Vágyak 2. rész. =)

Vágyak 2. rész

- Gondoltam valamire... - kezdtem magyarul. - Cs-vel kezdődik és -ikizés - re végződik.

- Te hülye vagy! - mondta.

- Legalább nem úgy ülnek majd itt, mint egy szobor - mondtam.

- Gustav - szóltam.

- Igen? - kérdezett vissza a dobos.

- Szeretnék kérdezni valamit, de ez bizalmas - mondtam.

- Csak rajta! - biztatott.

- Hol csikisek az ikrek? - suttogtam a fülébe a kérdést.

- Ezt most komolyan? Ha megcsinálod, soha a büdös életbe nem állnak szóba veled! - Gustav.

- Nem érdekel - mondtam. - Légyszives! - erre már az ikrek is felfigyeltek.

- Mindketten az oldaluknál! - mondta a fülembe suttogva.

- Nita! - megint magyarul. - Az oldaluknál, ha Gustav nem hazudott.

- Tom, kérlek, nem tudtuk, hogy így meg fogtok sértődni - tettem a fejem a vállára. - Kérlek! - nem jött válasz, ezért bevetettem a "B" tervet, és elkezdtem csikizni.

- TE!!! Te!!! - mondta röhögve. - Ezt nagyon megbánod! - fogta le a kezem.

- O-o - mondtam.

- De még mennyire! - mondta.

- Megérkeztünk! - vágott közbe a sofőr, erre mosolyognom kellett.

- Ez még nem mentesít a büntetésed alól! - mondta Tom, nos lehervasztotta az említett mosolyom.

- Gonosz! - mondtam és mindenki elkezdett kiszállni.

- Bezzeg neked sikerült sokáig csikizned. - mondtam Nitának.

- Aki tud az tud! - vigyorgott büszkén.

- Hogy rohadj meg! - mondtam.

- Igyekszem - mosolygott.

- Szóval, a terv a következő, eddig Bill és Tom külön szobában voltak, most egybe költöznek és ti meg a másikban lesztek - mondta Gusc.

- És ki szobájában leszünk? - kérdeztem.

- Nem mindegy? - Georg.

- Nem, mert ha például Tom volt szobájába akkor lelkileg erősen fel kell készülnünk néhány elhagyott óvszerre - mondtam magyarul Nitának, ő meg csak röhögött, mint állat.

- De mindegy csak érdeklődöm - feleltem a srácoknak, hogy értsék.

- Nem úgy tűnt - mondta Tom, mivel hallotta a nevét. - Tudod, hogy nem illik a másikat kibeszélni? - szegezte nekem a kérdést.

- Nos Tom, nem beszéltelek ki, mert hallottad a beszélgetést, a kibeszélés az, amikor nem hallod, és nem jó dolgokat mondanak rólad - világosítottam fel.

- Gyanús vagy - mondta.

- Mit mondott neked Ely? - kérdezte Bill Nitát miközben én Tommal bájcsevegtem.

- Jobb, ha nem tudod - vigyorgott.

- Légyszíves! - nézett rá azokkal a barna szemeivel.

- Azt, hogy... - kezdett bele Nita.

- Ha elmondod, kiheréllek - mondtam neki gyors magyarul.

- Bocs, de nincs mit! - felelte.

- Maximum súghatod neki! - figyelmeztettem.

- Rendben - mondta és megkérte Billt, hogy hajoljon lejjebb, majd gondolom befejezte, mert Bill hatalmas nevetésben tört ki.

- Te nem vagy normális! - szegezte nekem.

- Ezt bóknak veszem - mondtam.

Majd fél óra kellett ahhoz, hogy Bill elcuccoljon, és, hogy mi kipakoljuk a letfontosságú dolgokat. Miközben pakoltunk elég sok tervet kitaláltunk, avval kapcsolatba, hogy szívassuk meg őket.

- Akkor, ma este? - kérdezte Nita.

- Naná! - mondtam.

- Nem megyünk át hozzájuk?

- Menjünk! - vigyorogtam.

Fél perc múlva, már a srácok szobájában voltunk.

- Hello! - nyitott be Nita.

- Sziasztok! - köszöntek. - Gyertek be!

- Az már meg volt! - mondtam miközben megtalltuk őket a hálóban.

- Szóval van valami ötletetek a nap további részére, hogy mit csináljunk? - kérdeztem miközben leugrottam az ágyra.

- Úristen, Ely, VANISH! - mondta Nita.

- Mi az, hogy VANISH? Az nem valami mosópor? - kérdezte Bill felvont szemöldökkel.

- Majd meg tudod, ha nagy leszel - válaszoltam egy vigyor kiséretében.

- Nem vagyok elég nagy? - kérdezte.

- Nem a magasságodra gondolt... - mondta Nita.

- Én se arra gondoltam. - Bill.

- És ez miért volt VANISH? - kérdeztem.

- Hát.. Mit csináljunk? Gyereket. - mondta magyarul.

- Jajj, de f.asz vagy! - mondtam neki úgy, hogy a fiúk is értsék.

- Miért az? - Bill.

- Mert azt mondtam, ne üsd bele mindenbe azt a nagy orrodat! - mondtam.

- Nem is nagy! - sértődött be.

- Tényleg akkor nézd meg a tükörben! - mutattam felé egy tükröt ami homorú vagy domború vagy mi volt, és így tényleg nagyobbank látszott benne az orra.

- Mondd, hogy csak másfajta tükör ez! - mutogatott rám és a tükörre.

- Bill el kell, hogy szomorítsalak, ez normális tükör. - mondtam.

- ÁÁááááááááhhh . - majd kirohant a fürdőszobába a tükörhöz.

- De szemetek vagytok! - mondta Tom.

- Még csak most kezdődik! - mondtam.

- Nem tudsz megijeszteni! - felelte Tom.

- Te se engem! - mondtam és leütöttem a fejéről a sapkát, Nita közben mögé állt és felvette a sapkát.

- Nita, add vissza! - mondta és hátra fordult én addig levettem a fejéről gyors a kendőt, meg kihúztam a hajgumiját.

- Te!!! - mondta és elkezdett üldözni én meg kifele vettem az irányt, de bele ütköztem Georgba.

- Szólj rá Tomra! - mutogattam Tomra és a háta mögé mentem.

- De elvette a kendőm meg a hajgumim! - panaszkodott a rasztás.

- Ely! - fordult felém.

- Mert megfenyegetett! - mondtam, erre ő vissza fordult Tomhoz.

- Mert szivatja Billt! - mondta.

- Te is szoktad! - mondtam.

- Add vissza a cuccát! - Georg.

- Tessék! - adtam át és berohantam, mivel a sapka még mindig Nitánál volt.

- Add a sapkát! - szóltam neki gyors magyarul.

- Mi? - értetlenkedett.

- Add már! - mondtam.

- Tessék. - dobta át.

- Kérem a sapkám is! - rontott be Tom.

- Nem! - feletem.

- Eddig nem kellett, most már nem kapod meg! - mondtam és kinyújtottam rá a nyelvem.

- Te! - ugrott be mellém az ágyra.

- Nem Tom, hagyj! - akartam elmenni, de lefogott.

- Eressz el! - mondtam, erre elkezdett csikizni.

- Tom! Hagyj! - távolítottam el,  miközben a lábam a hasán volt, mivel a kezemet lefogta.

- Csak, mert sokan vannak. - súgta a fülembe, erre kapott egy játékos kicsi pofont.

- Nita!? - szóltam.

- Hm? - kérdezett vissza.

- Bill még mindig a fürdőszobában van? - kérdeztem.

- Öhm... lehet, hogy öngyilkos lett, mert nagy az orra. - mondta, erre a mondatra Tom úgy felugrott, hogy arra kifejezés nincs.

- Itt hagyta a sapkát! - mondta Nita.

- Dugjuk el! - mondtam.

- Hova? - kérdezte.

- Vidd át hozzánk, ott nem fogja keresni! - mondtam.

- Vidd át te! - szabadkozott Nita.

- Engem észre vesz! - mondtam.

- Ok. - mondta és elkezdett rohanni.

- Ready, set, go... - kezdtem el hülyeségből.

- Meghalsz! - mondta.

Körülbelül 2 perc múlva visszaért.

- Hát te hol voltál? - kérdezte Tom, mivel észre vette, hogy nincs meg a sapkája.

- Öhm. - és rám nézett.

- Telefon. - formáltam a számmal a szót.

- A szobámban hagytam a telót és egy hívást várok. - magyarázta ki magát.

- Huh. - sóhajtottam.

- Nem tudod hova tette el Ely a sapkám? - Tom.

- Nem Ely tette el. - mondta.

- Te? - kérdezte.

- Nem. - válaszolt Nita és a szemével Georg felé nézett.

- Georg, nem találkoztál a sapkámmal? - Tom.

- Mondom, hogy a lányok voltak. Nita vitte el a sapid! - Georg.

- Gyere át, és bizonyosodj meg róla, hogy nincs nálunk. - mondta Nita.

- Rendben. - mondta.

- Ennyire nem bízol bennem? - kérdeztem.

- Ennyire. - mondta és rácsapott a seggemre.

- Ha holnap nem találod a sapkáid, tud meg, hogy szétosztottam a fanok közt. - mondtam.

- Úgysem mernéd! - mondta.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem.

- Teljes mértékben. - mondta.

- Na, látod valahol a sapkád? - kérdeztem mikor beértünk.

- Még nem! - mondta.

- Itt nem is fogod! - mondtam.

Majd felkutatott mindent és a bőröndjeinket is megnézte. Mikor mérgelődve kiment megkérdeztem Nitát, hogy hova tette a satyit. Ez volt a válasza:

- A tárgyakon illetve a tárgyakban nem találta. De rajtunk nem nézte meg. - Nita.

- Hol van? – kérdeztem.