Vágyak 5. rész + ez-az =)

Only for Hungarians. 

Csak a Magyaroknak.

Nur für die Ungarn.

Hello mindenki! =)

A szavazás lezárult! Az eredmény nem más lett, mint hogy 1 ember nem szeretné a történetet "jelenlegi állapotában" olvasni, és hárman jelezték, hogy számukra nem fontos újraírnom. :) Nos ez esetben valószínűleg holnap hozom is az első részt. :)

Nos a Vágyakra rátérve, sajnálom hogy elmaradtak a rész feltöltések, de kórházban voltam, vagy magán úton mentem orvoshoz, vagy épp próbáltam aludni (ami mostanság a legnehezebb napirendi feladatom). Az egészségem romokban, így nem garantálom 100%-osra soha a részeket. :( Annyit tudnék javasolni, hogy amikor van egy szusszanatnyi időtök lessetek fel ide. :)

Ééééééés Jessie üzent nektek:

Kedves Olvasó(k)!

Meg kell mondjam nektek őszintén, hogy sokkal nagyobb érdekeltségre és sokkal több lelkesedésre vártam tőletek. De neeeem baj, hogy nem írtok... Megszoktam már, hogy nem kapok visszajelzéseket!

Viszont a továbbiakban is jó olvasást...!

Csocsesz, Jessie. Nos, nem is húzom tovább az időt, itt a folytatás:

Vágyak 5. rész

* buszban hajnali egy környékén *

- Ely, gyere aludni. - szólt rám ismét Tom.

- Nem akarok. - válaszoltam.

- Holnap majd beszélsz Billel, hogy mit sikerült beszélnie Nitával. - mondta és elkezdett húzni.

- Gondolj bele a helyzetembe. - mondtam.

- Te is az enyémbe. Egyelőre nekem kell felügyelnem rád. Szóval tünés aludni! - mondta.

- Nem. - makacskoskodtam, már csak azért is, hogy idegesítsem.

- Esküszöm, felrángatlak, ha nem jössz. - mondta.

- NEM! - válaszoltam.

- Te akartad. - mondta és a kezemnél fogva felhúzott az emeletre. - És most alszunk. - húzott magával az ágyba.

- Veled? - kérdeztem.

- Esetleg valami bajod van velem? - kérdezte Tom.

- Semmi. - mondtam és hátra döntöttem, hogy én is eltudjak helyezkedni.

- Ha nem a turnébuszban lennénk. - mondta.

- Akkor nem együtt aludnánk. - válaszoltam egy mosollyal.

- Ahogy mondod. - és megcsókolt.

- Tom! - löktem meg.

- Ne mondd, hogy nem volt jó! - vigyorgott.

- De mondom! - válaszoltam.

- Úgysem hiszek neked!

- Olyan vagy, mint egy rossz kisgyerek. - mondtam és elhelyezkedtem mellette.

- Miért?- kérdezte.

- Mert azt mondtam. - válaszoltam.

- Hahj. Inkább aludjunk. - mondta.

Sokáig csak forgolódtam, amit hallottam, hogy Tom nem nagyon díjazott, de utána nem sokkal elaludt. Majd lementem a "konyhába", és laptopoztam , firkáltam, írkáltam…

"A világ végén túl (übers ende der welt)

Ha már nincsen másik út

Ne ugorj (spring nicht) a mélybe

Szedd össze magad végre

Nem látom a kezedet (Wo sind eure hande)

Amit nyújtanál felém

Mi sose halunk ki (Wir sterben niemals aus)

Nem állít meg minket senki

Az oldaladon itt vagyok (An deiner seite –ich bin da)

Amíg az akadályok nagyok

Ez nem lesz halott szerelem (totgeliebt)

Nem hagyom, hogy elvesszen

Gyere és beszélj (reden) velem

Fogd meg a két kezem

Én majd kitörök (ich brech aus) az árnyékból

Veled együtt sikerülni fog

Mert te szent (heilig) vagy nekem

Te élteted a reményt bennem

Kivédjük a döfést a boldogságba (stich ins glück)

Csókod a pajzs, ölelésed a dárda " ennyit sikerült összeszednem a versből, de jól tudtam, hogy mi lesz a vége, csak már nem sikerült leírnom. És ott nyomott el az álom.

