Vágyak 3. rész =)

Vágyak 3. rész

- Hol van? - kérdeztem, Ő csak a hátára mutatott. - Nem vagy normális.

- Ezt bóknak veszem. - mondta.

- Mi lenne velem nélküled. - mondtam egy sóhajtás kiséretében. - Tudod mi lesz a legközelebbi szivatás?

- Ne kímélj! - mondta.

- De el kell mennünk vásárolni! - mondtam.

- Rendben. - mondta. - Szóval mi az?

- Privát hajfestés. - mondtam.

- Mi? - kérdezte.

- Hajfetés, csak nekik, csak most. - mondtam.

- Milyenre? - kérdezte.

- Csak annyiban segítek, hogy a kedvenc színed! - mondtam.

- Fekete? - értetlenkedett.

- Ironikus voltam... - mondtam.

- Pink? - kérdezte.

- Hogy találtad ki? - kérdeztem.

- Ez már nagyon gonosz. - mondta.

- Kimosható... - mondtam.

- Tomnak 2 nap mire megszárad a haja. - Nita.

- Egy tincs nem a világ vége. - mondtam.

- Übers ende der welt. - vigyorgott egyet Nita.

- Menjünk és jelentsük be, hogy elakarunk menni vásárolni! - mondtam.

- Ok! - mondta.

- Fiúk!!!! - nyitottam be Billék szobájába.

- Igen? - kérdeztek vissza.

- Elmehetünk Nitával vásárolni? - kérdeztem.

- Miért ne mehetnétek? - kérdezte Georg.

- Mit tudom én. Nem engedtek. Megfigyelés alatt tartotok. - mondtam.

- De csak ha megy valaki veletek. - mondta Gusc.

- Gyere te! - mondtam mielött valaki felajánlkozna.

- Vigyétek Billt, ő biztos akarna menni! - mondta.

- Nem kell Bill, te gyere. - mondtam.

- Ahj, rendben, de készüljetek! - mondta.

- Csak egy tatyó kell és mehetünk! - mondtam.

- Egy pillanat és jövünk. - mondtam majd kihúztam Nitát.

- Hála. Szóval, csak hajfesték kell, azt eldugjuk, meg veszünk még valamit, hogy ne legyen feltűnő. - mondtam.

- Ok, ki visz táskát? - kérdezte Nita.

- Majd én! - mondtam.

- Mehetünk! - nyitottunk be megint.

- Ok. - mondta és elindultunk.

- Szóval, mi a hadi terv? - kérdezte.

- Veszünk pár kozmetikai cuccot! - válaszoltam. - Te akarsz valahova menni?

- Nem, de úgyis drogériába megyünk szóval ott én is veszek pár cuccot! - mondta.

- Ok. - Nita.

Gustav nem velünk jött, ő másik kosárral közlekedett. Nitával megkerestük a festékeket, megkerestük a kimoshatókat ott is pink-et. Majd elolvastuk ez volt rajta, hogy 1-2 mosás és kijön. Meg vettünk spray-ket, hogy ne tünjün fel, hogy csak festéket vettünk, meg magamnak vettem egy szemöldök ceruzát. Meg egy fekete szemceruzát, és elindultunk a pénztárhoz. Gusc még mögöttünk volt, így nem látta, hogy mit vettünk. Kivül megvártuk Gustit és mentünk haza.

- Mindent kaptatok? - kérdezte.

- Mi igen. - mondta Nita. - És te?

- Mindent. Akartok még valahova menni? - kérdezte.

- Nem, mehetünk haza. - mondtuk.

* Másnap hajnalban *

- Nita! - ráztam meg.

- Hm? - nézett fel rám.

- Gyere, megyünk festeni! - mondtam.

- Mi van? - kérdezte. - Jaah! Jó.

- Éber vagy! Az a lényeg. - mondtam és felvettem a cuccokat és elindultunk.

- Te, hogy megyünk be? - kérdezte az ajtónál.

- Én mindenre gondoltam! - feleltem és előhúztam egy kulcsot a zsebemből.

- Honnan? - kérdezte.

- Tomtól elloptam. - mondtam nyugodtan .

- És kinek hol? - kérdezett ismét.

- Tomnak valami olyan tincsét, amit mindenhol látni, Billnek meg a frufruját! - válaszoltam.

- Mit fogunk ezért kapni. - mondta.

Bementünk, halkan, fel ne ébredjenek. Majd véletlen belerúgtam egy tárgyba.

- Sssh! - szólt rám Nita.

- Jól van ! – mondtam, de a fiúk még úgy aludtak, mint akit fejbe vertek.

Neki láttunk a munkálatoknak. Körülbelül 10 perc múlva végeztünk, majd ahogy bementünk, úgy távoztunk, és most Nita rúgott bele a tárgyba. Halkan visszazártam az ajtót, majd a folyosón már rohantunk vissza a szobánkba, és nevetve beledőltünk az ágyunkba.

- Nem akarom, hogy reggel legyen. - mondtam nevetve.

- És mit fogunk nekik mondani? - kérdezte Nita.

- Én már tudom. - mosolyogtam egyet az orrom alatt.

- Kiváncsi vagyok. Na de aludjunk! - Nita.

