Vágyak 10. rész =)

Halihó!

Mostantól, nem garantálom hogy minden nap tudok hozni folytatást, mert hát ugye itt a suli. Idén érettségizek, és nem mindig tudok, gépközelbe jutni. :/ De azért majd igyekszek! ;)

Jó olvasást! =D

Vágyak 10. rész

- Nem történt közted és Tom közt semmi. - bámultam a padlót.

- Tessék? - fagyott meg.

- Ez is a mi tréfánk volt. - néztem tovább a padlózatot.

- Mondd, mire jó ez? - állt elém.

- Csak tréfát akartunk! Nem tudtuk, hogy így reagáltok! - próbáltam menteni magunk.

- Utállak! - kiabált rám, és bement a fürdőbe.

- Bill, kérlek! - álltam meg az ajtó előtt.

- Utállak! - szólt ki és hallani lehetet, ahogy lecsúszik az ajtón.

- Kérlek! - utánoztam a cselekedetét.

- Nem Nita, hagyj! Ez ócska poén volt! - döntötte hátra a fejét, ami az ajtón koppant.

- Bill, sajnálom. Nem én találtam ki! - ütöttem az ajtóba.

- Gondoltam, hogy Ely volt! - lehetett hallani a hangján a fintort.

- Megbocsájtasz? - kérdeztem, nem kaptam választ, csak kinyitotta az ajtót Bill, emiatt hátra estem. - Szóval? - néztem rá.

- Utállak! - kezdett el csikizni, és puszilgatni. - Utállak! Érted? Utállak!

- Ha így fogok járni, ha utálsz, akkor sok borsot, fogok az orrod alá, törni. - vigyorogtam.

- Inkább maradj csendben! - csókolt meg.

* Elyéknél *

- Már csak 2 nap. - jutott eszembe.

- Ezt nem szabad kimondani! - söpört ki egy kósza tincset a szememből.

- Találkozunk még ezután valaha? - néztem rá.

- Nem szabadulsz egy könnyen tőlem. Ezt vésd a fejedbe, Ely! - adott egy lágy puszit.

- Ne hazudj, kérlek. - ültem a hasára. - Mondd, hogy ennyi volt!

- Els. Ha azt mondanám, hogy ennyi volt, akkor hazudnék! Tudod, te nekem olyan vagy, mint a drog. Egyre csak többet akarok, de nem lenne szabad. - húzott le maga mellé.

- Tom, ezt a könyvet én is olvastam! - néztem rá. - És mi az, hogy Els? Sok mindent mondtak már nekem, de ez vitte a pálmát!

- Sokat jelentesz nekem, és a sapkáimra esküszöm, hogy fogunk még találkozni. - csókolt meg.

* Nitáéknál *

- Bill, fejezd be! - sikítozta lány a fiú csikizésétől.

- Fegyverszünet? - hajolt le annyira, hogy a hajával, piszkálhassa Nita arcát.

- Ühüm. - válaszolt, mivel ha kinyitná a száját félő, hogy lenyelheti a haját.

- Rendben. - feküdt a lány másik oldalára.

* 2 perc múlva *

- Levágom a körmöd! - szólt a lány újdonsült barátjára, mivel a körme az arcában volt.

- De olyan szépek! - kezdte nézegetni a kezét.

- Ahha. - ült fel a lány, és elkezdte csikizni a srácot.

- Szóval, így állunk? - vágott vissza a fiú is.

- Nem lehetne béke? - kérdezte Nita, nevetéssel teli hangon.

- Hm... Alszok rá egyet. - mászott az ágyba a fiú.

- Dehát, most ébredtél fel. - ült fel a lány.

- Ez a stressz kikészített. - fogta a homlokát a srác, és bedőlt a párnák közé, ezt a jelenetet néhány színész is megirigyelte volna.

- Játszod, itt magad Kaulitz. - kapott egy újabb csikizést.

- Azt csinálom, nem látod? - nézett szúrósan a lányra.

- De látom! - vágott a fiú arcához egy párnát.

Másnap már a Madridba vezető úton voltunk. Tom még az igazak álmát aludta mellettem. Óvatosan kimásztam, hogy ne ébredjen fel, majd utam a konyhába vezetett. Amikor leértem Gustavval találtam szembe magam. Még ő is fáradt volt. Furcsa volt így látni őt. Mindig olyan frissnek látszik.

- Jó reggelt! - köszöntem.

- Neked is. Felébresztettelek? - nézett rám ártatlanul.

- Nem. Korán kelő vagyok. - mosolyogtam és leültem az ablak mellé. A tájat kémleltem. Olyan csodáltos.

- Szép, ugye? - kérdezte egy bögrével a kezében.

- Nagyon. Olyan jó nektek. - pillantottam a dobosra, majd a tekintettem megint a táj foglalta le.

- Miért? - értetlenkedett.

- Bejárhatjátok a világot, azokkal akiket szerettek. Kell ennél több? - kérdeztem a reggeli kávé adagját ivó Gustavtól.

- Ely, ha ennyiről szólna, akkor nekünk is tetszene. Kérsz kávét? - terelte a témát.

- Hisz ti akartatok híresek lenni. - kezdtem el a szöveget, levettem egy bögrét az aljába minimális kávét öntöttem majd rá tejet.

- Minden gyerek álma az, hogy híres legyen. Ne mondd, hogy te nem akartál soha az lenni. - kevergette a forró kávéját.

- Eljátszottam a gondolattal, nem egyszer, de az én idegeim nem erre vannak kitalálva. Tudod, legszívesebben itt tölteném az egész nyarat. - kortyoltam a tejes kávéba.

- Miért? - nyelte le a kávét.

- Szeretek utazni. - néztem ki az ablakon. - És, tudod, mindig vágytam egy fiú testvérre, és most ezalatt az egy hét alatt nem csak egyet, hanem többet kaptam.

- Miért nem beszélsz a szüleiddel, hogy hadd maradhass tovább? - érdeklődött a dobos.

- Tudod, ha nem Tommal lennék, és valamelyikőtöket jobban ismerné anyám, akkor lehet hosszabb távon is maradhattam volna. Mivel anya ismeri Nitát és ő is része volt ennek az egész dolognak. Anyu beszélt az anyukájával, hogy hagy jöhessünk. Nita anyukája azt mondta egy hét, ezért lett egy hét. - válaszoltam.

- Miért csak anyukádról beszéltél? - kérdezett újból.

- Erre, inkább nem válaszolok. - néztem ki az ablakon.

- Megértem, ha nem akarsz valamiért beszélni róla. - próbálta kimagyarázni magát.

- Mesélj inkább te! - ittam a kezemben lévő bögréből.

- Mit mesélhetnék? Lehet több dolgot tudsz rólam, mit én saját magamról. - itta meg az utolsó korty kávéját.

- Milyenek voltatok a Devilish elött? Hisz akkor te még csak 13 éves voltál. - gondolkodtam el egy pillanatra

- Az az időszak, annyira más volt. Akkor még nem kellett attól félned, hogy a családod épségben van vagy sincs. Akkor még emberként néztek ránk. És nem négy tini bálványra. - mesélte miközben elkészítette a reggeliét.

- Szerinted ki az aki a legtöbbet változott a Devilish óta? - kérdeztem

- Bill. Bár, kezdi visszanyerni eredeti énjét, gondolom Nita miatt. Ráfért már egy barátnő. - mondta Gusti.

- Miről beszéltek? - lépett be Tom is.

- Arról, hogy milyen volt a Devilish elött és közben. - válaszoltam.

- Tudod, - adott egy csókot. - akkor még nem volt annyi csajom.

- Ajj, Tom. Olyan hülye vagy! - löktem meg a gitárost.

- És mit beszéltetek ennyit a múltról? Jah, és Ely, haragszom rád, mert egyedül hagytál. - öntött egy kávét.

- Arról, hogy Elynek tetszik ez, és szíve szerint itt töltené az egész nyarat. - felelte Gustav, Tom lefagyott, és ha a szememmel ölni tudtam volna akkor, Gustav már halott lenne.

- És mi tart vissza? - fordult meg.

- Te! - mutattam rá.

- Én? - mutatott magára.

- Igen, ha a csajaidat, nem úgy cserélnéd, mint az alsóneműidet, akkor semmi baj nem lenne. - magyaráztam el.

- De akkor olyan lennék, mint Bill! - szörnyülködött el Tom.