Vágyak 9. rész =D

Sziasztoook! Kommentekkel nem spórolni! ;)

Vágyak 9. rész =D

 * Este nyolckor *

- Mindenki külön kocsival megy? - kérdeztem Tomot, mikor megláttam a kezében a kulcsot.

- Mert? - nézett rám.

- Mert például a kezedben van a Cadillac kulcsa. - adtam neki egy szájra puszit, és egy leírhatatlan vigyor jelent meg az arcán. - Ne gondolj semmi rosszra! - mutattam fel az ujjam, mivel kezdett gyanús lenni, ez az arc.

- Kérhetek még egyet? - nézett rám a hatalmas bogár barna szemeivel. Nem foglalkoztam vele, már az ajtóban álltam, indulásra kész.

- Nem. - feleltem az ajtót bámulva.

- Mehetünk külön, ha adsz egy puszit. - húzott magához, a derekamnál fogva, szemforgatva, de adtam neki egyet az arcára. - Hey!

- Mi az? - kérdeztem miközben lenyúltam a hűn szeretett autója kulcsát.

- Nem jó helyre adtál puszit! - nézett rám szigorúan, de elnevette.

- Nem mondtad, hova kéred. - mosolyogtam egyet, és kapott egy szájra puszit. – Most már mehetünk? - lógattam az orra előtt a kulcsot.

- Most már mehetünk. - tette le az említett tárgyat.

- Gonosz. - csaptam a mellkasára.

- Nem vagyok az! - zárta be az ajtót mögöttünk majd elindultunk a lift felé.

* Nitéknál : *

- Bill, kérlek! El fogunk késni! Már mindenki lent van! - ordibált be a lány a fürdőszobában készülődőnek.

- Fél perc. - jött a válasz a fürdőszobából.

- Hjajj. - sóhajtott és leült az ágyra, az énekes körülbelül 2 perc múlva kijött. - Mehetnénk?

- Igen. - indult el az énekes.

˘  Végre. - gondolta magában a lány.˘

* Lent : *

- Késtetek. - támadta le őket Georg.

- Bill készülődött! - védekezett Nita.

- Menjünk. - terelte a népet Gustav a kisbusz felé

Elöl ült két testőr. Mögöttük, legbelül, én. Mellettem Tom, Tom mellett pedig Georg. Mögöttem Nita. A szomszédja Bill volt. És a szélen Gustav ékeskedett.

* 3 órával később *

- Tom, nem kéne többet innod! - szóltam rá az így is részeg Tomra.

- Ugyan már baby, egyszer élünk! - csókolt nyakon.

- Tom! - ültem arrébb, erre ő is...

- Bill, ha nem fejezed be! - szólt Nita kedvesére.

- Akkor? - kérdezte a lány nyakából.

- Kiheréllek! - mondta komolyan és belenézett a barna szempárba.

* 1 órával később a hotelban *

Tervet szőttünk Nitával. A terv pedig így hangzik, a két fiút összezárjuk. A mai vagyis nem sokára a tegnapi napra már nem fognak emlékezni. Szóval.

 Amikor felértünk a két fiú egy emberként dőlt az ágyba.

- Tom, Bill. Maradjatok itt. Beszélek Nitával. Nem sokára jövünk. - magyaráztam el, hogy felfogják és kimentem Nitához.

- Na? - támasztotta az asztalt a kezével.

- Már csak meg kell várni, hogy elaludjanak. - ültem le én is egy székre .

 * 10 perc múlva *

- Alszanak már? - kérdezte Nita, két ásítás közt.

- Igen. - mondtam és óvatosan benyitottam.

- Vetkőztesd Billt, én addig Tomot. - adtam ki az utasítást. - Imádlak Tom, hogy levetted a pólód.

Pár percig még ívelődtünk a vetkőzéssel, de nagy nehezen sikerült.

- És most? - érdeklődött Nita, mivel nem tudta teljesen a tervet.

- A fürdőszobában van egy testápoló. Nivea. Azt hozd be. - mutattam a fürdő ajtó felé.

- Ok, főnök. - engedelmeskedett, én addig átkutattam Tom zsebeit, egy óvszerért, amit, nehezen, de megtaláltam. Közben Nita is megérkezett. - Ugye, nem! - kérdezte, mikor meglátta az óvszert.

- Nyugi, nem fogom megerőszakolni egyiket sem. - néztem rá ártatlanul, kicsit meggyűrtem, majd széthúztam a kezemben lévő tárgyat. - Add ide a testápolót! - nyújtottam a kezem, majd töltöttem egy keveset, és az említettet Tom alhasához tettem.

- Nem lesz gyanús, hogy csak egy? - nézett rám Nita.

- Ezt most jól hallottam? - fordultam felé.

- Igen. - nézett komolyan.

- Hjaj. Legyen. - kutattam Bill táskájában és megtaláltam, amit akartam.

- Honnan tudod, hogy hol van? - féltékenykedett.

- Volt egy interjú - kezdtem el, majd feltöltöttem a tárgyat. - ahol nyilatkozta, hogy mindig van nála, és a pénztárácjában tartja.

- Lopjuk el! - mondta.

- Tessék? - értetlenkedtem.

