Vágyak 8. rész =D

Vágyak 8. rész

- Semmit. - nézte rezzenéstelenül az utat.

- Tom! - fogtam meg azt a kezét, amelyik most az ülésen pihent.

- Nem érdekes. - húzta ki a kezét az enyém alól.

- Tom, mit mondott Bill? - kérdeztem egyre ingerültebben.

- Hogy ne keverjelek bajba. - mondta és egy pillanatra sem nézett rám.

- Hogy? Mit értesz ez alatt? - kérdeztem összezavarodva.

- Tudod, nem vagyok átlagos, se én, se a többiek. - kezdett bele.

- Van egy gyanúm, hogy mire gondolsz. - vágtam közbe.

- Hallani akarom. - helyezkedett el, amikor pirosat kaptunk.

- Beijedtél pár lesi fotóstól, igaz? - néztem rá.

- Ely, nem félek. Ha akarnám, ki tudnám magyarázni, én téged nem akarlak bajba keverni. Tudom mire képesek a fanok. - mondta Tom miközben egy kisebb fajta pánik teljes mértékben olvasható volt az arcáról.

- Tom, én is tudom mire képesek a fanok, de azt is tudom, hogy mire képesek a barátaim. - néztem rá, mivel egy pillantást se kaptam elfordultam, és az ablakon kezdtem el kibámulni.

- Vissza megyünk a hotelba, jó? - fogta meg a kezem, ami a testem mellett pihent.

- Nem, Tom, nem jó. Egyáltalán, hogy tudod te, vagy Bill előre eldönteni azt, hogy nekem milyen bajom lenne? Ismertek engem? Semmit nem tudsz se te, se Bill az igazi énemről. - bámultam ugyanúgy ki az ablakon.

- Tudod, igazad van. Nem tudom, ki vagy, és azt sem tudom, hogy milyen vagy. Nem tudom, hogy mire mit reagálsz. De, esélyt sem adsz arra, hogy megtudjam ki az az Elizabeth Sneider Listing.

- Hiszel abban, hogy az a lány létezik? - kérdeztem cinikusan.

- Hiszek, mert itt ül mellettem. - nézett rám, és valami furcsa csillogást véltem fel a szemében, amit eddig soha. Vajon mire gondol most? Kiváncsi lennék.

- Mire gondolsz most? - bukott ki belőlem a kérdés

- Jess, beszéljünk másról! - kérte, hogy tereljük el a beszélgetésünk.

- Jess? Miért érzem, úgy, hogy nem kéne így szólítanod? - néztem rá.

- Ez is az EGYIK neved, nem? - hangsúlyozta a szót.

- De az. - mondtam és itt lezártam a beszélgetést.

* Nitáéknál : *

- Bill, ez meg mire volt jó? - kérdezte az újságot olvasó személy.

- Csak jót akarok! - kezdeményezte a vitát.

- Tisztában vagy azzal, hogy Ely, ezért kicsinál? - nézett rá a fiúra. - Tom, biztos gondolt erre.

- Nem, Nita, te nem ismered őt! Ő kitalál valamit és nem foglalkozik a következményekkel! - háborodott fel a fiatalabb Kaulitz.

- Bill! Ez már nem a te hatásköröd! Tom már felnőtt! Ezt Elyvel kell, hogy lerendezzék. Majd megtanulja. - folytatta a vitát.

- De ne Elyn tanulja meg! - fejezte be.

* Nálunk *

- A további három napban nem fogsz hozzám szólni? - nézett rám a gitáros, nem válaszoltam. - Figyelj! - parkolt le. - Sajnálom, de haza kell mennünk. Esküszöm, bepótoljuk. - eddig figyeltem, de feladtam, és az ablak jobban vonzott, ezért a figyelmem arra fordítottam.

- Ely, kérlek. - fogta meg az arcom és szépen, lassan maga felé fordított. - Kérlek! - súgta a fülembe. Kirázott a hideg. Tudom, hogy a pokolra fogok kerülni, de akkor legalább stílusosan tegyem azt. Megcsókoltam. Miért nem tudok ellenállni? Ő csak egy fiú. Egy sztár. Neeem! Esküszöm, hogy meg fogok őrülni. Miért nem lehetek egy egyszerű tini lány. Apró gondokkal?

* Hotelban :*

- Mit csinálsz? - kérdezte Tom, amikor meglátta, hogy veszem a pizsamámat.

- Öltözök! - és ahogy a szavak elhagyták a számat én már az ágyban feküdtem.

- Azt látom, de miért? - feküdt mellém.

- Talán tilos? - fordultam meg, hogy szembe legyek vele.

- 2 óra múlva indulunk! Nem akarsz készülődni? - nézett rám.

- Nem! - feleltem és a vállába fúrtam a fejem.

- Remélem tisztában vagy azzal, hogyha nem jössz, akkor azt nagyon meg fogod bánni! - simított végig a hajamon.

- Nem félek tőled, Tom Kaulitz! - mondtam és egy puszit nyomtam a nyakára.

- Pedig lenne rá okod! - mondta, és már kezdte útnak indítani a kezét, hogy megcsikizzen, de én gyorsabb voltam nála, és lefogtam őt. Ő hagyta, legalább is eddig. - Nem lettél te egy kicsit túl aktív?

- Zavar? - kérdeztem és ráültem a derekára.

- Hm... ha arra gondolsz amire én akkor, nem  zavar. - vigyorgott.