- Rendben. - mondtam és nyakig betakaróztam. - Jó éjt!

- Neked is. - Nita.

* Az ikreknél *

Tom a konyhában reggelizett, mikor megérkezett ikre.

- Jézusom Bill, hogy nézel te ki? - kérdezte a raszta az öccsét.

- Mert? - Bill.

- Nézd meg magad a tükörbe. - kezdett el röhögni, és megfordult.

- Tom azért te se panaszkodhatsz. - mondta Bill, erre Tomnak lefagyott az arcáról a mosoly, majd mindketten egyszerre rohantak a tükörhöz.

- Ely és Nita... - mondták egyszerre az ikrek és átrohantak hozzánk.

- Ti!!!! - rontottak be hozzánk.

- Hm? - kérdeztem a paplan alól.

- Látod ezt? - jött oda Tom.

- Nita! - böktem meg.

- Mi van? - kérdezte.

- Nézd! - mutattam Tomra meg Billre, ő csak iszonyatos nagy nevetésben tört ki.

- Ti voltatok? - kérdezte Bill.

- Nem. - válaszoltam.

- Szóval igen. - mondta.

- Nincs rá bizonyítékod. - ébredt fel Nita.

- Ott a festék! - mutatott egy irányba.

- Az teli van! - mondtam. - Újra csíkozom magam.

- Hazudsz! - mutogatott rám, olyan viccesen nézett ki, hogy belefejeltem a párnába és elkezdtem röhögni, erre Nita is kitört.

- Szóval ti voltatok! - mondta Tom.

- És mit mondunk majd a rajongóknak? Hm? - nézett ránk.

- Avril fanok lettetek! - mondtam röhögve, erre Nita már sírt a röhögéstől.

- Jól van, Sneider. Ha harc hát legyen harc! - mondta Tom és távozni akart, de megfogtam a csuklóját.

- Ígérem befejezzük! - mondtam és hátul keresztbe tettem az ujjam, Nita csak hülyén nézett rám majd meglátta a kezem.

- Szent a béke? - kérdezte Nita és ő is keresztbe tette az ujját.

- Gyanúsak vagytok! - mondták a srácok. - De legyen béke.

Délután szétnéztünk a városban, és a csarnokban ahol a srácok ma koncertet adnak.

- Eszembe jutott valami! - mondtam Nitának magyarul.

- Roszzul hangzik. - mondta ki nyiltan.

- Srácok! - fordultam a fiúk felé.

- Holnap reggel hol leszünk? - érdeklődtem.

- Öhm, a turnébuszban. - mondta Gustav.

- Nagyon ajánlom, hogy ne ellenünk terveljetek valamit. - mondta Tom.

- Ugyan már Tomy. - legyintettem. - Úgy ismersz te engem?

- Tomy? - kérdezett vissza tágra nyílt szemekkel.  - És nagyon is úgy ismerlek.

- Miért mit csináltak? - kérdezte David mivel semmit nem tudott erről a dologról.

- Először Billel elhitették, hogy nagy az orra és adtak neki egy homorú vagy domború tükröt amiben, annak látszott, utána ellopták a sapkámat és azóta nincs meg, majd hajnalba valahogy bejöttek a szobánkba és rózsaszínre festettek a hajunkból pár tincset.

- Akkor ügyesek voltatok lányok, mert nem látszik. - mondta David.

- Látszódna, csak kimosták. - mondta Nita.

- Én mondtam nekik, hogy majd azt mondják Avril fanok lettek, de nem hallgattak rám. - adtam elő komolyan, erre mindenki csak elröhögte magát.

- Szerintem Billnek még tetszett is. - mondtam Nitának magyarul.

- Mit beszéltek rólam? - érdeklődött Bill, mivel halotta a nevét.

- Csak azt, hogy szerintem még neked tetszett is. Csak nem vallod be! - mondtam.

- Nem félsz, hogy valami bajod esik? - kérdezte.

- Kéne? - érdeklődtem.

- Kéne. - mondta.

- És mit csinálsz velem? - kérdeztem. - Belefujtasz a smink készletedbe? Vagy halálra hajlakkozod körülöttem a levegőt és beledöglök?

- Rosszabb! - mondta.

- És mi az? - kiváncsiskodtam.

- Nézz hátra! - mondta nyugalommal, hátra néztem és Tom van mögöttem.

- Bocs, de nem látom Tomtól!

- Tom az! - mondta Bill.

- Tomtól féljek? Tom olyan, mint a szelíd kiscica. - mondtam nevetve, mire mindenkiből kitört a nevetés.

- Majd meglátjuk. - súgta a fülembe és egy puszit is kaptam amit a többiek nem láttak.

- Ahogy mondod. - mondtam levettem a fejéről a sapkát és áthelyeztem a sajátomra.

- Miért nem tudsz erről leszokni? - kérdezte.

- Nem neveltek meg! - mondtam és Nita mellé futottam.

- Szóval! - kezdtem magyarul.

- Jah igen, mit akartál? - kérdezte. - Az már megint Tom sapkája? - szemezett a sapkával.

- Ahha. De most hagyta, hogy elvegyem. - válaszoltam. - Szóval a jelszó vizipisztoly.