* reggel *

 Nita szemszögéből :

Reggel, amikor lementem, hogy egyek valamit, azt kellett észre vennem, hogy nem vagyok egyedül. Ely lent elaludt, egy füzet, egy ipod, ami gondolom Tomé, és egy laptop társaságában. Egy bögre tejjel leültem és elkezdtem nézegetni a számomra jól ismert macska kaparását, amit ő írásnak nevez. Egy vers fogta meg a tekintetem, ami kapcsolatba hozható a Zimmmer 483 dalaival. Elolvastam, és rá kellett jönnöm, hogy ért ő ehhez, de olyan befejezetlennek tűnt. Majd szétnéztem, hogy mit csinált a laptopon. Csak a szokásos volt, TH-s oldalak, blogok és egy webfordító. Amit legutoljára fordított egy GPL részlet volt. Gondolom Gustavnak akart kedveskedni, majd le is jött az említett.

- Jó reggelt. - köszönt rám.

- Neked is. - válaszoltam.

- Elyvel mi van? Nem korai neked a netezés? - kérdezte.

- Ez Ely gépe, és szerintem itt aludt el. - válaszoltam.

- Oh, értem. Mi van a gépbe? - kérdezte.

- Tokio Hoteles blogok, oldalak, és egy webfordítás egy GPL részlettel. - válaszoltam.

- És mi van a füzetbe? - szinte már suttogtak.

- Egy vers részlet. - feleltem.

- Lefordítod? - kérdezte reménnyel teli hanggal.

- Begépelem a webfordítóba és úgy olvasod, ahogy akarod. - válaszoltam.

- Köszi. - hálálkodott.

Majd 10 perc múlva lejött Tom.

- Nem láttátok Elyt? - kérdezte, de már választ is talált a kérdésére. - Istenem te csaj, a pokolba kergetsz. - szánta Elynek. - Felviszem, mindjárt jövök.

* Én/Ely szemszögemből*

Arra ébredtem fel, hogy valaki hurcolász, gondolom Tom volt. Letett, betakart és hallottam, hogy elindul.

- Ne menj. - ragadtam meg a kezét.

- Ahj. - sóhajtott. - Miért mentél le este?

- Nem tudtam aludni. - néztem rá szépen. - De elnézed.

- Mit csináltál ott? - kérdezte.

- Írkáltam. - válaszoltam.

- Akkor azt olvasta Gustav. - mondta.

- Nem hiszem, magyarul van írva. - válaszoltam.

- Ely, internet. Mondd ez a szó valamit? - kérdezte.

- Igen, mondd valamit, és tudod, hogy mit mond? - kérdeztem. - Azt, hogy Tokio Hotel. - vigyorogtam.

- Istenem. - forgatta meg a szemét.

- Menjünk le. - fogtam meg a kezét.

- Ely, pihenned kéne. - válaszolt. - Mennyit aludtál?

- Nem tudom. Nah gyere már. - próbáltam felhúzni az ágyból.

- Ely! - szólt rám, és húzott rajtam egyet, egyből az ölébe estem. - Inkább aludjál!

- De nem vagyok fáradt. - adtam egy puszit neki.

- Miért nem tudsz a seggeden ülni 2 percig? - kérdezte és hátra rántott.

- Mert perverz egy alak vagy! - válaszoltam.

- Gondolod? - kérdezte és megcsókolt.

- Tudom, Kaulitz. - válaszoltam és elindultam, de megálltam a lépcsőnél.

- Ennek tényleg kéne valami befejezés. - tűnődött el Bill.

Miről beszélnek ezek? Áh, a vers, de miért ők akarják befejezni? Anyád. Majd hallottam, hogy újra elkezdik olvasni. És amikor vége lett beléptem, az utolsó két sorral.

" ... És éjjel, mikor csend borul a házra

Veled alszom el a 483-as szobába. "  ( Thanks for GR)

- Csaló! - szólt rám Bill. - Miért árultad el a végét?? - nyavalygott.

- Bocs, Billie, majd legközelebb. - mondtam higgadtan.

- Amúgy jó lett. - mosolygott.

- Mit olvas Gustav? - érdeklődtem.

- Szerinted? - kérdezte Nita.

- GPL? - kérdeztem.

- Persze. - mosolygott.

- Szent a béke? - nyújtottam felé a kisujjam.

- Szent. - fogadta.

* Másnap koncert elött*

    Nita szemszögéből :

Úristen, hogy tudott ez a két barom, így egymásra találni? ( Gondolt Elyre, és Tomra) Egyszerűen már fáj, amit ezek csinálnak. Ők, olyan mások. Vajon Bill is titokban ilyen? Biztos... Ha képesek voltak palacsintasütővel a másikat ütni, akkor semmi akadálya , hogy ő is ilyen legyen. A merengésemből az zökkentett ki, hogy Ely az orrom előtt integet.

- Hahhó, Nita! - szólt rám.

- Hm? Igen? - figyeltem fel.

- Most szekáljuk a pasid! - közölte.

- Tényleg ezt a so sexy-t? - kérdeztem röhögve.

- Jah, sexy, naughty, bitchy, Bill. - mondta egy nagy mosollyal az arcán, és mivel Tom lábán ült, ezért neki csak annyi kommentje volt, hogy szétnyitotta a lábát, és Ely a földön végezte.

- Teee! - mutogatott Ely Tomra.

- Én? - kérdezte a raszta.

- Igen, Te! - tápászkodott fel Ely, és elkezdte csikizni, mint valami gyerekek, ezért Tom kergetni kezdte Elyt, majd hirtelen megállt, és valamit meglátott. Nem tudom, hogy mi volt az, de nagyon szugerálta. Majd rám szólt, hogy keljek, fel Bill öléből, kiváncsi vagyok, mit fog összehozni, ez a rémes nőszemély.

   Ely, szemszögéből :

- Bill kellj fel! - szóltam rá, és felhúztam.

- Mit akarsz? - gyanakodott a srác.

- Nézz fel! - szóltam rá.

- Na de... - Bill.

- Ne ellenkezz, nézz fel és csak akkor nézhetsz le, ha szóltam. - csitítottam el, ő pedig csinálta, amit kértem. Az asztalon volt egy, egy olyan öv, amin végig vannak lyukak, és mivel Billen volt egy nyaklánc, amire inkább azt mondanám, hogy nyakörv, ezért azt az övet szépen átfűztem a nyakláncán, az övet pedig a legszorosabbra, tettem.

- Most már lenézhetsz. - mondtam, hát azt az arckifejezést, egyszerűen nem lehet leírni.

- Ugy ezt nem gondolod komolyan? - kezdte babrálni a pórázát.

- Rossz kutya, nem szabad elrontani, hogy fogsz majd így sétálni? - kérdeztem tőle komolyan, erre mindenki Billen kívül elkezdett röhögni. - Rossz vagy, Nitának adlak, nem kell ilyen korcs.

- Korcs? - háborodott fel az említett.

- Miért nem az vagy? - kérdeztem.

- Keverék szivi, keverék. - mondta.

- Jól van, majd kapsz csontot és csöndbe maradsz. - mondtam.

- Engem nem kötsz pórázra? - kérdezte Tom.

- Hozzád, már eleve járt. - húztam meg egy hosszabb tincsét.

- Hey, ez fáj. - nyafogott.

- Legalább azt csinálod, amit mondok. - vigyorogtam.

* koncert után *

- Mit össze nem vonyított a kutyád. - mondtam Nitának halkan fejt csóválva.