Itt is volna az ígért rész! :) Jó olvasást! Komikat kérnénk! ;)
Vágyak 7. rész
*Nitáéknál : *
- Jah, és segítettem kikészíteni a ruhád. - mondta a fiú, amikor meglátta, hogy a lány a böröndjéhez készül legugolni.
- Hogy mit csináltál? - hitetlenkedett, mivel nem hitt a fülének.
- Öhm. - vakarta meg a tarkóját. - Nem kellett volna?
- Hát nem! És hol vannak? - kezdett ideges lenni.
- Ott a fotelban. - vigyorgott egyet az énekes.
- Kiváncsi vagyok mit hoztál össze. - lépett Nita a fotelhoz, könnyedén fogalmazva sokkot kapott, mivel a számára nem valami kedvelt ruhákat készített ki Bill. - Bill, ezeket a ruhákat honnan szedted?
- A bőröndödből. - felelte nyugisan.
- Egy, neked mióta van megengedve, hogy a bőröndömbe turkálj. Kettő, van fogalmad arról, hogy ez Ely blúza? Tisztában vagy azzal, hogy mit csinálna, ha felvenném? - nézett a fiúra.
- Csak segíteni akartam. - mondta Bill.
- Jah, mint a sport szeletes csávó. - felelte Nita.
- Mindenki hibázhat, nem? - kérdeztem.
- Nem, szivi, te nem. - kezdett más cuccokat keresni Nita.
- De ezek jók! Ne vegyél másikat! - tette karba a kezét a énekes.
- De fogok. - mondta a lány és elindult felvenni a ruháit. Körülbelül 10 perc múlva visszaért.
- Szerinted, mit csinálnak Tomék? - kérdezte.
- Szerintem Tom alszik. - mondta Bill nyugodtan.
- Ahogy Elyt ismerem már rég kész vannak. - vigyorogott egyet a lány.
- Szerintem nem. - állította az énekes.
- Megnézem őket. - mondta a lány és elindult, de csalódnia kellett mivel zárva találta az ajtót, ezért visszament. - Be van zárva az ajtó.
- Tényleg? Ezek elmentek valahova? - kérdezte magától az énekes. - Én felhívom. - dünnyögött magában.
- Bill, hagyd már, hogy együtt legyenek. - szólt rá Nita.
- De tudni akarom, hogy hol van. - mondta Bill.
- Bill, ő már nagykorú. - vette el a telefont Bill kezéből.
- Add ide! - nyúlt a telefonja után.
- Nem! - nézett a fiú szemébe.
- Tudni akarom, hogy mi van vele! - emelte fel a hangját.
- Majd megtudod, ha elmentünk már a buliba! - válaszolt Nita, Bill elvette nagy nehezen a telefont és tárcsázta Tom számát. - Bill, ne!
* Nálunk *
- Tom mondd, hogy nem a telefonod csörög! - néztem rá.
- Ide adod? - kérdezte, mivel a táskámban volt. Ilyenkor annyira tudom utálni azt, aki Tomot hívta. Legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy nem, de azok a szemek... Egyszerűen nem lehet, ellenállni, azoknak. A kérdésére nem válaszoltam, előkerestem a telefont, és megnéztem, hogy kihívja. Nem lepődtem meg. Bill volt az. Még mielőtt bármit csináltam volna a telefonnal ránéztem Tomra. Már a telefon után nyúlt, elhúztam a kezem, ő furcsán tekintett rám. Hátulról átölelt és csak ennyit súgott a fülembe : - Kérlek!
Gondolkodás nélkül kinyomtam, majd a táskába süllyesztettem a telefont.
- Ki hívott? És ez mire volt jó? - halmozott el kérdésekkel.
- Bill hívott. - láttam, hogy megforgatja a szemét, én láttam! - És, 21 éven keresztül beszélhetett veled, szóval, pár órát én is kaphatok, nem?
- Bocsi, de nem születésem óta beszélek. Szóval, rossz válasz. Körülbelül 19 éve volt. - húzott egy padfelé, ő leült, és engem pedig az ölébe ültetett.
* Nitáéknál*
- Ez kinyomott! - lepődött meg Bill.
- Te nem ezt tetted volna? - nézett fel a Bravóból a lány.
- Nem. Hanem felvettem volna. - dőlt hátra az énekes az ágyon.
- De, hogy szitkozódtál volna? - nézett rá a lány.
- Úgy ismersz? - támaszkodott fel az énekes.
- Sajnos úgy. - mélyedt bele az újságba.
- Igen? - ült fel.
- Igen. - nézett a szemébe a lány.
- Jól meggondoltad? - állt fel a frontember és elindult a lány felé. Próbált, félelmetesen kinézni, de nem jött össze neki, mivel a csaj, nevetésben tört ki.
- Olyan gonosz vagy! - ült inkább vissza az ágyra. - Inkább zaklatom Tomot!
* Nálunk *
Épp, hogy elváltak az ajkaink, éreztem, ahogy rezeg, és hallottam, ahogy csöng, Tom telefonja.
- Hagy, kapcsoljam ki. - néztem rá.
- Inkább add ide, úgysem fog, békén hagyni. - simított végig az arcomon.
- De most miért jó ez neki? - fogtam meg a kezét.
- Csak félt. Kérlek, add ide. - nyújtotta ki a kezét.
- Tessék. - adtam át a telefont, miután elővadásztam a nagy kupiból.
- Igen? - szólt bele Tom, Bill valószinűleg meglepődött, hogy bátyja felvette a telefont.
- ... - Bill.
- Elyvel a városban ülünk, egy padon. - vigyorgott rám.
- ... - Bill.
- Igen, ott leszünk. - lett ideges. - Rendben, szia.
- Nos? - kérdeztem.
- Azért hívott, hogy hol vagyunk, és este megyünk-e?! - hadonászott, miközben újra útra kéltünk.
- És? - kérdeztem.
- Megyünk. - idegeskedett tovább.
- Mi a baj? - álltam meg, és megragadtam a kezét. A szememben félelem látszott. Ezt az előttem lévő csokoládé barna, szem tükröződéséből láttam.
- Ne félj! - simított végig az arcomon.
- Válaszolj. - majd a félelemből határozottság lett.
- Bill, felidegesített, ennyi. - nézett a szemembe. Miért nem tudok ellenállni, ezeknek a szemeknek?
- Akkor, miért megyünk vissza a kocsihoz? - érdeklődtem, mivel a fekete Cadillac már látó távolságon belül volt.
- Kérlek, elmondok mindent, de most gyere. - kulcsolta össze a kezünk és elkezdett húzni, ez a cselekedete blokkolt, de inkább hagytam és élveztem a pillanatot. - Hol a kulcs? - kezdett kotorászni a zsebeiben.
- Tom... - szóltam.
- Nem tudod hova tettem? - kezdett ideges lenni.
- Tom! - szóltam hangosabban.
- Hol van? - kutatta át az összes zsebét.
- Tom! - lengettem meg az orra előtt a kulcsot.
- Hol volt? - nézett rám.
- Amikor elindultunk, mondtad, hogy tegyem el. - nagy megkönnyebbülés látszott az arcán, nem tudom Bill mit mondott neki, de nagyon felzaklathatta vele.
- Mit mondott? - kérdeztem, mikor már újabb célunk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése