Vágyak 15. rész =D

Halihó!

A történetből már csak 2 rész van vissza, és természetesen van 2. évad, DE az Jessie-nél van. Szóval jó sok kommentet hagyjatok neki! ;)

Vágyak 15. rész

* Nálunk *

Már fél órája az ágyon pihentünk. Még csak most van 6 óra.

- Egy hely ahol a zene véget ér. - szólaltam meg hirtelen.

- Hogy mondtad? - kérdezte Tom, hisz nem értette, mire gondolok.

- Ez az a hely, ahol a zene véget ér. - mosolyogtam.

- Nem inkább elkezdődik? - kérdezte a gitáros.

- Miért? - kérdeztem.

- Mert a TH a zene, és Billel mi voltunk először, csak utána jött a két G.

- Olyan kis önző dög vagy! - böktem meg az oldalát.

- Ez övön aluli volt! - szólt rám.

- Tom, nem vagy tisztában azzal, hogy hol van öved! - nevettem.

- Segíts benne nekem! - vigyorgott.

- Álmodban! - pusziltam meg.

- Várom, hogy aludjak. - nevetett. - Mit gondolsz a családomról?

- Tudom, hogy Bill, honnan örökölte azt, hogy ilyen aktív. - mosolyogtam.

- És honnan? - kérdezte.

- Anyukádtól. - nevettem.

- Csak boldog, hogy végre találtunk valakit. - ölelt át.

- A mosolyod anyukádé, Bill szeme is. Egyéb dologról meg nem tudok nyilatkozni. Mivel nem találkoztam apukáddal. - bújtam ki a kezei közül.

- Nem is fogsz. - húzott vissza.

- Miért? - kérdeztem.

- Őt nem érdekelte az, hogy mi van velem és Billel, miután híresek lettünk, akkor akart kapcsolatot létesíteni velünk. - magyarázta.

- Igazán adhatnál neki egy esélyt. - dőltem a mellkasának.

- Nem, ő már nem az apám. Csak a haszonra gondolt. - kezdett ideges lenni. - Hanyagoljuk a témát.

- Nem, gondolod, hogy csak akkor sikerült megtalálnia titeket? Hogy csak a fiaival akart találkozni? - kérdeztem.

- Ely, ő elhagyott minket! Nekem ő már nem jelent semmit. És itt fejezd be! - szólt rám.

- Jobb lett volna ha nem hagy el titeket és egy nem is igazi családban nőttök fel? - kezdeményeztem a veszekedést.

- Neked mióta van ebbe beleszólásod? - kiabált. - Ő már nekem senki.

- Tom most jól figyelj! - viszonoztam a hangnemet. - Te az élettől megkaptál mindent, mindent, amiről az emberek csak álmodoznak. Család, barátok, hírnév. Kell ennél több? Te kaptál két apát is. Tőlem az élet elvette, - kezdtem könnyezni. - az egyetlen embert, aki szeretett. Tudod milyen volt így felnőni? Az én szavam nem volt szent, és nem is lesz az. Egy igaz ember maradt, az Nita. Belegondoltál valaha az én helyzetembe? Boszorkánynak tartanak, mivel a boszorkányok városában születtem. Minden számomra fontos embert elvesztettem. Nagyapám meghalt 2 éves koromban, apám 4 éves koromban, nagybátyám 8 éves koromban. Nekem nincs családom, de neked van! Becsüld meg! - sírtam el a végét.

- Sssh! - ölelt meg. - Sajnálom. Gyere. - húzott az ölébe.

Órákkal később Simone jött be, hogy mikor megyünk. Rá fél órával később már a kocsiban ültünk és útra készek voltunk. Körülbelül fél óra kellett, hogy oda érjünk.