- Majd meglátjuk. - mondtam és egy csikizésben részesült.

- Szóval nem arra, gondolsz amire én! - kaptam egy puszit, és még egyet...

* Nitáéknál : *

- Nem akarsz átmenni bocsánatot kérni? - kérdezte a lány a fiút.

- Nem! - szólalt meg határozottan a fiú.

- Hjajj. - sóhajtott Nita és célbe vette a hason fekvő fiút.

- Kérlek! - mondta a fiú, de nem nézett fel barátnőjére.

- Te akartad. - mondta a lány és ráült az énekes hátára, majd kikapta a telefont a kezéből, amivel játszott.

- Első, szállj le rólam! Második add ide a telefonom, mert SMS-t írtam. Szóval? - nyújtotta hátra a kezét a telefonért, mivel nem tudott megfordulni.

- Ha átmész és bocsánatot kérsz! - kötött alkut a lány.

- Ha befejeztem az SMS-t! - próbált megfordulni, ami kisebb csaták után sikerült is.

- Elteszem és nem adom vissza, ha nem mész át most azonnal! - állt fel a lány, utat engedve az énekesnek.

- Mit meg nem teszek a te kedvedért. - mondta és nehézkesen, de átvergődött.

* Nálunk : *

- Tom, kopognak! - próbáltam felszabadítani a nyakam.

- Be van zárva az ajtó. - kezdett el csikizni.

- Nyisd ki! - fogtam meg a kezét.

- Majd keres máskor! - csókolt meg.

- Miért van az az érzésem, ha nem nyitod ki, csak nagyobb bajok lesznek? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Ne parázz! - puszilt szájon.

- Eddig sem paráztam! - ültem fel, hátha kinyitja az ajtót.

- Szökünk, szökünk? - ölelt át hátulról és hátra dőlt, velem együtt.

- Hagyj kössek egy alkut, ha kinyitod az ajtót, és azzal aki az ajtó túl oldalán áll, kibeszélgeted magad, akkor kapsz 10 percet az életemből! Ok? - meg sem vártam, hogy válaszoljon. - Szóval, ok.

- De ha nem így lesz! - nézett rám csúnyán és elindult az ajtó felé, de amikor kinyitotta azt, nem talált senkit mögötte.

- Ely, el kell, hogy szomorítsalak, nem volt ott senki. Szóval hol az a 10 percem? - huppant az ágyba.

- Sehol a 10 perced, mivel az ajtóban lévő illető már elment. - vigyorogtam és bezárkóztam a fürdőszobába, készülődés néven. Hát nehezen, de az lett belőle.

- Imádlak! - ordibált utánam.

* Nitáéknál : *

- Nah? - érdeklődött a lány, amikor meglátta szerelmét az ajtóban.

- Nem nyitották ki! - ült le Bill az ágy szélére háttal Nitának.

- Nem a te hibád! - ölelte át a nyakát.

- De! De biztos haragszanak rám! Lemerném fogadni, hogy bent voltak. Egyszerűen tudom!

- Majd szólj, amikor befejezted ezt az önmarcangolást. - mondta lány és elindult a fürdő felé, mivel már csak másfél óra lehetett hátra az indulásig.

- Rendben! - ordibált Bill, már a csukott ajtónak.

Körülbelül két perc múlva kopogást hallott, az ajtót kinyitotta, és a másik felével találta szembe magát.

- Beszélnünk kéne.

- Rendben, gyere beljebb! - tárta ki az ajtót a fiatalabb. - Ülj le. - intett egy fotel felé.

- Te voltál az előbb nálunk? - vonta kérdőre a fiatalabbat.

- Igen, Nita mondta, hogy kérjek bocsánatot. - hajtotta le a fejét. - Ely, nagyon haragszik rám?

- Szerintem egy ideig mellőznöd kell, a vele folytatott beszélgetéseket. - mondta a gitáros. - De remélem semmi harag köztünk.

- Részemről semmi. - mosolygott az énekes.

* Fél órával később *

- Megyek, mert várhatóan Ely, nem sokára kijön a fürdőből. - mondta a gitáros és célba vette az Elyvel közös szobájukat.

- Hol voltál Kaulitz? - vontam kérdőre.

- Billel beszéltem. - felelte és leült mellém.

- És mit is? - öleltem át a derekát és így feljebb húztam magam az ágyon.

- Azt, hogy ki haragszik kire, és miért. - húzta a fejem az ölébe .

- És mire jutottatok? - húztam le a nyakánál fogva egy pusziért.

- Hm.. Jó az ized. - vigyorgott egyet mivel a pusziból csók lett - Kend ki a szád még egyszer!

- Tom. Odaadom a szájfényem és úgy eheted, ahogy akarod! - nevettem majd megkerestem neki a szájfényt, majd meglebegtettem az orra előtt.

- Nekem csak rajtad kell. - kezdett dünnyögni.

- Tudod mit? Inkább készülj el! - mutattam a fürdőszoba ajtajára.

* Nitáéknál : *

- Tom volt? - kérdezte a lány, mikor kilépett a szobából.

- Igen. - válaszolt az énekes, miközben a saját felszerelését kereste, hogy válthassa Nitát.

- És béke? - kérdezett újból.

- Azt, mondta Tom, jót tenne az egészségemnek, ha egy ideig nem beszélnék Elyvel. - mondta az énekes.

- Valahogy sejtettem. - mondta a lány.