Vágyak 14. rész =D

A történetből még 3 rész van vissza. :) Ha szeretnétek a 2. évadot olvasni, akkor ne fogjátok magatokat vissza a kommentekkel. ;)

Vágyak 14. rész

- Szóval, meséltek? - nézett ránk Simone.

- Mégis mit? - kérdeztem.

- Ezt, az egész dolgot. Hogy találkoztatok, meg hasonlókat. - mondta el a gondolatát.

- Még 2007-ben elkezdtem írni egy történetet, a Georg papa lányai-t. Ugyebár, fanok vagyunk, és sokan írnak ilyen történeteket, ezért hát, elkapott minket is a történet írás. - nézett rám Nita, miközben mesélt. - Ez a történet életem második írása. Jelenleg már a második évad végét írom. Egyszer, amikor Elyéknél voltam, néztünk régi játékokat. Volt egy tarzan figura. Ely, egyből rávágta, hogy ez Tom. - mosolyognom kellett az emlékeket hallva. - Volt egy másik babának ilyen nagy ruhái. Felöltöztettük Tomot, majd jobban elkezdtünk keresgélni, és minden féle hülyeséget csináltunk. Ely, egyszer megszólalt, ezt el kéne küldeni a TH-soknak, mert videóra vettük ezt. Majd sok beszélgetés utána, megbeszéltük, hogy elküldjük a Georg papa lányai-t. Ő fordítja angolra, én németre. Több kevesebb szerencsével sikerült.

- Amikor úgy láttam, hogy itt le lehet zárni egy fejezetet. Elküldtem az angol verziót Nitának. - folytattam. - Ő pár nap múlva visszaküldte a német fordítást. Nem néztem át. Bíztam benne, hogy jól csinálta. Ezért csináltam egy külön mail fiókot, hogy ez csak a TH-nak van fenntartva. Mindennap legalább egyszer megnéztem, hogy nem írtak-e. Nita mindig azt hajtogatta, hogy ugyan miért fárasztom magam, úgy se fognak írni.Több hónap telt el. És az egyik héten válasz jött. Azt a boldogságot, leírni nem lehet, amit akkor éreztem. Majd küldtünk még egy adag történetet. Erre is jött válasz. Majd egyre sűrűbben jöttek a válasz levelek. Volt olyan, hogy nem küldtem történetet, csak néhány kérdést. Majd eljutottunk, addig , hogy kérhettem egy MSN - címet. Ők megadták. Majd Nitával közöltem. Ő majd kiugrott a bőréből, amikor ők felléptek, mi konferancia beszélgetést, csináltunk. Majd megkérdezték, hogy a nyári szünetből, nem töltenénk-e velük valamennyi időt. Én azt írtam beszélek a szülőmmel. Anya azt mondta, csak ha Nita is megy. Őt nem akarták elengedni. A szüleink beszéltek. Mivel Nitát csak egy hétre engedték, ezért engem is. És itt a vége. - fejeztem be.

- Szép kis történet. - mondta Simone.

- Az, csak kár, hogy nem mi írjuk. - válaszolt Nita.

- Miért mit írnál át? - kérdezte Bill.

- Mondjuk az ide vezető utat. - feleltem Nita helyett.

- Miért? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Simone.

- Mert nem mondták el, hogy hova megyünk, de te elszóltad magad, hogy valami esküvőre. Már csak az a kérdés, hogy kiére. - válaszoltam.

- Esküvőre? - lepődött meg Nita.

- Jah. - forgattam a szemem.

- Jó reggelt. - ébredt fel Gordon. Hisz reggel volt mire odaértünk.

- Jó reggelt. - feleltük kórusban.

- Gondolom, ti vagytok Ely és Nita. - ült le egy kávé társaságában.

- Igen. - válaszoltam.

- Mikor érkeztetek? - kérdezett újból.

- Körülbelül egy órája. - válaszolta Nita.

- Mikor fogtok készülődni? - érdeklődött.

- Készülődni, hova? - értetlenkedtem.

- Tudjátok, vásárolni. - mutogatott.

- Vásárolni? - kérdezte Nita. – Könyörgöm, valaki mondja már el, hogy miért vagyunk itt!

- Pénteken egy esküvőre fogunk menni. És mivel farmerok vannak az utazó táskákban szerintem, ezért el kell menni vásárolni valami normális ruhát, amiben megjelenhettek. - magyarázta el Bill.

- Valaki lőjjön le! - hajtottam hátra a fejem.

- A vizipiszollyal? - kérdezte.

- Hehe…- válaszoltam. - És mikor megyünk vásárolni? - kérdeztem.

- Ha pihentetek meg aludtatok. Meg amit akartok, de még ma el kéne menni. - Simone.

- Rendben. - válaszoltunk Nitával.

- Tudtok valamilyen hangszeren játszani? - kérdezte a kómás Gordon.

- Nem. - válaszoltam.

- Én sem. - válaszolt Nita. - De Elyről tudnék mit mesélni.