Mikor beértünk egy Jörg nevezetű ember mutatkozott be, valószínűleg sokat járnak ide vásárolni, ha bármit kiejtettem volna, én vagy Nita a számon, esküszöm megkaptuk volna. Millió egy ruhát felpróbáltunk, szeretek öltözködni, de már a végén untam. A végén egy kék ruhánál maradtam, ami pánt nélküli volt, és elég lenge. Nita egy vörös alapon feket mintákkal teli ruhát választott. Simone egy tengerzöld ruhát vett magának. Most a fiúk voltak soron, kiváncsi vagyok, hogy mutatnak majd öltönyben és nyakkendőben. Tudom, gonosz vagyok. Gordon volt a legbátrabb, ő ment be elsőnek a próba fülkébe.

- Tudtátok, hogy van egy olyan mondás, hogy nem az ember választja a ruhát, hanem a ruha az embert? - nézett végig a társaságon Jörg.

- Még soha nem hallottam. - válaszolt őszintén Nita.

- Nekünk már mondtad. - fintorgott egyet Tom.

- Én már hallottam. - feleltem.

Körülbelül egy óra múlva végeztünk, gondolom nem kell mondanom, hogy Bill húzta az időt.  Elmentünk cípőt vásárolni, mit ne mondjak, szerintem az eladó már a pokolba kívánt minket. Röpke más fél óra múlva kijöttünk onnan is. Simone, Nita és én elmentünk csináltatni egy próba sminket. Addig a fiúk leléptek valahova. A sminkesnél is körülbelül másfél órát tölthettünk. A vége fele a fiúk is befutottak.

- Hol voltatok? - kérdeztem.

- Majd meglátod! - vigyorgott Tom.

- Úgy is elmondod! - hunytam le a szemem.

- Majd rájössz! - csókolt meg.

- Blee. - nyújtottam rá a nyelvem.

- Ne nyújtogasd, mert leharapom! - figyelmeztetett.

- Szóval, hol voltatok? - szállt be Nita is.

- Majd meglátjátok! - mosolygott az énekes.

Szerda van. A csütörtökünk szabad, legalább is úgy tudom, pénteken az esküvő van, és szombat reggel megyünk haza. Ez olyan rossz. Kevesebb, mint egy hét.

* Másnap *

- Mondd már el, hogy hol voltatok! - nyaggattam Tomot.

- Nem! - válaszolt egyértelműen a srác.

- Kérlek, nem teheted meg ezt velem! - néztem rá boci szemekkel.

- Bocs, baby, de nem. - csókolt meg.

- Kérlek. - adtam neki egy szájra puszit.

- Akkor sem. - döntött a párnák közé.

- Olyan gonosz vagy! - ültem a derekára.

- Akkor elárulok egy pici részletet, ok? De utána békén hagysz! - nézett rám komolyan.

- Ok. - adtam fel.

- Szülinapodra kapsz valamit, na azt vettük meg. - felelte.

- Hárman vettétek? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Nem csak neked vettünk. Hanem... azt mondtam egy dolgot mondok! Csalsz! - húzott le maga mellé.

- Gondolod? - ültem fel.

- Tudom. - válaszolt, adtam neki egy puszit és kirohantam a szobából.

- Húúú, te kis.. - kelt fel.

* Billéknél *

- Bill, légysziiii!!!! - nézett könyörgően a fiúra a lány.

- NEM! - jelentette ki a srác.

- Kérlek! - folytatta eddigi teendőit.

- Elynek vettünk ajándékot! Boldog vagy? De most már fejezd be! - fordult oldalra a srác.

- Megnézhetném, Mr Levagyokszarva? - kérdezte a lány.

- Nem, mert elmondanád! - húzta magára a takarót.

- Jól van Kaulitz, ha harc hát legyen harc! - fogta meg a srác bokáját és elkezdte lehúzni az ágyról.

- Most már boldog vagy? - ült fel a srác.

- Nem. Szóval, hol van? - kérdezte újból.

- Nem fogom elmondani! - mászott vissza a srác.

- Behívom Scotty-t és halálra nyalogat. - figyelmeztette.

- Nem ijedtem meg. - felelte Bill. - Hallottad? - kérdezte a sikitásra utalva.

- Csak Ely. - legyintett Nita.