból.

- Tom keljél! - adtam neki egy puszit.

- Van még kilenc órád! - mondta, mint aki jól végezte dolgát.

- Kelj fel! - húztam le a takarót.

- Már te is kezded? - fogott le.

- Igen! - vigyorogtam. - Te is fürdesz 2 órát én is. Már csak 5 óra marad, még pihensz egy kicsit, készülődsz, és már menni is kell.

- Ely, kérlek. Csak 10 percet. - mondta és lehúzott magával.

- Eressz el! - kértem.

- Nem! Tíz perc miatt nem fogsz elkésni. - válaszolt a nyakamból.

*eközben Nitáéknál*

     Nita szemszögéből :

Ha ez a barom még egyszer lehúzza rólam, a takarót, akkor nem tudom, hogy mit csinálok vele!

- Bill fejezd be! - szóltam rá.

- De segíts, hogy mit vegyek fel. - kezdett kihúzni az ágyamból.

- Bill, fel tudsz egyedül is öltözni. - mondtam fél álomból.

- De nem, segíts mááár! - nyavalygott.

- Választási lehetőség? - kérdeztem.

- Ezek. - dobott az ágyra vagy 10-15 pólót.

- Nadrágod van? - kérdeztem félve.

- Ha megmondod melyik felső, akkor tudom, hogy ahhoz melyik nadrágot vegyem. - vigyorgott , mint rohadt tök az ablakban.

- Jól van, akkor... legyen ez. - mutattam egy piros-fekete felsőre.

- De azt nem szeretem. - mondta.

- Akkor minek tetted ide? - kérdeztem.

- Nem tudom. - mondta.

- Ahj.. akkor ez. - mutattam egy fekete-fehér pólóra.

- Ok. - vigyorgott egyet, kaptam egy puszit és a fürdőszobába zárkózott.

* 2 órával később nálam*

   Ely szemszögéből:

- Ely, gyere. - szólt ki Tom a fürdőszobából.

- Minek? - kérdeztem.

- Légyszi. - mondta.

- Rendben. - mondtam és bementem.

- Szóval, világos vagy sötét? - kérdezte.

- Mi? - kérdeztem.

- A ruha, amiben megyek, milyen legyen világos vagy sötét? - kérdezte újból.

- Hm.. Összeállítottad már? - érdeklődtem, nem válaszolt csak egy csókot kaptam. - Tom! - toltam el magamtól.

- A fejemben. - válaszolt, és még egyet akart adni, de nem hagytam.

- Inkább állítsd össze a ruhád. - válaszoltam.

- Inkább menj fürödni. - harcolt ki magának azért is egy puszit.

- Sosem adod fel? - kérdeztem, mivel nekem még össze kellett szednem a cuccokat amit be viszek.

- Sose mondd, hogy soha. - vigyorgott.

- Ahj, olyan rossz vagy! - mondtam neki és elindultam fürödni.

* Eközben Nitánál*

- Bill, kimásznál végre? - kérdezte Nita.

- Fél óra! - kiabált vissza.

- Egy órával ezelőtt is fél óra volt! - mondta Nita.

- Jól van, mehetsz. - lépett ki Bill a fürdőszobából, és vele együtt távozott a gőz is a fürdőszobából.

- Te, szaunáztál vagy fürödtél? - kérdezte Nita, a gőzre utalva.

- Is-is. - mosolygott az énekes.

- Ahj. - forgatta meg a szemét a lány.

* 2-3 órával később nálam *

- Te alszol? - háborodtam fel, amikor megláttam, hogy Tom az ágyon fekszik.

- Nem, mert felébresztettél. - mondta rekedtes hangon.

- Tom! Kelj fel! - szóltam rá.

- Van még - pillantott az órára. - négy és fél órád!

- De segítened kell! - néztem rá szépen.

- Miben? - érdeklődött.

- Ruhát választani. - mosolyogtam.

- Miért nem ezzel kezdted szivi? - csillant fel a szeme.

Nálunk is körülbelül az lehetett, mint Billéknél, mivel én is adtam Tomnak egy nagy adag ruhát, amiből kedve szerint választhat.

- Akkor... - nézte a ruhákat. - Legyen ez. - mutatott egy pánt nélküli lila felsőre.