- Akkor én is rólad! - háborodtam fel.

- Na, egyenként! - nézett Nitára Gordon.

- Zongorázni és gitározni próbáltam, RÉGEN! - emelte ki a szót.

- 3 hangszeren tanítottak játszani, de egyik se jött be szóval befejeztem. - rövidítettem a történetet.

- És meg tudhatom, hogy melyik volt az a három? - érdeklődött Gordon.

- Nem! - válaszoltam.

- Rendben. Úgyis megtudom. - nevetett.

- Rendben. - dőltem hátra, karba tett kézzel.

- Gyere, menjünk aludni. - húzott ki Tom.

- Aludni? - kérdeztem a szobájában.

- Ha más terved van szívesen fogadom azt is. - csókolt meg.

- Megint nem egyre gondolunk. - ültem le az ágyra.

- Igen? De kár. Milyen hangszeren tanultál? - ültetett az ölébe.

- Milyet nézel ki belőlem? - érdeklődtem.

- Mondjuk egy gitárt.. - találgatott.

- Milyet? Basszus vagy elektronikus? - kérdeztem nagy vigyorral.

- Óh, hogy ez is kérdés. Hm.. legyen elektronikus. - vigyorgott.

- Részben jó. - döntöttem hátra.

- Mi az, hogy részben? - terült szét egy mosoly az arcán.

- Basszuson, csak egy két hangot próbáltam, de elektronikuson többet tudok, és mivel számoljuk a basszust, akkor négy hangszer. - csókoltam meg.

- Hm... akkor legyen a második vagyis harmadik a zongora. - feltételezett.

- Szintetizátor. Szóval elfogadom a tippet. De a negyedikre soha nem fogsz rájönni. - nevettem.

- Hm.. a dobolást nem nézem ki belőled. - fogta meg a felkarom. - Nos vónós hangszerhez el se tudlak képzelni. Szóval passz.

- Ígérd meg, hogy nem fogsz nevetni! - figyelmeztettem a gitárost.

- Hallgatlak! - kulcsolta össze a kezünket.

- DJ pult. - néztem rá komolyan.

- Komolyan? - nézett rám.

- Ennél komolyabb nem is lehetnék.

- Szóval a csajom, egy DJ. - vigyorgott.

- Ne vigyorogj! - böktem meg a hasát.

- Jól van Ely, ha harc hát legyen harc. - rántott le maga mellé, és elkezdett csikizni, de Scotty megmentett mivel elkezdte Tom arcát nyalogatni.

- Imádlak Scotty. - erre mondatra hozzám fordult és én voltam a következő áldozat. - Fújj, meggondoltam magam, gyűlöllek. - takartam el az arcomat.

- Bocs, Scotty, ő az enyém! - húzta le rólam a kutyát.

- Te csak azt hiszed. - vigyorogtam. - Na jó, inkább megfürdök. Jah, és mire visszaértem tüntesd el Scotty-t!

Fél óra múlva, kijöttem. Hajat törölgetve mentem be Tomhoz, nem is vett észre, gitározott. Halkan mögé másztam, és átöleltem.

- Azt, hittem belefulladtál a vízbe. - mosolygott.

- Csalódást kell, hogy okozzak, élek. - pusziltam meg.

- Mutass valamit! - fogta meg az alkarom, hisz már indulni akartam, hogy valamit kezdjek a hajammal.

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem.

- Mutass valamit, segítek! Na, kérlek! - nézett rám azokkal a nagy szemeivel.

- Csak egy dalt, és utána békén hagysz. - mondtam.

- Oké, tessék. - nyújtotta át a gitárt. Kihúztam az erősítőből. - Hey! - szólt rám.

- Nem mondtál feltételeket. - nevettem.

- Dugd vissza! - szólt rám.

- Majd, de most Sssh. - kezdtem el játszani. Nitával tavaly nyáron a TH után, összehoztunk egy dalt. Ezt játszottam Kaulitznak.

- Ezt nem ismerem. Ki az előadója? - feküdt az ágyon Tom. - Amúgy szép dal volt. Kiváncsi lennék a szövegére.

- Ne is gondolj arra, hogy énekelni fogok. - néztem rá csúnyán.

* Nitáéknál *

- Gyere. - húzta Bill Nitát a ház belsejébe, a szobájába.

- Mi az? - kérdezte Nita.

- Mutatok valamit. - nyúlt a szekrény tetejéhez.

- Oh, kiváncsi vagyok. - nevetett a lány.

- Itt is van. - húzott le Bill valami nagyon poros dolgot a szekrény tetejéről. - Amikor kicsi voltam, nagyon szerettem. - törölte le.

- Voltál valaha kicsi? - nézett bugyután a lány.

- Amikor fiatalabb voltam! - javította ki.

Egy szintetizátort halászott elő az énekes, valahonnan a múltjából.

- Játsz valamit! - kérlelte.

A két dallam egyszerre csendült fel a házban.