- A tárcájukat, abban van minden papír... - nézett rám sokat sejtően

* Másnap *

- Szijah, Ely. - nyomott Tom egy puszit, most nem az én nyakamra, hanem Billére.

- Nita.. - tapogatózott Bill.

- Mi??? - ugrottak fel az ikrek. - Jézusom! - síkítottak egyet amikor meglátták az óvszereket, és a szétdobált ruhákat.

- Úristen, ti mit csináltatok az éjjel? - léptünk be a srácokhoz elszörnyülködve.

- ÁH! Nem tudom! Nem emlékszem! Magyarázd el! - idegeskedett Bill, majd Nita arcát a tenyerével keretezte. Tom az ágyon ült és nézett ki a fejéből. Odamentem hozzá.

- Mondd, hogy csak egy vicc. És nem csináltam vele semmit. - nézett rám, már majdnem sírt. Ez egy rossz vicc volt.

- Tom! - ültem az ölébe.

- Mondd, hogy csak egy nagyon, nagyon rossz tréfád volt. - nézett rám.

- Nita, kimennétek légyszi? - néztem rá, ő értette és elmentek. - Tom, én annyira sajnálom!

- Mi? Te voltál? Már megint? Esküszöm, hogy elegem van belőled. - lökött le az ágyra, és elindult.

- Tom várj! - álltam el az útját.

- Hagyj békén! - tolt el az útból.

- Kérlek! - fogtam meg a csuklóját.

- Gyűlöllek! - mondta a szemembe.

- Csak hallgass meg! - löktem neki egy falnak.

- Nem érdekel az a kifogás, hogy csak egy vicc volt. - fogta meg a csuklóm. .

- Tom, mindenki hibázik. De az élet megy tovább. - próbáltam kiszabadítani magam.

- Megy tovább? Nem tudom te mit reagálnál, ha hasonlót csinálnék veled?! Én bíztam benned! - szorított még jobban a kezemen.

- Tom, ez fáj, eressz el! - próbáltam szabadulni.

- Nekem is fáj! - cseréltünk helyet.

- Tom, nem tudom, mire készülsz, de ezt fejezd be! - kezdtem beparázni.

- Sssssh! - súgta a fülembe, majd célba vette a nyakam.

- TOM! - szóltam rá, de nem hatotta meg, csak rosszabbul jártam, elkezdte szívni a nyakam. - Nem Tom, fejezd be! - rúgtam meg a térdhajlatát, ezért összeesett. Ki nem tudtam menni, ezért csak beljebb tudtam menekülni! Be fürdőszobába, mivel ahhoz van kulcs.  Ahogy becsuktam az ajtót, éreztem, hogy Tom be akar jönni, mivel erősebb, mint én. Bejutott.

- Tom! Eressz el! - ordibáltam mivel felkapott.

- Oh, hát persze. - dobott a párnák közé.

- Tom ez nem jó! - másztam annyira hátra amennyire csak bírtam.

- Tényleg? Nem jó? Esetleg rosszul esik? Na látod, ezt éreztem én mindennap. - közeledett.

- Miért csinálod ezt? Hm? Mire jó? - ordibáltam vele.

- Sssh! - tette a kezét a számra. - Majd rájössz! Miért nem tudok veled semmit se csinálni? Pedig megtehetném. - és eleresztett. - Úristen Ely, te ezt elhitted? - kezdett el nevetni.

- Mi? Ez? Ez csak egy szívtás volt? - néztem a felettem elterülő Tomra. - Akkora egy f.asz vagy! - adtam neki egy pofont és bevágtam magam mögött a fürdőszoba ajtót.

- Ely! - szólt Tom.

- Hagyj! - ordibáltam vissza.

- Bejöhetek? - kérdezte.

- Nem. - jött az egyértelmű válasz, de már hallottam, ahogy nyílik az ajtó. Tomot az a látvány fogadta, hogy padlón ülök, felhúzott térdekkel, amit a kezemmel átölelek.

- Megbocsájtasz? - ölelt meg.

- Én, mikor okoztam neked fizikai fájdalmat? - néztem rá.

- Ezt, meg mire érted? - gyengített az ölelésén.

- Szerinted? - félre biccentettem a fejem, hogy megnézhesse a nyakam.

- Véletlen volt, mert ficánkoltál! - magyarázta.

- És ez az én hibám? Csak védekeztem! Nem gondoltam, hogy csak tréfa! - álltam fel.

- Sajnálom! - állt fel ő is.

- Ezzel nem oldassz meg semmit! - mondtam és bementem a hálóba, és barátkoztam a laptopommal.

- Nem szeretném, ha az egész világ tudna róla. - fogta meg egypillanatra a kezem, ami a billentyűzeten járt.

- Szerinted van olyan ember, aki hisz az ilyeneknek? - kérdeztem.

- Igen, mi. Ha nem hinnénk az ilyeneknek nem lennétek itt. - simított végig az arcomon.

- Inkább hagyjuk, jó? - néztem rá, és kapott egy béke puszit.

* Nitáéknál, Nita szemszögéből : *

- Bill, beszélnünk kell! - néztem az énekesre.

- Igen, és miről? - állt meg egy percre az énekes.