- És ne vegyek nadrágot? - kérdeztem, mivel a felső kiválasztása után, úgy csinált, mint aki jól végezte dolgát.

- Engem nem zavarna. - vigyorgott.

- Inkább megoldom egyedül. - ültem az ülébe.

- Segíthetek öltözni? - nézett rám ártatlanul.

- Nem. És te mibe jössz? - kérdeztem.

- Nem volt időm kiválasztani. - mondta.

- Az őrületbe kergetsz! - mondtam. - Mire kijövök a fürdőszobából legyen kész a ruhád!

- És ha nem? - szemtelenkedett.

- Nem akarod megtudni. - feleltem és beléptem a fürdőbe.

* Nitánál *

- És még én fürdök sokáig? - háborodott fel az énekes.

- Igen. - mondta.

- Bemehetek sminkelni? - kérdezte Bill.

- Minek az? - kérdezte a lány.

- Hogy legyen. - felelt a srác.

- De jobb, ha nincs. - szabadkozott Nita.

- Akkor is fogok tenni, és ebben nem tudsz megakadályozni. - mondta Bill.

- Légyszíves! - adott a fiú arcára egy puszit.

- Nem. - makacskodott a fiú.

- Kérlek! - adott a fiú szájára egy puszit, a srác csak megforgatta a szemét és megcsókolta a lányt.

* Fél órával később nálam *

- Nem korai a napszemüveg? - kérdeztem Tomot, mivel már teljesen fel volt öltözve.

- Nem, gyere. - mondta és elkezdett húzni.

- Hova megyünk? - kérdeztem.

- Szétnézünk Rómában. - felelte.

- Kocsival? - kérdeztem, mikor megláttam a Cadillac kulcsát a kezében.

- Gyalog akarsz? - érdeklődött.

- Nem egészen. - feleltem.

- Akkor? - kérdezte.

- Valameddig elmegyünk kocsival és utána gyalogolunk? - néztem rá szépen.

- Nem örölük ennek, de legyen. - mondta és 10 perc múlva már a kocsiban ültünk.

- Szóval, hova megyünk? - érdeklődtem.

- Majd meglátod. - mosolygott.

- Nah, kérlek! - kérleltem.

- Titok. - mondta, megállt a piros lámpánál és kaptam egy gyors csókot is.

- Szivatni foglak, ha nem mondod el. - fenyegettem.

- Így is azt csinálod. - mosolygott.

- Akkor... - kezdtem gondolkozni valamin.

- Akkor? - érdeklődött.

- Akkor, Billel kell, hogy aludj! - mondtam vigyorogva.

- Akkor sem fogom elmondani, ha Billel kell, hogy aludjak. - mondta nyugodtan.

- Olyan gonosz vagy. - fordultam az ablak felé.

- Megérkeztünk. - szólalt meg 10 perc múlva, azt várta, hogy kiugrok majd a kocsiból, de nem így lett. - Ely, megérkeztünk. - hajolt át. - Szólalj már meg! - adott egy puszit a nyakamra, erre csak próbáltam elhúzodni.

- Tom, fejezd be! - rivaltam rá, mivel bosszantó volt ez a helyzet.

- Csak, ha megbocsájtasz. - válaszolt a nyakamból.

- Rendben. - mondtam és kiszálltam a kocsiból.

- Hú, te kis. - pattant ki ő is a kocsiból, majd bezárta és beriasztózta azt és futott utánam. - Ezt még megbánod.

- Majd meglátom. És hova megyünk? - kérdeztem.

- Ezt tedd el. - adta nekem a kulcsot, én azt pedig a táska gyomrába süllyesztettem.

- Nem gondolod, hogy rossz emberre bízod? - érdeklődtem.

- Csak 15 éves vagy. Nem hiszem, hogy féltenem kéne a kocsit. - vigyorgott és kaptam egy puszit.

- Lebecsülsz. - néztem rá .

- Netán tudsz vezetni? Nem bíznám magam rád. - incselkedett.

- Képzeld tanultam, vagyis anya próbált tanítani, és hidd el én se szívesen ültem be melléd. - vigyorogtam.

- Nem gondolod, hogy kihozol a sodromból? Tudod mit, legyen már szent a béke. - ölelte át a nyakam.

- Legyen. - öleltem át a derekát és így mentünk tovább.